2010. május 3. Anyák napi piknik Martonvásáron

Mivel napok óta nagyon szép idő van, úgy terveztük, piknikezni megyünk anyák napján. Különben is, ha május - akkor majális, nem igaz? Egyöntetűen Martonvásárra szavaztunk, mivel közel van hozzánk, és a csodálatos 70 hektáros Brunszvik kastélypark ideális arra, hogy kiadós sétát tegyünk a hűs levegőt adó ősfák között, majd megebédeljünk a tópartot körülölelő zöld tisztáson.

Sokat töprengtem, hogy milyen könnyen kezelhető, nem romlandó ételeket készítsek, végül a legegyszerűbbeket választottam: fasírtot sütöttem, tojást főztem, zsemléket sütöttem, és mindenféle friss zöldséget összeaprítottam és bedobozoltam: fejes salátát, retket, újhagymát, paradicsomot.

Barna zsemlék lenmaggal

Hozzávalók: 4,5 dl tej, 2 dkg margarin, 68 dkg liszt (kb. 50 dkg teljes kiőrlésű liszt + 18 dkg rozsliszt), 1 teáskanál cukor, 2 teáskanál só, 1 csomag szárított élesztő
A kifli tetejére: víz és lenmag
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat a megadott sorrendben a kenyérsütő gépbe tesszük, majd megdagasztjuk, kelesztjük a tésztát.
2.) A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, majd feldaraboljuk. A tésztadarabokból pici zsemléket gyúrunk.
3.) A zsemléket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, megkenjük vízzel, megszórjuk lenmaggal, és 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Sütési idő kb. 15-20 perc. Nagyon puha, habkönnyű zsemlék lesznek belőlük!

Ugyanez a recept, fehér liszttel, kifli alakban >>>

Végül az összes ebédnek való finomság elfért egy átlagos hátizsákban, és még csak nem is volt nehéz. Eldobható tányérokat, szalvétát és sót is tettem a pakkba, és 2 üveg ásványvizet.
Miután a nagyszülők megérkeztek, útnak indultunk, és alig 30 perc múlva megérkeztünk a martonvásári arborétum kapuja elé. Viszonylag sokan szállingóztak befelé, úgy tűnik, a jó idő másokat is a természetbe csalogatott. :-)

A barokk kastélyban található Beethoven múzeum épp zárva volt, így azt nem tudtuk megnézni, de nem bántuk, hiszen a hatalmas ősöreg erdő olyan hívogatóan nézett ránk, hogy csak győztünk befelé menetelni...

Előrelátó módon mindannyian hosszú nadrágba és vékony, de hosszú ujjú pullóverekbe öltöztünk, ugyanis a fák között lényegesen hűvösebb volt a levegő, mint odakint, a tűző napon. A levegő üdítően tiszta és friss volt, a madarak pedig olyan hangosan csiripeltek, mintha hangszórókból szólna az énekük. :-)))

Hihetetlen élmény volt a hatalmas fák alatt sétálni, Dorka szökdécselt örömében, és azt sem tudta, melyik nagyszülője kezét fogja. Szerelmespárok, idős házaspárok, sokgyerekes családok bukkantak fel egy-egy kacskaringós ösvényen, vagy mosolyogva jöttek szembe. Hihetetlen szép és megnyugtató volt az egész. Az erdő nyugalma simogatja az ember lelkét. Érdemes lenne az embereknek visszatalálniuk a természetbe. Észrevenni a növények szépségét, meghallani a madarak és a tücskök hangját, magunkba szívni azt a kristálytiszta, finom, hűvös levegőt, amilyet csak az erdő mélyén találhatunk...

A kastélykert közepén található tó egy szigetet rejt, amelyre egy keskeny fahídon lehet átmenni. A sziget belsejébe sötét út vezet, hiszen a fejünk felett összeérnek a többszáz éves fák. A tövükben medvehagyma-mezők nyílnak, olyan erős (és finom) hagymaillatot árasztva, hogy az embernek megjön a kevde az ebédhez. :-))
A sziget belsejében egy színpad található a fák sűrűjében - koncerteket szoktak itt rendezni... biztos csodaszép lehet.

Minden létező ösvényt bejártunk, ha lehet úgy fogalmazni: térdig kopott a lábunk, mire a piknikező tisztásra érkeztünk. Mindenütt családok és nagyobb gyerekcsoportok (iskolások) ücsörögtek kockás plédeken, és hazai finomságokat rágtak. :-)
Mi is leterítettük a plédünket, és kipakoltam a kis hátizsákot. Evőeszközt szándékosan nem vittem, egyszerűen tájidegennek találtam. Különben is, azt mondják, olykor egészséges a kézzel való evés, mert a nyers ételek energiái (mint pl. a retek, a hagyma vagy a paradicsom) egyenesen a szervezetünkbe jutnak.

