Coleslaw, amerikai káposztasaláta grillhúsok és hamburgerek mellé

Azt már Apicius római szakácstól tudjuk, hogy az ókorban igen kedvelt volt a káposztasaláta, amit általában ecettel, olívaolajjal gazdagítottak és cseppet fűszereztek. Bár a 18. századig a nemzetközi gasztronómia színterén nem jelent meg a majonéz, mégis azt mondhatjuk, hogy ez a római saláta lehetett a coleslaw első felbukkanása. Az európai népek káposzta iránti rajongásának hála, Róma bukásával a káposztasaláta nem tűnt el, hanem sok egyéb káposztás étel mellett beépült a hétköznapok gasztronómiájába.

Ennek köszönhető, hogy a hollandok konyhájában fellelhető volt a koolsalada, rövidítve koolsla, ami a holland telepesekkel együtt Amerikába is megérkezett. A hollandok a magukkal hozott vetőmagokat rögvest el is ültették Új Hollandiában, s a káposzta lassan kisarjadt a Hudson folyó mentén. A magukkal hozott vetőmag mellé pedig ott voltak a jól bevált receptek, amelyeknek köszönhetően a káposztasaláta szinte észrevétlenül is az amerikai gasztronómia szerves részévé vált.

Coleslaw >>>

Hogy pontosan mikor és ki tette meg az első lépést abba az irányba, hogy a koolslából coleslaw legyen, azt nem tudni, de a káposzta és a majonéz házasítása biztos siker volt. Érdekes módon – annak ellenére, hogy New York környékéről eredt a káposztasaláta – mégis a dél-amerikai konyha megkerülhetetlen fogásává nőtte ki magát. Egész egyszerűen szerves részévé vált a hagyományos amerikai konyhának. Így aztán az Újvilágban szinte elképzelhetetlen coleslaw nélkül bármilyen piknik, barbecue, s a gyorséttermi láncokban is biztosan megtaláljuk az étlapon a majonézes káposztasalátát, amit nem csak hamburgerek és sült húsok mellé kínálnak, hanem a különféle hideg és meleg szendvicsekhez is. De nem csak Amerikában kerül az ételek mellé, nálunk is divat lett a fent említett fogások mellé kínálni, sőt állítólag Svédországban még a pizzához is dukál.

A káposztasaláta elkészítése nem igényel nagy szakértelmet. Egy jó reszelő és néhány alapanyag szükségeltetik hozzá. A klasszikus coleslaw-ban fejes káposzta, kevés hagyma, szintén kevés sárgarépa található, amit majonézzel kevernek el, és cukorral, kevés borssal fűszereznek, citromlével vagy borecettel ízesítenek.

A majonéz természetesen kiváltható joghurttal vagy a mi konyhánk esetében tejföllel is, a salátába kerülő zöldségek aránya is módosítható, sőt akár más zöldségek, gyümölcsök is kerülhetnek az általunk készített káposztasalátába. Gyakori, hogy nem csak fehér káposztát, hanem lilakáposztát is felhasználnak a salátához, kedvelt alapanyag a fehérrépa vagy épp a pasztinák is, de kaliforniai paprikával, brokkolival, édesköménnyel, retekkel is ötvözhetjük. A gyümölcsök közül érdemes naranccsal, mandarinnal, almával vagy éppen körtével lazítani a salátánkat.

Az összeállított zöldségek és gyümölcsök öntetét keverhetjük mustárral, különféle mártásokkal, salsákkal, pestókkal. A salátához kiegészítésként adhatunk szemes mákot, zellermagot, lenmagot, szezámmagot, fekete szezámmagot, diót, kesudiót vagy épp napraforgómagot.

A salátába csempészhetünk egy kis ázsiai hangulatot is némi gyömbérrel, s a szószt is módosíthatjuk mogyoróvajjal és szójaszósszal, szezámolajjal, sőt friss korianderrel is megszórhatjuk. Jalapeno paprikával vagy más csilivel, esetleg csiliszósszal, tormával határozottan csípőssé is tehetjük, aszalt gyümölcsökkel, mazsolával, vékonyra szelt aszalt sárgabarackkal vagy fügével pedig kiválthatjuk a receptekben szereplő cukrot.

Az édesítés egyébként is ránk van bízva, mi döntjük el, melyik az a pont, ahol az édes íz még nem domináns, csak segít kiemelni a répa és a káposzta ízét. Ezt nem csak aszalványok vagy cukor segítségével érhetjük el, hanem méz, melasz, juharszirup vagy épp agave szirup is kerülhet a mártásba.

Az öntet savanyúságát megadhatjuk különféle ecetekkel, például borecettel, almaecettel, vagy akár sherryecettel is, sőt nyugodtan használhatunk különféle fűszerezett eceteket is. Az eceten kívül a káposztasaláta nagyon kellemesen ízesíthető citromlével, lime lével vagy akár citrommal kevert narancslével is.

A különféle kísérletek mellett biztos talajon is mozoghatunk: készíthetünk vinaigrette mártást, amelyet kedvünk szerint variálhatunk. A fokhagymát kicserélhetjük újhagymára vagy szezonjában éppen medvehagymára, de egészen finomra vágott snidlinggel is megbolondíthatjuk. Ez az alap jó arra, hogy a salátába szánt különféle fűszereket belekeverjük, hiszen az öntet jobban átveszi az ízét a fűszereknek, és egyenletesebben érvényesül majd az adott hangvétel az egész salátában. A fűszerek köre a már említett koriandertől, metélőhagymától és chilitől, a tárkonyon át egészen borsikafűig terjed. Szinte bármivel fűszerezhetünk, csak arra ügyeljünk, hogy a saláta többi alkotóelemével harmonizáljanak az ízek.

A coleslaw frissen bekeverve is rendkívül finom, de még jobb, ha kis időt hagyunk neki, hogy jobban összeérjenek az ízek, és a ropogós darabok is picit lágyuljanak az öntetnek köszönhetően.

Klasszikus coleslaw

Hozzávalók:

1 kisebb fehér fejes káposzta
2 közepes sárgarépa
1 fej sonkahagyma
1,5 dl majonéz
0,7 dl olívaolaj
0,3-0,5 dl fehérborecet
só
frissen őrölt feketebors
porcukor

Elkészítés: A fejes káposztát egy nagyobb tálba reszelem, majd kevéske sóval hintem és hagyom állni. Egy másik tálba belereszelem a megpucolt répákat és a hagymát, majd elkészítem az öntetet. A majonézt olívaolajjal kikeverem, majd némi cukorral ízesítem, végül hozzáadom a borecetet is. Ennél a pontnál célszerű gyakran kóstolgatni a mártást, hogy eltaláljuk a megfelelő arányt, amitől kellemesen édeskés-savanykás lesz az öntet. Frissen őrölt feketeborssal fűszerezem. A káposztát kinyomkodom, majd hozzáadom a hagymás répát, az öntetet, végezetül átkavarom, és ha lehetőségem nyílik rá, akkor 1-2 órát hagyom a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek.