Ahhoz azonban, hogy nagy mogyoróvaj-kedvelő nemzeteket találjunk, nem kell Amerikáig menni. Ennek a krémes finomságnak, ahogy ők hívják a mogyorósajtnak (pindakaas) bizony a hollandok is nagy fogyasztói. Hollandia mellett Törökországban, Angliában, Kanadában is tömegesen hódolnak a földimogyoróból készített krémnek.
Amerikában évente nagyjából másfél kilónyi mogyoróvajat esznek meg fejenként az állampolgárok. Ami krémben minimum 90%-nyi mogyoró kell legyen. Se tartósítószert, se színezéket nem használnak, hanem egy kevés plusz olajat, sót és cukrot adnak a darált földimogyoróhoz.
A mogyoróvajnak alapvetően két válfaja létezik: a smooth és crunchy. Avagy teljesen krémes (smooth, ejtsd: szmúsz) és az enyhén darabos (crunchy, ejtsd: kráncsi).
Az adott állagon belül azonban már sokféleképp ízesítik, készítenek juharsziruppal, mézzel, fehércsokoládéval édesített, étcsokoládéval árnyalt, fahéjjal és mazsolával gazdagított fajtákat is.
A mogyoró régóta étkezésünk részét képezi, a mogyoróvaj mégis újszülött találmány. A Dél-Amerikában őshonos mogyorót az Újvilág felfedezése után hozták a felfedezők Spanyolországba. Innen terjedt tovább, s alakultak ki termőterületek Afrikában és Ázsiában. Az amerikaiak mogyoróvaj iránti szenvedélyének kezdete nagyságrendileg az 1860-as évekre, a polgárháború idejére tehető. Ekkor szolgált jó és kalóriagazdag ellátmánynak az amerikai mogyoró.
A XIX. század végén, a nagy egészségguru, Mr. Kellogg kísérletezett a mogyoróvajjal, mint vegetáriánus fehérjeforrással, s készített a mogyoróvajra már emlékeztető pasztát az amerikai mogyoróból. A Kellogg fivérek szabadalmaztatták is a – nem pörkölt mogyoróból készített – vajukat, de aztán a gabonaféleségekkel való üzletelés lefoglalta őket, így a mogyoróvaj nem itt kezdte világhódító útját. A Kellogg cégnél alkalmazásban álló Joseph Lambert azonban látott fantáziát a dologban, saját gyártmányú darálókkal próbálta még krémesebbé tenni a mogyoróból nyert pasztát, felesége pedig megalkotta a mogyorós ételek szakácskönyvét.
Az iparosodás fejlődésének köszönhetően a XX. század elejére már nem kézzel szedték a mogyorót, így a betakarítható mennyiség is megsokszorozódott. A mogyorótermesztés fellendítése és a mogyoróvaj kialakítása a híres amerikai botanikus, Carver nevéhez kötiődik.
Az alapvető élelmiszerek hasznosításában fantáziát látó tudós több mint 100 mogyorót felhasználó receptet hagyományozott az utókorra. Ezek között a receptek között találhatóak kozmetikum előállítására vonatkozóak, de többek között itt tesz említést a mogyoróvajról is. Meg kell említenünk, hogy ennek az úriembernek a felfedezése volt többek között a linóleum, a borotvakrém, az instant kávé is.
A mogyoró annyira része Amerikának, hogy már két mogyoróföld-birtokos is elnök lett: Jefferson és Carter.
Az első, klasszikusnak számító mogyoróvajat 1904-ben a St. Louis-i világkiállításon mutatták be, C. H. Sumner jóvoltából. Ezután kezdődött a mogyoróvaj nagyipari előállítása. A ropogós verzióra azonban viszonylag sokat kellett várni: 1932-ben dobták piacra.
A mogyoróvaj kiváló B-komplex és E-vitamin forrás, valamint antioxidáns tartalmának köszönhetően eredményesen veszi fel a harcot a szabadgyökök ellen.
A mogyoróvajat úgy állítják elő, hogy a kibontott, belső héjától még nem megszabadított mogyorót kemencékben megpörkölik, majd kefékkel letakarítják, leválogatják, majd darálóba kerül, ahol megőrlik, és cukorral, sóval gazdagítják.
Hozzávalók:
10 dkg vaj
1 csipet só
1 kávéskanál vaníliás cukor
14 dkg cukor
0,5 dl tej
1 kávéskanál sütőpor
1 tojás
15 dkg darabos mogyoróvaj
20 dkg rétesliszt
5 dkg 50%-os csokoládé
Elkészítés: A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a vaníliás cukrot, a mogyoróvajat, a tojást, a sütőporos lisztet és a pici tejet. Alaposan elkeverem. A fél táblányi csokoládét apróra vágom, és a tésztához adom. Egy nagyobb gáztepsit sütőpapírral kibélelek, erre kanalazom a tésztát, amit utána egy vajazó késsel vagy kézzel ellapítok. 170 fokra előmelegített sütőben 18-20 perc alatt megsütöm. Amíg kihűl, a tepsin hagyom. 12 keksz lesz belőle.
Hozzávalók:
1 evőkanál vaj
1 közepes vöröshagyma
2 szál zellerszár
5 dl alaplé
2 teáskanál citromlé
só (opcionális)
2 maroknyi sós földimogyoró
1,5 evőkanál mogyoróvaj
Elkészítés: A vajon megdinsztelem a hagymát és a felszelt zellerszárat. Felöntöm az alaplével, belekeverem a mogyoróvajat, és egy 10 percig hagyom, hogy az ízek összeérjenek. Citromlevet facsarok bele, sózom, ha úgy érzem, és egy kevés sós mogyoróval díszítve tálalom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.