De hát nem is tudok főzni! - hüledeztem, és gyorsan végigpergettem lelki szemeim előtt azokat az ételeket, amelyeket (élő, emberi lények elé) az asztalra mertem volna tenni... melegszendvics, palacsinta, eperturmix... Körülbelül ennyire futotta a listám, bár ha nagyvonalúbb vagyok magammal, talán a különféle szendvicseket és a zacskós leveseket is ide sorolhattam volna.
- Nem baj, annál izgibb lesz - unszolt Kriszti, majd biztató mosollyal hozzátette: közben megtanulsz majd sütni és főzni is!
Te jó ég! Az agyam rémisztő sebességgel zakatolni kezdett. Végülis megpróbálhatnám... anya élesztőpástétomja nem lehet nehéz, és biztos pizzát is tudnék sütni... ha pedig ezek sikerülnek, akkor talán még egy pitével is megbirkózom. És ha nem? Ha mindent elrontok? Véres marad a hús és leég a tészta? Ha rondák és ehetetlenek lesznek az ételeim? Utálni fognak? Kigúnyolnak? Vagy leírják majd kedvesen (anyukásan), hogy kislányom, ezt úgy kellett volna, hogy...
Otthon (legnagyobb megdöbbenésemre) mindenki kitörő lelkesedéssel fogadta a blogírás ötletét, és egy átborozott-átbeszélgetett éjszaka után megszületett a Morzsáló blog, amelynek "címerállatául" Gróf Tituszt választottam.
A választás nem véletlenül esett az öreg kandúrra, hiszen ő volt a leghűségesebb fegyverhordozóm: kedves kuktám, aki a hokedlin ülve, laposakat pislogva, órákon át képes volt nézni, amint tésztát dagasztok, és nagyokat sóhajtott, amikor nyakig lisztesen azt kérdeztem tőle:
- Titusz, szerinted azért nem kelt meg a tésztám, mert megmikróztam a fagyott élesztőkockát? Vagy ez nem baj, és majd sütés közben megnő a kalácsom?
Az öregúr türelmesen pislogott, és az sem zavarta, hogy a csillogó fekete bundája - ahogy a csirizes tésztát csapkodtam -, egyre lisztesebb.
Máskor sajtos stanglit sütöttem Ká barátainak, de olyan kemények lettek, hogy senki nem bírta megenni. A buli után csalódottan üldögéltem a lépcső alján, nagyon égő volt az egész. Imponálni akartam a vendégeinknek, és közröhej tárgyává váltam, hogy még egy stanglit sem tudok megsütni. Az öreg macska odabújt mellém, és mancsával a tálból kihalászott egy sajtos rudat.
- Ne viccelj már! - mondtam neki. - Kitörnek a fogaid.
De Titusz dorombolni kezdett, majd szép komótosan elrágcsálta a süteményemet. Aztán eltűnt, és kisvártatva megjelent mögötte mind a négy kutya. A stanglimért jöttek...
Soha nem láttam még őket olyan lelkesen falni, mint ahogy a stanglikat eltűntették.:-))
Aztán a kőkemény süteményeket és a szétégetett húsokat felváltották a sikerreceptek. Egyik-másik nem csak finom, de nagyon mutatós is volt, és ettől kezdve már boldogan tervezgettem, mit készítek el majd legközelebb. Az idő pedig repült, és már nem éreztem azt, hogy a konyhában létezik lehetetlen. Tőletek, Kedves Olvasóink, rengeteg ötletet, szeretetet, kedvességet kaptam, ami nagy erőt adott ahhoz, hogy újdonságokat keressek, és új dolgokkal rukkolhassak elő.
Időnként persze így is meginogtam, sokszor felmerült bennem, hogy talán már abba kéne hagyni a blogírást, biztos unjátok már... De ilyenkor furcsa mód, a legrövidebb bejegyzésem alá is olyan sokan írtatok és olyan édesen, hogy arra gondoltam, szomorúak lennétek, ha csak úgy eltűnnénk...
Így aztán maradtunk (túl vagyunk a 308. részen), és teljes gőzerővel dübörög a MORZSÁLÓ! :-))
Ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni, hogy ennyi éven át velünk voltatok, írtatok, velünk örültetek és sírtatok, és hogy ennyi szeretetet és kedvességet kaptunk tőletek! :-)
A jubileumunkra egy nagyon finom almatortát sütöttem, mi ezzel ünnepeltük az 5. születésnapunkat. :-)
Hozzávalók: 20 dkg liszt, 2 tojás, 9 dkg cukor, 12 dkg vaj, 4 alma (Idared), 1-1,2 dl tej, citromlé, sárgabarack lekvár, 1 teáskanál reszelt citromhéj, 1 csomag sütőpor, csipetnyi só
Elkészítés:
1.) A sütőt 170 fokra előmelegítjük. Kivajazunk, és liszttel megszórunk egy kapcsos tortaformát.
