A szelídgesztenye a bükkfafélék családján belül a Castanea nemzetségbe tartozik. Több ezer évig is elélhet, Kőszegen és környékén akár 6-700 éves példányai is előfordulnak, pedig eredetileg nem ezen a vidéken őshonos, hanem inkább Észak-Amerikában, Kelet-Ázsiában és Dél-Európában. Bár a termésük küllemre hasonló a vadgesztenyével, mégsem közeli rokonok. A vadgesztenye a szappanfavirágúak közé tartozik, a termése emberi fogyasztásra nem alkalmas.
A szelídgesztenye nagyjából csak az 5.-15. évben hozza meg első termését, addig csupán költséget jelent a gazdái számára. Ezután azonban egy jól fán évente 40-60 kg gesztenye is megteremhet.
A szelídgesztenye C-vitamin-tartalma jelentős, a málnáéval és a ribizliével vetekszik. Termés aktívan hozzájárul a test természetes zsírégető folyamataihoz is. B-vitaminban és kalciumban szintén gazdag, de bőven található benne kálium is, így vízhajtóként is hatásos lehet.
Zsír- és koleszterintartalma kifejezetten alacsony, annál több benne azonban az élelmi rost. Ezek Hatékonyan ellenállnak az emésztőenzimeknek, így lebomlás nélkül jutnak a bélcsatornába, ahol kimossák a megrekedt salakanyagokat és fokozzák a bélmozgást, ezzel pedig felgyorsítják az anyagcserét és segítik a hasi zsír lebontását is.
A szelídgesztenye ősidők óta él Közép- és Dél-Európában, már a történelem előtti időkben is fontos táplálékunk volt. A szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken élők számára a szelídgesztenye a gabonát és a burgonyát helyettesítette. A parasztcsaládokban jellemző volt, hogy a szárított gesztenyéből készült lisztből sütötték a kenyerüket - ami manapság a paleolit táplálkozás egyik alaplisztje.
Szeptember végétől nagyjából márciusig kapható a piacokon.
Vásárláskor érdemes a figyelni arra, hogy nagy szemeket vegyünk, amiken nincsenek sérülések. A jó gesztenye fényes, kívülről kissé olajos tapintású, a felülete sima és feszes.
Otthon a frissességét megvizsgálhatjuk a vízben is, ha felemelkedik a felszínre, már romlott. A gesztenyebél ideális esetben krémes-fehér színű, húsos, sűrű. Ha már nem ehető, arról a penészes szaga is árulkodik.
Mi főként édességként vagy sütve fogyasztjuk, pedig ennél jóval sokoldalúbb.
Korzikán gesztenyesört, gesztenyemézet és lekvárt is készítenek belőle.
A franciák köretként is fogyasztják: az áttört gesztenyét vajon párolt hagymához adják, sózzák, borsozzák, és tejszínnel keverik.
Az angolszász vidékeken pedig szívesen használják töltelékbe, akár hússal kombinálva: az ünnepi pulykasült töltelékébe is gyakran kerül belőle.
Ezek mellett húspótló ételek, levesek, mártások, párolt köretek készítéséhez is kiváló.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.