Mifelénk a kisebb-nagyobb boltokban csak az olasz tésztakínálat töredéke érhető csak el, de így is épp elég széles a választék ahhoz, hogy fejfájást okozzon. Ott van a spagetti, az azzal majdnem azonos vermicelli, a gyerekkorunk emblematikus tésztája a macaroni. A rövidebbek között ott a tollhegyre emlékeztető penne, a masniformájú farfalle, a csavart fussili, vagy a nagyobb méretű cső, a rigatoni.
A forma természetesen nem véletlen, hiszen a tészta nem önmagában készül, nem köret, mint nálunk, hanem maga az étel, ergo tökéletesen alkalmasnak kell lennie a feladatára, magába kell bolondítania a hozzá készített szószt. Éppen ezért a szósz, a mártás mibenléte határozza meg, hogy milyen formájú, fajtájú tésztát használunk.
A sima, nagyobb darabokat nem tartalmazó szószokhoz érdemes használni a spagetti típusú, vékony, mindenféle flikk-flakk nélkül készített tésztákat. Azokban az esetekben azonban, ahol apró vagy darált hús, apróra vágott zöldség, tengeri herkentyű vagy más darabosabb dolog is szerepet kap az ételben, ott érdemes bevetni azokat a tésztákat amelyeknek a hajlatiban, formáiban, könnyedén meg tudnak ülni a mártás részét képező darabok.
Az olasz tésztával kapcsolatban egy kifejezés tuti, hogy mindig elhangzik: al dente. Azaz a tészta elkészítésénél minden esetben ügyeljünk rá, hogy a tésztát ne főzzük túl, mikor leszűrjük és a szószhoz adjuk, mindig fogkemény legyen. Ennek semmi más oka nincs, mint az, hogy így, ebben az állapotában tud a tészta még plusz nedvességet felvenni, azaz a végső puhaságot már a szószban nyeri el, annak ízét, karakterét magába olvasztva. A főzőlevet sem szabad kiönteni rögtön, egy-két leveseskanálnyi főzőlével tökéletes alakítható a mártás, a kész tésztaétel is.
A gazdag olasz tésztaétel-kínálatnak hála sokunknak sokféle kedvence akad, de van kettő, illetve három, amely biztos befutó lehet minden családban. A bolognait nem kell bemutatni, régóta velünk van, bár nem biztos, hogy a nyolcvanas években kóstolt és megszeretett bolognainak bármi köze lenne az eredeti bolognaihoz, de finom alakítgatásokkal azért el lehet jutni az olasz változathoz is. Igaz, ebben kevesebb a hús és több a zöldség, de érdemes kipróbálni, nagyon finom.
A másik, sokat emlegetett, s annál is többféle úton-módon készített olasz tésztaétel a carbonara. A szénégetők spagettije számtalan alakban került már elénk, itt sem árt, ha egyszer nem rutinból, hanem egy olasz szakácskönyv nyomdokain haladva készítjük el ezt a fogást.
Az ismertebbek mellett ott figyel az arrabiata is, amelyet a csípős ízeket kedvelő magyarok számára érdemes bemutatni. Az egyszerű, minőségi alapanyagokból készített szósznak köszönhetően az pasta arrabiata valóban függőséget tud okozni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.