A sütőtök-csoda

Kezdjük mindjárt az elején: az esővel.

Szeretem az esőt. Szeretem, ahogy kopog az ernyőn, a kapucnin, az esővédő anyagán. Nézni, ahogy legurulnak a cseppek, hallgatni a cipők nedves hangját a járdán. Az autók meg suhannak az úton... Vagy nézni a szobából, hogy lesz sötét és ezüstös, és hogyan vonalkázódik be minden (az ablak, a háztető, a fák). Vagy akár azt, hogyan dúl odakinn az ítéletidő... Ebből a szempontból nem vagyok rossz helyen. Pláne mostanában. Különösen, ami az ítéletidős részt illeti.

Záporok és jégesők

Itt most igazán rákezdett az április. Egy hete esik. Na nem egyfolytában - és ez a furcsa. Jönnek-mennek a kiadós záporok. Néha pár percre vagy néhány órára ragyogni kezd a nap, aztán hipp-hopp, alkonyati sötétség, jönnek az óriási cseppek, sőt! Újabban gyakran borsszem nagyságú jégdarabok is. És különleges érdekessége a dolognak, hogy az esetek döntő többségében akkor süt a nap, amikor a lakásban vagyunk, és akkor jön a zivatar, mikor épp úton vagyunk az óvoda/iskola felé - vagy onnan haza.

Mivel napi 3x meg kell tennünk ezt az utat - ez már önmagában is tetemes mennyiségű esőt jelent. Szóval tobzódhatok: minimum napi háromszor bőrig ázunk - ebben még az esőkabát sem tud megakadályozni minket... akad itt dörgés, villámlás, meg kopogás és suhanás is bőven. Az esőillat jó, és a szürkeség is romantikus, különösen, mikor az ablakunkkal szemben álló hatalmas gyertyánfa ágai között látom a gyülekező sötét felhőket... de! A lakás alaposan lehűl estére, a ruhák nem akarnak megszáradni a magas páratartalom miatt, ami pedig a suhanó autókat illeti, nos azok kizárólag addig kellemesek a fülnek, míg nem akarok átmenni az úton két gyerekkel és egy babakocsival, miközben semmit sem látok az esőtől...

Mi tagadás, bár nem jellemző rám az efféle hűtlenkedés, már volt olyan gondolatom, hogy jól jönne végre pár nap eső nélkül. Közhelyes kék ég, bárányfelhők, napsütés... Elderengtem, micsoda jó volna napszemüvegben feszíteni esőkabát helyett, könnyű nyári szoknyában lépkedni az úton, tolni a babakocsit, s csak arra figyelni, hogy senkinek se süssön a szemébe a nap...

Aztán megvilágosodtam! És itt jön a második pont.

Az eső és az egészséges életmód

Rájöttem, miért nem akar kisütni hosszabban a nap, miért szabotálja az időjárás az én lengeruhás-nyáriszoknyás-napszemüveges eretnek álmaimat! Mert momentán a legtöbb lenge ruhám rám sem jönne. Vagyis kaptam egy kis időt az égtől, hogy "szoknyába rázzam" magam, mire elérkezik a szoknyás jó idő.

Ez nem fogyókúrát jelent minálunk, épp csak némi mozgást (az eddigieken kívül) - és néhány apró változtatást. Hogy például elfelejtjük egy időre a főzött krémeket, a csokoládés örömök java részét, és újra felfedezzük magunknak a saláták és könnyű sajtos vacsorák élvezetét.

Úgyhogy mostanában majd'' minden nap szakítunk pár percet, hogy néhány jógagyakorlatot elvégezzünk. (Igen, így többes számban: a gyerekek is csatlakoznak legtöbbször. Mindenki rendkívül szívén viseli az én karcsúságomat. Mind a maga módján, persze - de egytől egyig nagyon lelkesen -, az én gyakorlataim nehézségi fokozatát növeli.)

Könnyű vacsoráink

Volt körözöttes kenyér retekkel, pirítós endíviás körtesalátával és kéksajttal, macisajtos kenyér reszelt répával, metélőhagymás joghurt kovászolt kenyérrel.

