2010. július 25. A Balatonnál mindig jó...

A víz elképesztően selymes és meleg volt, ráadásul nyoma sem volt a vízben a híradóban hallott szennyezésnek, és szúnyograjokkal sem találkoztunk. A strand tele volt, de nem bántuk, egyszerűen csak élveztük a Balaton zöld vizét. Mivel már délután 6 körül járt az idő nem égtünk össze, bár én így is vastagon bekentem mindenkit 50-es faktorú napolajjal, és hiszitek vagy sem, este látszott a fürdőruhánk nyoma!

Szóval, olyan remekül éreztük magunkat odabent, hogy miután átöltöztünk, vizes fejjel nekiálltunk szállást keresni. Elképesztő kínálat van ám, szinte minden második ház/szoba kiadó, és rengeteg kis panzió és szálloda van a parton. Ennek ellenére majd egy órát bolyongtunk, mivel minden hely, ami tetszett volna, teltházas volt.

Beletörődtünk a helyzetbe, és hazaindultunk, mondván, így, autós fürdésre bármikor lejöhetünk újra... amikor hazafelé úton megláttunk egy sárga, tornyos kis villát, őrült szép volt. Ká lefékezett, és egyszerre mondtuk egymásnak: láttad????!

És már fordultunk is vissza, a sárga tornyocskák felé. A szép, íves kovácsolt as kapu lassan nyílt ki előttünk, a sárga épület pedig még szebb volt szemből, mint ahogy az útról láttuk. Két autó parkolt az ápolt díszkert előtti parkolóban. Nem szálltam ki az autóból, mondván, minek rángassam ki a gyereket csak azért, hogy fél perc után (miután közölték velünk, hogy itt sincs hely), vissza kelljen raknom. Ká azonban bizakodó volt, és becsengetett. Azonnal láttam az arcán, hogy jó helyen járhatunk, mert széles mosollyal az arcán nyitotta ki az ajtót Dorkának:
- Gyere Kicsi, nézd csak, mit talált Apa...

A recepción már mindannyian láttuk, hogy ez lesz a mi helyünk - és volt is szabad hely. :-)))) Persze semmi poggyászunk nem volt, hiszen csak csobbanni jöttünk le, de ez nem akadályozott meg abban, hogy másnaptól lefoglaltuk a szobát.

Aztán kocsiba ültünk, hazamentünk, otthon pedig - miután Dorka elaludt -, lázasan csomagolni kezdtünk. A halakat és a kertet a tesómra bíztuk, a hűtőt kiürítettük, a szemetet kidobtuk.

Reggel vidáman keltünk, bepakoltunk, és néhány órával később már a csodálatos Balatonban ringatóztunk mind a hárman - ezúttal azonban nem a kocsiban "laktunk", hanem a tornyos kis villa-panzió kivi színű szobájában.

Azóta eltelt ugyan 4 nap, és a viharok miatt jócskán lehűlt a levegő, de nem számít. Olyan istenien érezzük magunkat, hogy maradunk. Minden délután ősfák alatt sétálunk, és remek ételeket eszünk. Most épp pónilovaglás után nyomozok, oda szeretnénk Dorkát vinni...

Nézzétek el, hogy most nem főzök, és nincsenek receptjeink, de ígérem, sokat fotózok, és jövő héten egy szép, képes beszámolóval jelentkezünk! :-))

Mindenkinek kellemes nyaralást kívánunk!