Kalandozások a belga sörök világában, avagy a trappista szerzetesek üdvözlete

5. rész: Hoegaarden

Kisebb fajta kavarodás is lehet abból, ha kocsmában tájékozatlanok vagyunk rendeléskor, esetleg más, itt nem hétköznapi szinten beszélt nyelven, például angolul próbálunk rendelni. Ha csak annyit mondunk a pincérnek jó magyarosan, hogy "blans" (ti. blanche), akkor érteni és tudni fogja, mit akarunk (a mennyiséget ezen felül akár már a nemzetközi számrendszer szerint az ujjunkkal is jelezhetjük...), és a kívánt búzasört hozza ki nekünk. Ha azonban tétlenkedünk, megpróbáljuk körülírni, hogy mit is akarunk tulajdonképpen, könnyen előfordulhat, hogy a hagyományos világos ("lager") sört rakják elénk.

Az elnevezését, miszerint fehér volna, a színérõl kapta. Piszkos-tejfehér színe van, mintha zavaros, a megromlás határán álló tej lenne a korsóban. Nálamnál jártasabb szakértők szerint akkor igazán finom, ha egészen hidegen fogyasztjuk. Annyira hidegen, hogy szinte már fájjon, ahogy lecsorog a torkunkon. Ugyancsak tapasztalt kerékpárosok mondják, hogy kiadós, több órás, kimerítő tekerés után nincs üdítőbb érzés, mint legördíteni egy korsó jéghideg búzasört. Ha már néhány perce ott áll az asztalon, s kezd egy icipicikét felmelegedni, tehát már nem maróan hideg, akkor már nem is szeretik... Nem gatyáznak hát vele, semmi apró kortyolgatás, nagyokat nyelve fogyasztják, hogy felmelegedni már csak az ember gyomrában legyen ideje.

A színét és köznapi elnevezését az erjedés folyamán keletkező üledék miatt kapta. Savanykás íze miatt sokan egy szelet citrommal fogyasztják, mert ez fokozza a friss ízhatást, ami különösen meleg, tikkasztó nyári estéken van igazán frissítő hatással az emberre. Alkoholtartalma az egyéb belga sörökhöz képest viszonylag alacsonynak mondható, öt százalék körül mozog (a dobozos kiszerelésen például 4,9 % olvasható).

Mindezzel együtt finom, úgymond könnyű, lazán fogyasztható ital a Hoegaarden, néhány belőle elfogyasztott korsó sem vágja fejbe az embert.

Hoegaarden névadó városa, ahol a sört előállítják, Belgium nyugati részén található.

Nem tudom ugyan, hogy ez miért alakult így ki, de a Hoegaarden esetében nem ragaszkodnak annyira a belgák az ehhez a sörhöz tartozó tipikus pohárhoz, habár, természetesen, Hoegaarden-pohár is létezik. Jobb helyeken, magukra egy kicsikét is adó kocsmákban, amint kimondjuk a mágikus "blans" szócskát, a pincér odafordul a mélyhűtőhöz, és onnan emeli ki a befagyasztva tárolt poharat. Akkor lehetünk elégedettek a szervírozással, ha a pohár külső fala még jeges a lecsapódott párától, amikor elénk teszik az asztalra.

Sarnyai Ödön

Chimay - 4. rész
tovább a következő részhez >>>