Endíviás körtesaláta

Hozzávalók:
2 endívia
1 marék dió
1 körte
1 -2 kiskanál méz
fél cirtom leve
lestyán vagy petrzselyemzöld, metélőhagyma
1 kevés olívaolaj

Elkészítés: Az endíviát és a körtét felszeletelem, a diót felaprítom, összekeverem, és rányomok fél citromot. Lehet picit sózni, borsozni is, de én ezt a salátát nem szoktam. Jöhet a metélőhagyma. Az egészet összekeverem, majd meglocsolom kevés mézzel (ha jó édes a körte, valóban nem kell sok), és egy kis olívaolajjal. Az egyik kedvencem vacsorára pirítóssal sajt mellé.
(A fiúk egyelőre nem nagy hívei az endíviának, ezért ez a recept csak két személyre szól.)

A napcsókolta walesi sütőtök

A tök külön kis korszakot jelentett az életünkben. Húsvét előtt hozta a házibácsi, mondván hogy ők kettő ilyet is kaptak, mikor Walesben voltak kirándulni, és ezzel már végképp nem tudnak mit kezdeni, tegyünk vele bármit - belátásunk szerint. Mindjárt eszembe jutott a Mátyás-király mese a tökről meg a négy ökörről, s hogy már most hova a csudába rakjam én ezt a fejedelmi ajándékot így az ünnep előtt... s hogy vajon kibírja-e addig, míg lesz időm megcsinálni... Minden esetre elkezdtem sütőtökös recepteket keresni.

A tök - jobb híján - a konyhában kapott helyet, s hamarosan kisebb zarándokhellyé nőtte ki magát. Flóris is, Kele is rendszeresen meglátogatták. Rátámaszkodtak, ráültek. Flóris csapkodta, Kele görgette. Ezen a ponton elbizonytalanodtam, vajon érdemes-e tovább kutakodnom a receptek után... Eleinte zargattam őket a közeléből, mert nem akartam, hogy idő előtt pépesedjen, de aztán olyan jó játéknak bizonyult, annyira lekötötte őket, hogy végül ha Flóris nem akart ellenni, nekem meg fontos dolgom volt, magam vittem a nappali közepére, hadd lapogassa a gyerek. Később ez odáig fajult, hogy már nem is vittem ki, csak szóltam Kelének, hogy ugyan görgesse már kijjebb, mert itt útban vannak nekem. És gyakran ment a hancúr a konyhában is...

Végül aztán eljött az a pillanat is, mikor felvágtuk ezt a díszpéldányt. Belülről is szép látvány volt, nem kellett csalódnom, és a kiképzést is jól bírta: nem látszott rajta a gyerekek kitartó tevékenykedése. Olyan szép húsos volt, hogy ha jó édes, el tudtam volna képzelni az egészet sütve!

Ha! édes. Voltak már rossz tapasztalataim a szigetországi sütőtökökkel. Az angolok szeretik a gyümölcseiket a romantikus "napcsókolta" (sun kissed) címkével illetni. Igen, jól hangzik. De vajon mit is jelent?

Mert hát, valóban: a korona legszebb gyémántja Wales ("földet, folyót, legelni jót" stb.), na de azért nem a napfényes magyar Alföld!

Betettem 3 óriás darab tököt a sütőbe, és vártam az eredményt. Remek illata volt. De sejtésem beigazolódott. Lehet, hogy volt némi kapcsolata a napsütéssel, de bizonyosan nem volt hosszú szerelem. Hogy közhelyes legyek: egy csók, és más semmi!

Ott voltunk tehát cirka 15 kilónyi, erőteljes édesítésre szoruló narancssárga masszával. Illetve még csak a felével, mert a másik fele egyelőre cseppkőbarlangként funkcionált (Kelemen ötlete volt. Általában nem engedem, hogy ételekkel játsszanak, de a terményeket kicsit más csoportba sorolom.) Épp cserkészek táboroztak benne - valamint volt benne egy marha is, fogalmam sincs, mi célból. Talán a két bors ökröcske helyett?

Aztán megjött apa az osztálykirándulásról (egy ókori római palota, a Fishbourne Palace megmaradt mozaikjait nézték meg Sussexben), és hozott ajándékba két római ólomkatonát. Onnantól római légionáriusok (is) állomásoztak a barlangban egy rövid ideig. Én meg közben kitaláltam, mit is kezdjünk a tökkel - vagy legalább a felével.

