2010. szept. 26. Kecskesajt és házi kolbász

Budaörsön már tavaly is jártunk, ugyanezen a szüreti rendezvényen, és nagyon jól éreztük magunkat, ezért nem is volt kérdés, hogy idén is tiszteletünket tesszük a templom mögötti sétálóutcában megrendezett vásári forgatagban.

Dorka hozzánk hasonlóan nagyon szereti a szabadtéri táncos-, kézműves- és gasztronómiai jellegű fesztiválokat, hiszen ilyenkor rengeteg a látnivaló, mindig van szakkör, tengernyi gyerek, móka, kacagás, és zeneszó. Utóbbit ezúttal a Zabszalma együttes szolgáltatta, akiket még sosem hallottunk korábban, de meg kell mondjam, megjegyeztük a nevüket. Gyerekdalokat játszottak, és egyszerre rengeteg hangszert szólaltattak meg, ahogy láttam, az együttes minden tagja legalább 2-3 hangszeren játszott. Az énekes lánynak (Judit) eszméletlen hangterjedelme és ereje van, betöltötte az egész teret a muzsikájuk. Dorkát nem lehetett elmozdítani a színpad elől, lenyűgözve nézte az előadást.

A koncert után végigjártuk az összes sátort, és nem győztünk gyönyörködni a szebbnél szebb kézműves portékákban. Csatolok néhány fotót a látottakról.

A legjobban egy textilműves standja nyűgözött le (a fenti képen), aki nem csupán szép munkáival vonzotta magához az embereket, hanem a tanfolyamával. Gyorstalpaló pöttyfestő tanfolyamot tartott ugyanis, ahol meg lehetett tanulni a pöttyfestés csínját-bínját. Dorkával természetesen azonnal beültünk a gyerekek közé, és nekiláttunk a szakma elsajátításának. :-)

Dorka először is választott egy szép sárga tarisznyát, amire nekem ceruzával egy ábrát kellett rajzolnom. Dorka egy kutyát kért, ezért ezt biggyesztettem rá, néhány szivecske társaságában. Eztán kaptunk egy tálkában textil festéket, amit egy parafa dugóba nyomott gombostű (gombos) végével kellett a mintára pöttyözni. Egyszerűnek tűnő, mégis komoly koncentrációt igénylő munka, mert egy festékbe-mártással kb. 2 szép pettyet lehet csupán készíteni, utána túl halvány a festék, és túlságosan rányomni sem lehet a pettyet az anyagra, mert könnyen elmaszatolódhat. Ezzel együtt rém szórakoztató, és szerintem elég látványos munka - legalábbis nekünk tetszett. :-))

Komoly szerepe volt a gasztronómiának is a rendezvényen, és ahogy láttam, nem kis sikerrel... kígyózó sorok álltak a kecskesajtos standnál, és az emberek nem (csak) színes lufikat, hanem papírba tekert mangalica kolbászokat szorongattak a kezükben. :-))

Összességében remekül sikerült a program, bravó Budaörs!!! :-)
(Csak tudnám, hogy a mi városunkban miért nincs sosem ilyen fesztivál???)

-------------------------------------------------------------------------------------

Vasárnap a tesóméknál jártunk, ebédmeghívásunk volt ugyanis, aminek nem csupán a társaságuk és a finomságok miatt örültünk, hanem azért is, mert Dorka nagyon szereti Zsigát és Árpit. Mindenkinek úgy mesél róluk, hogy ők a tesói. Már sokszor mondtam, hogy ők unokatesók, de a Kicsi mindig következetesen kijavított, hogy nem, ők a tesói, így aztán annyiban hagytam. Ha tesók, hát, tesók - nem igaz? :-)

A menü remek volt: húsleves (isteni finom volt), magyaróvári szelet, saláta, kukoricás rizs és habkönnyű, nagyon sok almával készült almás pite. A fiúkat és Dorkát lefotóztam, de a többiek nem akartak szerepelni, ezért bocs - de levágtam a fejüket. :-)

Ebéd után a gyerekek "leléptek", és attól kezdve csak a kacagást és a zajokat hallottuk: hol főztek, hol labdáztak, lego-tornyokat építettek, pisztolyokkal lőtték egymást, fénykardoztak, rádióztak, majd körbe-körbe szaladgáltak. Dorka boldogságban úszott, de úgy láttam, a fiúkat sem zavarta, hogy hozzájuk képest ő még elég kicsi.

Késő délután értünk haza, és bár mindössze 600 méterre lakunk egymástól, a Kicsi elaludt, mire a szakadó esőben befordultunk a garázs elé... :-))))))