2009. szeptember 7. A háziasszony legjobb barátja...

Régebben úgy gondoltam, a botmixer az anyukák "szerszáma", hiszen a babáiknak pépesítik az ételeket. Ma már viszont úgy gondolom, nincs többé csomós habarás és darabos krémleves, hiszen ezzel az egyszerű kis géppel mindent selymes, krémes állagúra keverhetünk.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, ha jól emlékszem, az első "produktumom" egy fokhagyma krémleves volt, ami olyan csomós lett, hogy a teaszűrőn kellett átpasszíroznom, hogy ehető állagúvá váljon. Ma már persze kicsit olajozottabban dolgozom a konyhában, mint 4 éve, de azért ma is megesik, hogy kicsit csomósabbra sikerül egy-egy habarék, leves vagy szósz. Ilyenkor előkapom a botmixert - amit amúgy én is Dorka miatt vettem -, és megtörténik a csoda. :-)
A hétvégén fokhagyma krémlevest készítettem, és lám, egészen másképpen nézett ki, mint az a réges régi, első fokhagyma krémlevesem...

Fokhagyma krémleves

Hozzávalók: 7-8 gerezd fokhagyma, 1,5 liter erőleves, 3 púpozott evőkanál liszt + víz, 3 dl tejföl, 4 kocka mackósajt, bors
A tálaláshoz: olívaolajjal megkent pirítós, reszelt sajt
Elkészítés:
1.) A fokhagymákat megpucoljuk, áttörjük. Az erőlevest felmelegítjük.
2.) A lisztet egy bögrébe tesszük, és 2 merőkanálnyi erőlevessel csomómentesre keverjük. A leveshez adjuk, és megrottyantjuk.
3.) Lehúzzuk a levest a tűzről, hozzáadjuk az áttört fokhagymát, a macisajtokat és a tejfölt, majd botturmix segítségével az egészet krémeskre mixeljük.
4.) Visszatesszük a tűzre, kicsit megborsozzuk, és forrón, olívaolajjal megkent pirítóssal és reszelt sajttal tálaljuk.

A leves után kacsasültet készítettem. Eddig mindig kuktában előfőztem a kacsacombokat, most viszont kihagytam ezt a lépést, tepsibe tettem a húst, és hagymával, burgonyával együtt, lefóliázva, a sütőben sütöttem meg. Jó sokáig kellett sütnöm (2,5 óra), de a végeredmény minden fáradtságért kárpótolt.

Kacsasült egytál

Hozzávalók: 6 kacsacomb, 1 kg burgonya, 7-8 vöröshagyma, olaj, só, bors, kakukkfű, majoranna, (grillfűszer), fehér bor
Elkésztítés:
1.) A kacsacombokat megsózzuk, megborsozzuk, megkenjük a többi fűszerrel.
2.) A burgonyát és a hagymát megtisztítjuk és felkarikázzuk. Egy nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral, és rátesszük a burgonyát és a hagymát. Megsózzuk, megfűszerezzük, majd rátesszük a kacsacombokat is. Pici vizet (fehér bort) a tepsibe öntünk, majd lefedjük ezüstpapírral a tepsit, és az előmelegített sütőbe toljuk. 200 fokon, kb. 2 óra alatt megsütjük, majd leszedjük a tepsiről az ezüstpapírt, és kicsit megpirítjuk (15 perc alatt) a húst. Párolt lila káposztával, gyöngyhagymával tálaljuk.

------------------------------------------------------------------------------------------

Hétvégén gyerekkoncerten voltunk, ugyanis megnyitotta kapuit az új Egészségház a városunkban, és ennek tiszteletére ünnepséget rendezett a város vezetősége. A program a Garabonciás együttes gyermekkoncertjével kezdődött, amelyen természetesen mi is részt vettünk. Dorka nagyon szereti a zenét és a gyerekeket, így nem volt kétséges, hogy jól fogjuk magunkat érezni.

Reggeli után a nagyszülők is "befutottak", így együtt indultunk el a koncertre. Laza 30 perces sétával célba is értünk, és mindannyiunknak jól esett a friss, hűvös levegő. Az épület előtt már rengeteg ember ácsorgott, az emeletről pedig gyerekzsivaj hallatszott. Épp csak felértünk a másodikra, és elhelyezkedtünk a kicsik között, már el is kezdődött a műsor. A Garabonciás együttes négy fővel, teljes lelkesedéssel, mosolyogva csapott a húrok közé, a gyerekek pedig szájtátva hallgatták őket.

Dorka nagy Gryllus Vilmos és Halász Judit rajongó, de azt hiszem, mostantól Garabonciásékat is a kedvenceinknek mondhatjuk. Még sosem hallottam róluk (persze, lehet, hogy minden más anyuka jól ismeri őket), pedig nagyon jó zenéjük van, és aranyos, kedves, igazán gyerekeknek való szövegeik. Az is nagyon tetszett, hogy a zenekar tagjai cserélgették egymás között a hangszereiket - mindenki mindenen játszott.

A gyerekek ugráltak, dudoráztak, ritmusra tapsikoltak, a nagyobbak pedig táncoltak. Dorka anyába kapaszkodva felállt, és a zene ütemére "rugózott". Nagyon cuki volt, ahogy a vékony kis lábaival táncolni próbált a nagyobbak mintájára. :-)))
A koncert kb. 1 órás lehetett, és remek hangulatban ért véget. Utána vettünk Dorkának a zenekartól egy CD-t, amit az együttes minden tagja dedikált a kicsinek. Ez az első igazán komoly zenei relikviánk. :-))))

A koncert után még sétáltunk egy kicsit, aztán elindultunk hazafelé, hogy ebédeljünk, és a kicsit letegyük aludni.
Néhány hónappal ezelőtt ezt a rendet el sem tudtam képzelni, annyira össze-vissza aludt el a kicsi, és ehhez mérten az étkezései is ritkán estek ugyanarra az órára. Mostanra valahogy beállt a biológiai órája: minden nap ugyanakkor ébred, egyeznek az étkezések és az alvások idejei, ahogy a játéké vagy a biciklizésé is. :-))))