Dorka első ízben fogadta el a fasírtomat, ami különösen jó érzéssel töltött el (valahogy olyan gyanakvó minden új ízzel :-)). Mindenki boldogan ropogtatta a retket és a többi friss zöldséget, és miközben a fák szórt árnyékában a fejünk búbját simogatták a napsugarak.

Az eldobható tányéroknak nagy hasznát vettük, mert a piknik végeztével egyszerűen kidobtuk őket a szemetesbe, így nem kellett azzal bajlódnom, hogy hova teszem majd őket koszosan. Dorka úgy kimerült a kirándulástól, hogy mire elhagytuk Martonvásár tábláját, már édesdeden aludt az autóban.
Nagyon jól éreztük magunkat, így megbeszéltük, hogy ezentúl amikor csak lehet, kirándulni megyünk a hétvégén. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a gyönyörű kastélykertet, érdemes ellátogatni ide!

A kiránduláson túl azonban még két receptet meg szeretnék veletek osztani. Az első lisztes-cukros, szóval egyáltalán nem diétás, de mmmm.... olyan finom, hogy arra nem is lehet szavakat találni. :-))))

Epres túrós kocka

Hozzávalók a tésztához: 28 dkg liszt (plusz a nyújtásnál is elkél egy kevés), 1 csomag sütőpor, 5 dkg vaj, 2 tojás, 10 dkg porcukor, pici só
Hozzávalók a töltelékhez: 50 dkg túró, 25 dkg porcukor, 25 dkg margarin, 1 csomag vaníliás cukor, 1 marék pici szemű eper (kb. 15 dkg)
A kenéshez: 1 vörösáfonya lekvár
Elkészítés:
0.) A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
1.) Összegyúrjuk a tésztát (használjunk annyi lisztet a gyúráshoz, hogy ne ragadjon a tészta), és két részre osztjuk. A nyújtódeszkára ráteszünk egy sütőpapírt, és azon nyújtjuk ki a tészta egyik, majd másik felét (22 x 30 centisre - vagy amekkora a legkisebb tepsink). Ez a sütőpapíron való nyújtás saját újítás, mert utána a sütőpapírral együtt könnyedén átemelhetjük a tésztát egy nagy tepsi hátlapjára, és betolhatjuk a sütőbe. Kb. 12-14 perc alatt sül át. (a recept szerint a sütési idő 7 perc, de nekem 13 volt...) Mindkét lapot hűlni hagyjuk egy picit.
2.) Konyhai robotgéppel habosra keverjük a túrót a többi hozzávalóval.
3.) Az egyik tésztát beletesszük a kis tepsibe. Ha a szélei túllógnak, levágjuk, összemorzsoljuk, és belekeverjük a túróba.
4.) A tésztát lekvárral megkenjük, majd rásimítjuk a túrós tölteléket, és a másik lappal lefedjük.
Hűtőbe teszük tálalásig, legalább fél napra, hogy a tészta meglazuljon, és a töltelék megszilárduljon annyira, hogy szépen lehessen vágni. Porcukorral megszórva, friss eperrel tálaljuk.

A második recept egy nagyon könnyű, omlós burgonyás pogácsa. Én az előző napról maradt krumpliból készítettem. Nagyon finom lett, és még két nappal később is puha volt. (Dorka közbenjárására a szomszéd kutyának is adtunk belőle, aki szinte rágás nélkül nyelte le - pedig nem éheztetik. :-))))))))))))

Burgonyás pogácsa

Hozzávalók: 30 dkg burgonya, 30 dkg liszt, 30 dkg vaj, nagy csipet só, sütőpor
A kenéshez: 1 tojás
Elkészítés:
1.) A burgonyát megpucoljuk, és sós vízben megfőzzük, majd áttörjük.
2.) Összegyúrjuk a burgonyát, lisztet, vajat, sót, sütőport, és a tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. 1 cm vastagra. Becsíkozzuk a tetejét, kiszúrjuk, a pogácsákat tepsire tesszük, a tetejüket felvert tojással megkenjük.
3.) Előmelegített sütőben, kb. 200 fokon készre sütjük őket.

Végezetül pedig fogadjátok szeretettel imádott kis kuktám fotóját, aki ugyan még nagyon nagy rendetlenséggel, de roppant lelkesen közreműködik a konyhai feladatoknál: Dorka. :-))