Kánikulai eszemiszom

A forróságra tekintettel a turmixszal kezdem, melyet egyik kedvenc gyümölcsünkből, ribizliből készítek. A nemrég vásárolt, nagy tartályos készülék működésekor egy ipari centrifuga zajszintjével vetekszik, ellenben seperc alatt finom italt kever (és mi mindent fog még! – levest, krémeket stb.).

Ő most tehát az aktuális konyhai kedvenc, örömmel kísérletezem a mindenféle tejes-habos nedűkkel – de hogy miért nem jár hozzá füldugó...?

Ribizliturmix: eszem és iszom

Hozzávalók:
- 20 dkg érett, leszemezett piros vagy fehér ribizli
- 1 liter jó hideg tej (legjobb a zsírszegény, 1,5%-os)
- 5-7 dkg cukor (az egészség jegyében lehetőleg szőlőcukor vagy barna cukor – mézzel még nem próbáltam, na ennyi eszem van!)
- 2 teáskanál reszelt citromhéj

Elkészítés: A leszemezett, megmosott ribizlit, cukrot és citromhéjat tegyük a tartályba, öntsünk rá 3 dl tejet, majd lassú fokozaton 15-20 másodpercig mixeljük. Ezután öntsük hozzá a maradék 7 dl tejet, majd eggyel magasabb fokozatra állítva további mintegy fél percig járassuk a gépet. Sokáig ne keverjük, mert besűrűsödik, s elveszti folyadék jellegét. Kár lenne érte, mivel nagyon finom hűsítő ital! A ribizli magjai sem zavaróak – akinek ez gondot okoz, szűrje át a kész turmixot. Jómagam a kortyok között előszeretettel rágcsálom a kis magokat – na persze ezt csak a négy fal között, illem- és tánctanároktól kellő távolságban teszem. :)

Mindehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy én ugyan kimondottan édesszájú vagyok, a turmix mégis akkor ízlik a legjobban, ha éppen csak édes, ezért oly csekély a fenti cukoradag. Nos, remélem, sikerült kedvet csinálnom egy hűsítő koktélhoz!

Bimbó? Kell!

Először diákmunkásként, a káposztaföldön találkoztam a kelbimbóval, a ...években (szóval régen) :). Akkor még nem számított hétköznapi csemegének, ám azóta a kis golyóbisok itthon is begurultak a konyhába, diadalútjuk töretlen.

Legutóbb levest készítettem belőle, mégpedig egy mindmegettés recept átdolgozásával. Könnyű, gyors és mutatós – elő a fakanállal!

Hozzávalók:
- 40 dkg mélyhűtött kelbimbó
- 0,5 dl étolaj
- 1 közepes vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 középnagy vagy 3 kisebb sárgarépa
- 1 középnagy fehérrépa
- 3 evőkanál liszt
- 1 evőkanál pirospaprika
- 1,5 liter víz
- 2 húsleveskocka
- 2 teáskanál sűrített paradicsom
- 1 kisebb zöldpaprika
- egy kis csokor aprított petrezselyem
- 2x1 teáskanál kakukkfű
- pici cukor
- pici só
- 2 dl főzőtejszín

Elkészítés: Az apróra vágott vöröshagymát fél deci olajon megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a felaprított fokhagymagerezdeket, a karikára vágott répákat, mindezt 2-3 percig együtt pirítjuk. Hozzáöntünk fél deci (jut eszembe: jólesne egy féldeci):) vizet, majd a lisztet rászórva folyamatos keverés mellett fél percig tovább pirítjuk – vigyázzunk, le ne égjen.

A tűzről lehúzva megszórjuk pirospaprikával, átforgatjuk, majd felöntjük 1,5 liter vízzel. Beledobjuk a két leveskockát, aztán jöhet a paradicsompüré, a karikára vágott, magjaitól megfosztott zöldpaprika, a petruska, 1 teáskanál morzsolt kakukkfű, pici cukor, pici só (a leveskocka is sós!). Egy alapos keverést követően, fedő alatt, takaréklángon főzni kezdjük.

Ha a répafélék félpuhára főttek, a fazékba gurítjuk a kelbimbót, beleszórjuk a kakukkfűadag másik felét, és a fedőt visszatéve készre főzzük a levest. Ám még mielőtt kényelmesen hátradőlnénk a hokedlin (ne tegyük, mert nincs támlája):), keverjünk a sorára váró tejszínhez néhány kanálnyi fövő levest (hőkiegyenlítés), majd folyamatos kavarás mellett öntsük ezt a kutyulékot a fazékba. Rottyantsunk rajta egyet-kettőt, aztán oltsuk el a tüzet alatta – ugyanis elkészült.

Könnyű, mégis tartalmas levest főztünk ma, kedves Olvasóim. A színe gyönyörű, az íze gömbölyű. Akinek ez sem elég, tálaláskor szórjon a levesbe füstöltsajt-forgácsot és pirított zsemlekockát – ezt üzeni Pistuc.

Jó étvágyat!