Szerzőtársam, Habliliom, épp a kényszerű távollétem idején ünnepelte első blogszülinapját. Kicsit megkésett felköszöntés gyanánt az egyik legnépszerűbb receptjét, a krémtúrós pitét készítettem el a hétvégén, méghozzá nagytepsis változatban, több mint 1 kilogramm töltelékkel. Ezúton is sok boldogságot kívánok!
Számomra is ünnepi ez a sütemény: amellett hogy öröm volt elkészíteni, jó pár dicséretet begyűjtöttem a megkínáltaktól. Mondhatnák, idegen tollakkal ékeskedtem – de ne mondják, hiszen Habliliomot, noha személyesen nem találkoztunk, kedves ismerőseim között tudhatom. Azaz barátiak azok a tollak. :)
Az isteni túrós pite
Mindazonáltal egy picit változtattam a recepten, aminek elsősorban gyakorlati oka volt: mivel előzőleg nem sikerült igazán szépre a rácsozás, inkább tésztalappal fedtem be a túrótölteléket. Aztán vanília helyett vaníliás cukrot használtam – szerintem intenzívebb az íze –, továbbá reszelt citromhéj is került a töltelékbe.
A töltelék alá: zsemlemorzsa A tészta kenéséhez: tojásfehérje A kész süti szórásához: vaníliás porcukor
Van-e szebb forgács ennél?
Elkészítés: A kétféle lisztet magasról, apránként tálba szitálom, és összekeverem. Hozzáadom a keményítőt, a sót és a porcukrot, újra megkeverem, majd ráreszelem a hideg vajat, és összemorzsolom velük. Egy másik tálban a két tojássárgáját habosra keverem a két evőkanál tejszínnel, és a morzsához öntöm. (A két tojásfehérjét külön edényben félreteszem.) A morzsás keverékből csinos cipót gyúrok, befóliázom, és hűtőbe teszem.
Valahol a Gastronomya galaxis szélén :)
Csomagom érkezett!
A töltelékhez a két tojássárgáját a porcukival habosra keverem (a fehérjét a fehérjés edénybe öntöm), hozzáadom a vaníliás cukrot, a tejszínt, a keményítőt és a citromhéjat. A túróból elveszek kb. 15-20 dekagrammnyit (jó lesz majd másik sütibe vagy palacsintatölteléknek), a többit jól kikeverem a tojássárgás-tejszínes szuszpenzióval. Félreteszem, előkészítem a gyúródeszkát, és iszom egy fröccsöt/Unicumot/Bambit.
A kedvenc színem
Addig nyújtózkodj, ameddig a sütőpapírod!
Szabjunk ki egy akkora sütőpapírt, amely a tepsibe nyomkodva jó 3 centire felnyúlik annak oldalaira. Aztán egy másikat is, amelyik épp csak eltakarja a tepsit, ha befedjük. Aztán meg tegyük a helyére az ollót, nehogy megszúrjuk magunkat. :)
A fóliától megszabadított telihold-cipócskát szeljük ketté, majd a mérleg segítségével az egyik felét 5-7 dkg-mal súlyozzuk felül – ebből készítjük az alsó tésztalapot. Lisztezett nyújtófával a nagyobbik sütőpapíron rögtön nyújtsuk is ki, és azzal együtt tegyük a tepsibe. Pihenésképpen verjük fel a 2x2 (=4) :) fehérjét, s amikor már olyan kemény, hogy a Vidia is megakadna benne, kanalazzuk át a túrótöltelékbe (s inkább nyomkodó, mint keverő mozdulatokkal, oszlassuk el benne).
Túrótöltemény
Nem vész kárba a felesleg...Laza kanalazás
Gyújtsuk be a sütőt 170–175 fokra MOST!
Szórjunk 2-3 evőkanál zsemlemorzsát az előkészített tésztalapra, majd merőkanállal kanalazzuk rá a túrótölteléket (ami most még meglehetősen híg).
Ha nyújtáskor ügyeltünk a tésztaperem magasságára, akkor az jó eséllyel képes kordában tartani ezt a lucullusi mennyiségű tölteléket (az esetleges felesleget később még felhasználhatjuk). Villával egyengessük el, ha szükséges.
Lyuggassunk sűrűn!
A kisebbik sütőpapíron a másik fél cipóból is lapot sodrunk, s a tepsit bemérve a töltelékre borítjuk – a sütőpapírt lassan, elegáns mozdulattal lehúzzuk a hátáról. Szépen elegyengetjük, készre nyírjuk a széleket, végül felvert tojásfehérjével átkenjük a tészta tetejét. Legvégül villával sűrűn megszurkáljuk a tetejét, legeslegvégül pedig bedugjuk a sütő középső rácsára, és 170 fokon addig sütjük, amíg meg nem sül. :) Ez nálam kb. háromnegyed óra. Érdemes valamelyik sarkából kóstolót venni akár előbb is, ha gyanúsan készresült-formát kezd ölteni a pite: például a töltelék már nem folyós, hanem rezeg, mint a kocsonya, illetve középen is szilárdulni kezd a tészta (pitekeménységet ne várjunk, ez annál lágyabb tészta).
Hegyképződés, gyorsítottan
Ne bánkódjunk, ha törésvonalak vagy huplik jelennek meg a tésztatetőn: egyrészt ezek hűléskor szépen visszahúzódnak, másrészt nem rontják sem a szeletelhetőséget, sem az élvezeti értéket. Sőt szerintem kifejezetten tetszetős a sárga tészta kunkorjai alól kukucskáló fehéres túrókrém. Persze a vaníliás porcukor végül úgyis fátylat borít reá. :)
Jó étvágyat!
A túrókrémes pitére fokozottan igaz a gyakran hallott jó tanács: „Kihűlés után szeletelendő!”. Néhány szelet erejéig persze nyugodtan negligálhatjuk e jó tanácsot – csak óvatosan, mert omlékony! Ahhoz azonban, hogy igazán feltáruljanak az ízei, be kell tennünk néhány órára a hűtőszekrénybe. Onnan kivéve már bátran szeletelhetjük, s vaníliás porcukorral megszórva, esetleg gyengén felmelegítve kínáljuk. A pirulósabb konyhatündérek tálalás előtt kenjenek az orcájukra némi púdert, a kocacukrász urak pedig, ha zavarja őket a szembe dicsérés, kezdjenek a fociról társalogni a férfi vendégekkel – bár valószínűleg hasztalan teszik ezt, az ódák zengése úgyis elnyom majd minden más hangot. :)
Harc az utolsó morzsákért :)
Lejegyezte:
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
