A kacsából készült ételek kétségtelenül nagyon finomak. Ám a tökéletes végeredményhez ismerni kell a kacsacomb sütésének titkait. Apróságokon múlhat, hogy a hús kívül ropogós, belül omlós lesz-e, vagy száraz, kemény és ehetetlen. Hogy igazán finomra süthessük a kacsát, összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat.
Az első és legfontosabb, hogy minőségi árut vegyünk! Ha tehetjük, faluról, ha nem, akkor a piacon a szárnyasokra specializálódott hentestől szerezzük be. Ha a hentes nem régi jó cimboránk, akkor nézzük meg alaposan a portékáját: ideális esetben a kacsa bőre szép sárga, innen tudható ugyanis, hogy kukoricán nevelkedett. Ha meg is tapogathatjuk, az a legjobb, mert a gyenge minőségű kacsahús bőre nagyon vékony, alig, hogy hozzáérünk, szinte elszakad.
A kacsacombot a sütés előtti napon tisztítsuk meg, a rajta maradt tollszálakat, a tokokat egy csipesz segítségével távolítsuk el. Akár erre a célra rendszeresített szemöldökcsipeszt is használhatunk, de létezik ún. húscsipesz, amellyel egyszerre több szálat is kiszedhetünk a szárnyas bőréből. Ha ezzel megvagyunk, a felesleges kacsabőrt hájastól vágjuk le, és tegyük félre – ebből készíthető a kacsatepertő. A bőrt vagdossuk be a húsig, hosszában és keresztben, azaz kockásra.
Soha ne hagyjuk ki első lépésben a kacsacombok fűszerezését: nagy szemű só és frissen őrölt bors kell, semmi más. E kettőt keverjük össze, és dörzsöljük be vele alaposan a húst körben mindenhol. Ezt akár már előző este is megtehetjük, és így hagyjuk állni a combokat a hűtőben a sütésig.
A leggyakoribb hiba, amit a kacsacomb sütése közben a legtöbben elkövetnek, hogy magas hőfokon, a szükségesnél rövidebb ideig sütik a húst. Ilyenkor az nem omlós lesz belül, hanem kemény, rágós. Háromféleképpen járhatunk el a tökéletes végeredmény érdekében.
A sütőedénybe belehelyezzük a húst, úgy, hogy a combok ne érjenek egymáshoz, majd teszünk még bele fokhagymát és nagyobb cikkekre vágott vöröshagymát is. Ízlés szerint adhatunk hozzá babérlevelet vagy kakukkfüvet, esetleg rozmaringot is. Ha 3-4 főre készítjük, akkor 4 kacsacombbal számoljunk, ezek alá legalább 3 deci vizet öntsünk. Először nagyon magas hőfokon (220-240) süssük 15 percig, majd vegyük le a hőfokot 150 fokra, és legalább 1,5-2 órát süssük. A kacsacomb akkor jó, ha belül omlós és puha, de kívül már ropogós, mert kisült belőle a zsír.
Régi eljárás, aminek nagyon trendi hangzása sokakat elrettenthet, pedig ez az, amitől igazán omlós, vajpuha és szaftos lesz (nem csak) a kacsahús. A konfitálás lényege, hogy bő zsírban, alacsony hőmérsékleten nagyon hosszan süssük a húst. A konfitáláskor felhasznált zsír lényegében megvédi a kacsát a kiszáradástól, viszont ha az idővel spórolunk, ismét kemény lesz a végeredmény.
Mielőtt a tepsibe tennénk a kacsát, egy vasserpenyőben, magas hőfokon pirítsuk körbe. Ezután mehet a tepsibe, majd öntsünk rá olvasztott zsírt. Olyan tepsit válasszunk, ami elég nagy ahhoz, hogy a húsok ne érjenek egymáshoz, a zsír pedig teljesen ellepje őket! A kacsacombokat 100-120 fokon süssük, legalább 4 órán át. Ha csökkentjük a hőfokot, akkor növelnünk kell a sütési időt. Ha elkészült, akkor kivesszük a zsírból. Tepsiben is rápiríthatunk a bőrére, de akár egy másik edényben a sütőben is megpiríthatjuk a tetejét.
Ha idősebb a kacsa, előfordul, hogy a sütési idő tovább nő. Tehát hústűvel vagy villával mindenképpen teszteljük, mielőtt kivennénk a sütőből. Ha az könnyen áthatol rajta, elkészült.
A kacsacomb sütésének járulékos csodája a kacsazsír, amiről már megírtuk, hogy az egyik legegészségesebb állati zsiradék, a másik pedig a lenyisszantott hájas kacsabőrből kisütött töpörtyű.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.