Utazás a szárdok földjén

A sziget formája a legenda szerint a teremtő lábnyomát őrzi, a punok Ichnusának, az ókori görögök Sandalyonnak nevezték: mindkettő szandált jelent. Szardínia máig megőrizte eredeti természeti adottságait; nemcsak Olaszország, hanem egész Európa fokozottan védett területeit, állat- és növénykülönlegességeit találhatjuk itt. A partok hol sziklásak, hol egészen finom homokkal fedettek, a tenger kristálytiszta. A sziget a tengerből emelkedett ki, a víz és a szél furcsa sziklaképződményeket hozott létre.

A világ „felső tízezrének” üdülőhelyén járunk, ám a tenger sehol nincs elzárva a turista elől, a szárd törvények szerint ugyanis a part állami tulajdon, nem lehet kisajátítani, így a magánterületek a vízig nem érnek le.

Tündérek óriásokkal

Szardínia bőségesen kínál régészeti érdekességeket. Az első emlékek i.e. 4000-ből maradtak fenn. A Domus de Janas (tündérek háza) sziklába vájt temetkezési hely, amelyet nemegyszer az őskeresztények, majd a bizánciak, végül a középkorban is felhasználtak istentiszteleti célokra. A Tomba dei Giganti (óriások sírja) csoportos temetkezési építmény (i.e. 2000–1000), általában egy egész falué: dombbal körülvett, közös sír, elliptikus formában a földbe szúrt, lapos, kultikus kövekkel.

A tündérek és óriások után talán nem is lepődünk meg, hogy néhány szárd kutató szerint Szardínia szigete azonos az elveszettnek hitt Atlantisszal, ahol Platón leírása szerint igen fejlett kultúrájú, tornyokban lakó, királyok által irányított nép élt. Persze nem tudhatjuk, Szardínia volt-e Atlantisz, de az említett tornyok sehol másutt nem találhatók, ráadásul a Tirrén-tenger nevét etimológiailag a torony szóból származtatják. A nuraghe szárd „specialitás” (i. e. 2000–1000), egytornyú vagy komplex, több toronyból álló, nagyméretű kövekkel körbevett erődítmény, amelyet főként lakóháznak használtak. Termeit folyosók, lépcsők kötik össze, tetején terasszal. A torony mellett gyakran egész nuraghikus falu állt.

A turizmus békét hozott

A szárdok gyakran voltak kénytelenek eltűrni más nép hatalmaskodását. De ha le is igázták őket, a hegyekbe visszavonulva gerillaharcokkal küzdöttek az idegen uralom ellen. A föníciaiak, a karthágóiak, Róma, majd Bizánc uralma, a vandálok pusztítása, arab támadások, spanyol megszállás, a Habsburg-ház, majd Piemont uralma követi egymást. A hosszú évszázadokon át tartó háborúskodás Szardíniát elszigetelte mind Afrikától, mind Európától. Olaszország egyesítése után az adót sok helyen még a XIX. században sem tudták behajtani. Az igazi felemelkedés a XX. század második feléig váratott magára, amikor a politikai vezetés felismerte a turizmusban rejlő lehetőségeket. A legfontosabb gazdasági tevékenység mindig is a földművelés és az állattenyésztés volt. A szárdok hagyományőrző életformája és élő tradíciója a sziget elszigeteltségének és a kontinenstől való távolságának köszönhető.

A régészeti emlékek bármikor megtekinthetők, de a szárdok az adott területen használt nyelvjárás mellett csak olaszul beszélnek. A templomokat szieszta idején (12–16 óra között) zárva találjuk, de külsejükkel is elkápráztatnak. A szárd egyház 1073-ban a nyugati kereszténységhez, Rómához csatlakozott. Ekkor érkeztek az első szerzetesek a szigetre, s ekkor kezdték el építeni a ma is megtekinthető, pisai-román stílusú templomokat.

Szárd konyha

A partokhoz közel – a mediterrán vidékekre jellemzően – kedvünkre válogathatunk a tenger gyümölcseiből. A halfogyasztás csak a tengerpartokra jellemző, s ahogy ott a tonhalból, úgy a szárazföld belsejében birkából (Szardínia belsejében lépten-nyomon birkanyájakba ütközünk), sertésből vagy vadhúsból készülő sokféle étel kerül terítékre. Mentával, rozmaringgal, mirtusszal, zsályával, kakukkfűvel, babérral ízesítik ételeiket. Tejtermékek, méz, kolbász, tészta és zöldségek alkotják a hagyományos szárd konyha alapanyagait. A sziget egyik fő terméke a juhsajt, amely illatos, ízletes, tömör tésztájú, az édestől a pikánsig több változata létezik. Híresek a sajttal, mézzel, mandulával készült sütemények.

Szardínián nagyon sokféle kenyeret sütnek. A tengerparton a miénkhez hasonlót, a sziget belsejében a carasaut. Van, ahol durumliszt és búzadara keverékéből vízzel, sóval, élesztővel, máshol zsiradékkal vagy krumplival készül a hatalmas átmérőjű, levelesen réteges, vékony kenyér. A carasaut evés előtt megkenik olívaolajjal, és meghintik kakukkfűvel. A falusi házak legtöbbjében megtalálható a kemence, de ma már egyre kevesebben sütik otthon a tradicionális étket. A pásztorok fő eledele ez a kenyér, juhsajttal.

Vigasságok

Szardínia tradicionális ünnepeinek nagy része is a gasztronómiához kötődik; ilyenkor a helyi különlegességek kóstolásával egybekötött vigadalom folyik, ezek eredete a munkát felváltó pihenő időszakhoz kötődik. Az ínyenc látogatónak mindenekelőtt augusztusban érdemes a sziget északnyugati vidékén járnia. A gasztronómiai ínyencségekben gazdag vigasságokon (sagra) kóstolhatunk szárd sonkát és annak vörösborban marinált változatát, mandulatésztából készült édességeket és citromsorbet-különlegességeket.

Ha megkóstolnál egy igazi szárd finomságot, ajánljuk a rétegelt húslevest!

Hozzávalók:
1 l forró húsleves
20 dkg sajt
6 dkg parmezán sajt
pirítós kenyér
petrezselyemzöld
szerecsendió
bors

Elkészítés: Magas, szűk cserépfazékba rétegesen lerakjuk a nyersanyagokat: a pirítóst beborítjuk sajtszeletekkel, a petrezselyem finomra vágott zöldjével, reszelt szerecsendióval, megszórjuk borssal, majd megöntözzük húslevessel. A következő réteget ugyanígy készítjük el. A legfelső réteg tetejére reszelt sajtot hintünk, s forró sütőben addig sütjük, amíg a sajt megolvad, és a teteje pirosra sül. Hozzá könnyű rozét ajánlunk!

Ha kedvet kaptál a világkonyhához, utazz, és kóstolj meg mindent élőben! >>>