Egy húsos ételt és egy süteményt készítettem belőle. A húshoz frissen használtam fel, a süteményhez az előre megsütött masszából tettem. Külön kihívást jelentett, hogy a fiúk - saját bevallásuk szerint - nem szeretik a tököt. A húsételben nem is ették meg (de a húst, azt gyűrték!!), a sütemény pedig narancsos süti címszó alatt futott (mintha narancs lenne benne tök helyett).

Sütőtökös sertésszelet

Ez készült vasárnap - és bízvást ajánlhatom, remek lett! És milyen egyszerű!!

Hozzávalók:
4 vastagabb sertésszelet
2 marék sütőtök hosszúkás darabokra vágva
1 vastag póréhagyma 1/3 része (ha vékonyabb fajta, akkor majdnem az egész) hosszúkásra vágva
fél kaliforniai paprika, ha lehet, piros - hosszúkásra vágva
2 gerezd fokhagyma
olaj
só
bors
kb. 1 kávéskanál gyömbérpor
1-2 teáskanál akácméz

Elkészítés: A húst sózom, borsozom, az egyik fokhagymát rázúzom, majd egy lábasban nagy lángon elősütöm. Ezután nem veszem ki a húsokat a lábasból, csak rárétegezem a tetejükre a zöldségeket: a hagymát, a paprikát, végül a tököt, majd beledobom a maradék fokhagymát. Újra sózom egy kicsit, és rászórom a gyömbért. Ezután egy icipici vizet öntök alá, csak hogy oda ne süljön, amíg a zöldségek levet eresztenek, majd lefedem. Fedő alatt közepes lángon keverés nélkül addig főzöm, míg a hús puha nem lesz. Ha vastagok a szeletek, akkor ez 1 órát is igénybe vehet, viszont az egyetlen dolgunk ellenőrizni, hogy mindig legyen alatta egy kevés folyadék. A vége felé csorgatom rá a mézet.

Sütőtökös zabkeksz teljes kiőrlésű liszttel

Az egészséges életmód jegyében most nem is tettem fehér lisztet a süteménybe: gondoltam, teszek egy próbát. Azért a méznek és a cukros feltéteknek jutott némi szerep - de erről csakis a "rengeteg" walesi napsütés tehet. Otthoni tökkel számolva bizonyosan elég lesz kevesebb méz és kevésbé cukros extrák.

Hozzávalók:
30 dkg teljes kiőrlésű liszt
7 dkg vaj
2 evőkanál virágméz (más méz is jó, én ezzel csináltam, és ez csak azért fontos, mert jóval édesebb, mint az akácméz például. Sőt, még egy infó. Ez a két kanál esetünkben ez két kanál kristályos mézet jelentett. Ha nem lett volna kristályos, szerintem 3 kanál is kellett volna bele. De ne feledjük! Ez nem jóféle magyar sütőtök volt!)
1 kávéskanál sütőpor
3-3,5 dl zabpehely vagyis úgy 2 bögrényi
némi gyömbér
8 bő evőkanál megsült sütőtökmassza
(A tetejére: barna cukor, kókuszreszelék, marcipán, baracklekvár, cukrozott narancshéj)

Elkészítés: A tésztához mindezt összedolgoztam, majd kicsit betettem a hűtőbe, hogy a vaj megkeményedjen benne, könnyebben lehessen dolgozni vele. Kis golyókat formáztam sorra a sütőpapírral kibélelt tepsire, majd lelapogattam őket.

Különböző finomságokat szórtam a tetejükre: kókuszreszeléket, cukrozott narancshéjat, marcipánmasszát. Volt, amire csak barna cukrot, volt, amire baracklekvárt.
180 fokon sütöttem őket kb. 17 percig.

Nekem a kókuszos tetszett a legjobban, a fiúknak a narancsos ízlett, de a baracklekváros is telitalálat lett. Furcsasága, hogy másnap finomabb volt, mint frissen. (Aki tudja, miért, feltétlen ossza meg velem!)

A tök fele még megvan. Ma sütöttem meg, hogy meg nem romoljon. Lesz belőle bébiétel, és kipróbálok vele még néhány kelt tésztát.

- Fogok csinálni sütőtökös pogácsát! - újságoltam a férjemnek ebédnél.
- De abból én nem eszek! - mondta Kele...
- ...majd meglátjuk...! - néztünk össze a férjemmel.