A zabkekszhez alapvetően nem sok minden kell. Csupán egy csomag kisebb- vagy nagyobb szemű zabpehelyre van szükségünk, egy kevés természetes édesítőszerre, némi zsiradékra, lisztre, folyadékra, egy-két tojásra (ez opcionális, vegán módon is könnyedén készíthetünk zabkekszet), s néhány kiegészítő finomságra.
A zabot nem kell előre beáztatni, bőven megpuhul annyi idő alatt, amíg összeállítjuk a kekszet, de ha biztosra szeretnénk menni, akkor néhány perce hagyhatjuk állni a már kész kekszmasszát.
Érdemes az apróbb szemű zabot választani, egyrészt könnyebben felveszi a nedvességet, másrészt esztétikusabb és könnyebben fogyasztható lesz a kisebb zabpelyhes kekszünk. Ha megtaláljuk az ideális arányokat a keksz összetevői között, akkor onnantól kezdve szinte bármilyen zabkekszet el tudunk készíteni.
A kekszbe tehetünk aszalványokat, a tört csonthéjasokat, csokicseppet, vagy apróra tört táblás csokoládét. Adhatunk hozzá gyümölcslevet, készíthetjük tejjel, joghurttal, gazdagíthatjuk lenmaggal, szezámmaggal. A hozzáadandó liszt egy részét vagy egészét kiválthatjuk finomra őrölt magokkal, kókuszreszelékkel, a lisztet gazdagíthatjuk egy kis kakaóporral, s keverhetünk bele egy kevés sütőport is.
A zabkekszet turbózhatjuk lekvárral. Az angyalszem mintájára a tepsire halmozott keksz közepébe ujjal vagy fakanál végével mélyedést készítünk, s ezt sűrű lekvárral töltjük. Nagyon mutatós és finom végeredményt kapunk. Arra ügylejünk, hogy a lekvárral készített zabkeksznél a tészta cukortartalmát egy kicsit vegyünk vissza, hogy ne legyen túl édes az elkészült keksz.
A zabkeksz elkészítésénél csak a porciózása egyszerűbb: a kész masszát sütőpapírral bélelt tepsire kanalazzuk, s nem túl meleg, 170-180 fok környékére előmelegített sütőben sütjük, amíg a keksz teteje és az alja is meg nem színesedik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.