Kényelmes dolog lekvárt venni a boltban, de be kell látunk, hogy nincs a házilag készítettnél finomabb… Nem pusztán az ízről van szó: jó érzés, ahogy az érett gyümölcsből a két kezünk munkájával válik édes finomság. Ha ez nem lenne elég indok a lekvárfőzéshez, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy így teljesen biztosak lehetünk abban, hogy amit eszünk, az nem tartalmaz semmi felesleges hozzávalót, mint például ízfokozót, színezőanyagot stb.
Szívesen főznél te is lekvárt, de nem tudod, hogyan fogj hozzá? Íme a lista a leggyakoribb hibákról, amiket elkövetünk – ha ezeket elkerülöd, garantált a siker!
Két iskola létezik: az egyik szerint a túlérett gyümölcsök ideálisak a lekvárfőzéshez, míg a másik iskola követői azt vallják, hogy csak friss gyümölcsből szabad lekvárt készíteni. Bár nincsen jó vagy rossz válasz, a friss gyümölcs – az, amibe szívesen beleharapnál – felhasználása finomabb végeredményt hoz. A lényeg: a gyümölcs ne legyen penészes!
Ha nagyobb adagot szeretnél készíteni, logikus, hogy megduplázod a lekvár hozzávalóit. Ez azonban azt is jelenti, hogy a főzési idő is módosul, hiszen a nagyobb mennyiség nehezebben fő meg. Bár a nagyobb adag lekvár készítése hatékonyabb, hiszen időt és energiát is megtakaríthatunk, a lekvár íze frissebb és jobb, ha kevesebb ideig fő – ezért jobb, ha két részletben főzöd inkább meg, nem egyszerre, egy nagy fazékban.
A pektin egyfajta természetes sűrítőanyag, amely a gyümölcs magjában és sejtfalában található. Vízzel és savval kombinálva gélszerű állagot képez, ami döntő fontosságú a lekvár állaga és stabilizálása szempontjából. Pektin nélkül a lekvár egyszerűen nem dermedne meg. A gyümölcs főzésekor pektin szabadul fel, azonban nem minden gyümölcs tartalmaz ugyanannyi anyagot. Pektinben gazdag gyümölcsök például az alma, a szilva, a cseresznye és a fekete ribizli. Az áfonya, az eper, az őszibarack és a körte nem termelnek sok pektint. Ezenkívül minél érettebb egy gyümölcs, annál alacsonyabb a pektinszintje. Az alacsony pektintartalmú gyümölcsökhöz plusz pektint kell adni. Alternatív megoldásként sűrűbb lekvár állagot érhetsz el chia maggal, kukoricakeményítővel, xantángumival vagy zselatinnal, amelyek mindegyike sűrítőként működik.
A lekvár nem lenne lekvár cukor nélkül. A cukor nemcsak ízesíti a lekvárt, de elengedhetetlen a megfelelő állag eléréséhez. Pontosabban a cukor kölcsönhatásba lép a pektinnel és a gyümölcssavakkal a főzési folyamat során, segítve a lekvár megkötését. Ezenkívül a cukor tartósítószerként is működik, meghosszabbítva a lekvár eltarthatóságát. (Az olyan káros mikroorganizmusoknak, mint a penészgombák és a baktériumok, vízre van szükségük a növekedéshez. Mivel a cukor a lekvárban lévő vízmolekulákkal kötődik, minimálisra csökkenti a romlás esélyét.) A receptben megadott cukormennyiség csökkentése ezért olyan lekvárt eredményezhet, amely nem köt meg, vagy rövidebb az eltarthatósága.
Minden lekvár cukrot tartalmaz. Még a „hozzáadott cukrot nem tartalmaz” feliratú lekvárok is tartalmaznak glükózt és fruktózt, hiszen mindkettő megtalálható a gyümölcsben. Míg a hagyományos lekvárreceptek általában fehér cukor használatát írják, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne használni más édesítőt. A sztívia például jó megoldás, mint ahogy a méz is. Ha az utóbbit választod, csak a cukor felét cseréld le mézre!
Miközben a lekvár fő, időnként át kell keverni, nehogy megégjen – de az is fontos, hogy ne keverd túl gyakran vagy erőteljesen. A túlzott keverés csökkentheti a massza hőmérsékletét, ami miatt tovább tart a főzési időt, ami pedig befolyásolhatja a végtermék ízét. A túlzott keverés hatására a keverékben lévő cukor is kikristályosodhat és csomókká alakulhat. A gyümölcs túlfőzése is ronthatja a végeredmény minőségét. Hogy mikor jó a főzet? Tegyél egy csepp lekvárt egy tányérra, és ha ráncosodik, a lekvár már jó, megdermed.
A házi lekvárban lévő hab légbuborékokból áll, amelyek a főzési folyamat során a felszínre emelkednek. Ha nem távolítod el ezeket, az befolyásolhatja a lekvár kinézetét és állagát is, de a minőségét nem veszélyezteti. A legjobb, ha forrás után lefölözd a habot merőkanál vagy szűrő segítségével.
Ha nem fordítasz elég figyelmet az üvegek előkészítésére, az komoly problémákhoz vezethet. Ha nem megfelelően sterilizálják, az üveg baktériumok, gombák táptalajává válhat, amelyek tönkretehetik a lekvárt. Az üvegeket sterilizálhatod forró vízbe merítve, vagy mosogatógépben is.
Gyakori hiba, hogy nem jól záródó üvegbe tesszük a lekvárt. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné tesszük a tartósítást és lehetőséget biztosítunk a baktériumok szaporodásának. Lehetőleg használj minden alkalommal új, hibátlan tetőt!
(Borítókép: Shutterstock)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.