2.) Egy mély tálban konyhai robotgéppel összekeverjük a vajat a cukorral és a reszelt citromhéjjal, hozzáadjuk a tojásokat, majd a sütőporral elkevert lisztet, a sót és a tejet. A tésztát a tortaformába simítjuk.
3.) Az almákat megmossuk, meghámozzuk, majd félbe vágjuk, a magházukat kivágjuk. Az almák tetejét beirdaljuk (mint a pogácsát), megkenjük egy ecsettel vastagon citromlével, és vágott felükkel felfelé a tésztára tesszük.
4.) A tésztát a sütőbe tesszük, és kb. 50 perc alatt készre sütjük. Ha kicsit kihűlt, egy kis lekvárral megkenjük a tetejét, szép csillogó lesz így.
(Vaníliasodóval vagy vaníliapudinggal leöntve nagyon finom!)
Az alábbi recepteket ezúttal Éva szolgáltatta, mivel nála tart a vetésforgó. :-) Fogadjátok szeretettel, mindegyik eszméletlenül finom volt!
Hozzávalók: 0,5 kg pulykacomb, 1 csomag uj sárgarépa, a fej vörös, 3 gerezd fokhagyma, 2 fehérrépa, 1 szelet zeller, 15 dkg zsenge zöldborsó és 0,5 csomag spárga, só, bors, tárkony, petrezselyem, liszt, tejföl, 1 tojás
Elkészítés:
1.) A pulykacombot a répákkal, zellerrel, hagymákkal, fűszerekkel 0,5 órán át főzzük kuktában, majd fazékba merjük, és a zöldborsót, spárgát is beletesszük.
2.) Közben elkészítjük 1 tojásból, lisztből és 1 evőkanál olajból a nokedlit, és a levesbe szaggatjuk. Ha megfőtt, 1 kiskanál lisztet elkeverünk 0,5 pohár tejfölben, majd a leveshez adjuk. Legvégén meghintjük friss petrezselyemmel.
(Tejföl helyett főzőtejszínt is használhatunk, azzal elkerülhető, hogy a tejföl összeugorjon a forró lében. :-) Ezzel együtt is nagyon finom volt a leves, mindenki kétszer vett belőle. - Mirza.)
Hozzávalók: 1 kg darált pulykahús, 2 tejben áztatott zsemle, 4 tojás, 1 fej közepes vörös és 1 fej közepes lila hagyma, 3 gerezd összetört fokhagyma, só, bors, piros paprika ízlés szerint, 2 főtt új sárgarépa és 2 vastagabb főtt spárga petrezselyem
Elkészítés:
1.) A hagymát felaprítjuk, megdinszteljük, majd a húshoz adjuk. A tejben megáztatott zsemléket jól kinyomkodjuk és a húshoz keverjük. 2 egész tojást ütünk bele, sózzuk, borsozzuk és paprikázzuk.
2.) Közben a másik két tojásból pici tejjel és a petrezselyemmel rántottát készítünk. A jól kiolajozott tepsi aljára elterítjük a hús egyik felét, arra tesszük a rántottát, majd a főtt sárgarépát és spárgát. Ezután a hús másik felével befedjük, öntünk alá kb. 1 dl vizet, alufóliával lefedjük és 200 fokra előmelegített sütőben 1 órát sütjük, majd a fóliát levéve megpirítjuk.
Hozzávalók: 80 g liszt, 20 g étkezési keményítő, 4 tojás fehérje, 1 kiskanál citromlé, 50 + 50 g édesítő, pici só
Töltelék: 250 g túró, 10 gramm mazsola, 1 db pudingpor (vanília), 5 dl tej, 1 citrom reszelt héja, 50 g édesítő
A díszítésre: néhány szem szőlő
Elkészítés:
1.) A piskótához összekeverjük a lisztet és az étkezési keményítőt. A tojásfehérjéket a citromlével és az édesítővel kemény habbá verjük. A tojássárgákat fehéredésig keverjük az 50 gramm édesítővel, majd beleforgatjuk a lisztet és a habot.
2.) 30x40 cm-s sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 240 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütjük. Deszkára borítjuk és amíg hül, elkészítjük a tölteléket.
3.) A tejből és a pudingporból szabályos pudingot főzünk. Ha félig kihűlt, belekeverjük a túrót, a mazsolát és a citromhéjat.
4.) A piskótát harmadoljuk és minden lapra teszünk a töltelékből. Tetejére, oldalára is hagyunk a pudingból. Néhány szem megmosott szőlővel díszítjük.
A családomnak nagyon ízlett! Nem csak diétázók, de cukorbetegek is fogyaszthatják.
Végezetül pedig, a Morzsáló 5. születésnapja alkalmából fogadjátok szeretettel az alábbi írást:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.