A sárga rókagomba – népies nevén sárgagomba, csirkegomba, nyúlgomba vagy nyulica – az egyik legjellegzetesebb őshonos hazai gombaféle, amely a lomberdőkben, a tűlevelű erdőkben és a kevert erdőkben egyaránt előfordul, azonban leginkább a sűrű, sötétebb bükkerdőket és a tölgyeseket kedveli. Érdemes tudni, hogy a sárga rókagomba remekül érzi magát a sűrű bokrok alatt és a mohával borított, nyirkos hegyoldalakon.
Bár a gombaszedéshez nem árt némi szakismeret, de ahogyan azt mi is megírtuk, a sárga rókagomba azon kevés gombafaj egyike, amelyet könnyű felismerni. Tölcsér alakú, már-már kalappá fejlődő felső része fodros szélekkel rendelkezik, a nagyobb példányoknál pedig a kalap többnyire lapos, néha kis tölcsérre emlékeztet. Leggyakrabban jellegzetes, élénksárga színben pompáznak, bár vannak világosabb, okkersárgás, sőt kissé szürkébe hajló árnyalatú gombák is.
A sárga rókagomba illata kajszibarackra emlékeztet, nyersen is fogyasztható, enyhén csípős, borsos aromái miatt akár salátagombaként is felhasználhatjuk.
A rókagomba gyűjtése során legyünk óvatosak, semmi esetre se „fosszuk ki” a lelőhelyüket: a 3 cm-nél kisebb gombákat ne szedjük le, illetve a nagytestű gombák közül is hagyjunk meg néhányat.
Gyűjtés közben lépkedjünk óvatosan: ne tapossuk össze a termőhelyet! A rókagombát emeljük ki a helyéről, vagy vágjuk le egy éles késsel a tövénél, és tegyük kosárba. Felhasználásig tároljuk jól szellőző, hűvös helyen vagy hűtőben.
Ne feledjük, ha nem vagyunk biztosak egy gomba fajtájában, akkor semmi esetre se szedjük le azt, és soha ne tegyük az elfogyasztásra szánt gombák közé!
(Forrás: Hello Vidék)
Borítókép: Shutterstock
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.