Low carb, a szénhidrátszegény diéta

A közelmúltban Magyarországon is népszerűvé vált low carb gyökerei messze nyúlnak, érdemes megismerkedni a diéta eredetével, megnézni, milyen változataival találkozhattunk – más-más név alatt – az elmúlt évtizedekben, és hogy - a hatékonysága mellett - mennyire tekinthető egészségesnek a szénhidrátcsökkentett étkezés.

Az első írásos beszámoló a XIX. században született, John Rollo skót katonai sebész tollából, aki két cukorbeteg katonatársánál kezdett el alacsony szénhidráttartalmú étrendet bevezetni a gyógyulásuk érdekében. Az általa alkalmazott diéta évtizedekig meghatározta a cukorbetegek kezelését, a szénhidrátcsökkentett étkezés okozta jótékony változásokra azonban nem az ő esetei hívták fel a nagyközönség figyelmét, hanem egy angol vállalkozó, név szerint William Banting sikeres fogyása.

Banting kifejezetten jómódú koporsókészítőként élte a mindennapjait – Wellington herceg végső nyughelyét is ő faragta ki -, így a munka mellett mindig volt ideje és pénze gazdag, tartalmas étkezésekre. Banting családilag is magában hordozta a testességet, édesanyja és édesapja is nagydarab ember volt. A genetikának és az egészségtelen életmódnak köszönhetően Bantingnek sikerült hatalmas túlsúlyra szert tennie, amitől egy idő után szeretett volna megszabadulni. Sok sikertelen kísérlet után 1862-ben találkozott Dr. William Harvey-val, aki - a friss párizsi tanulmányútján hallottak alapján - új kezelési módszert eszelt ki. Banting Harvey tanácsára kihagyta az étrendjéből a vajat, a kenyeret, a tejet, a cukrot, a sört és a krumplit, aminek hamar látványos következményei lettek. Banting olyan boldog és elégedett volt új diétájával és megváltozott alakjával, hogy 1863-ban saját költségén könyvet jelentetett meg, amely ezt a csodálatos étrendet volt hivatva megismertetni a nagyközönséggel.

Bating után nem sokkal James Salisbury katonaorvos is megalkotta a maga szénhidrátcsökkentett diétáját. Úgy vélte, hogy az emberi szervezet számára káros a nagymértékű zöldség- és gyümölcsbevitel, illetve a túl sok keményítő, mert ezeket a szervezet nehezen bontja le, aminek következtében különféle betegségek alakulhatnak ki. Ezt az eszmefuttatást követve kifejlesztette az úgynevezett Salisbury steaket, amely fűszerezett, hagymával kevert marhahús volt, amit sütve kínáltak a betegek számára. Salisbury hitt benne, hogy a steak napi háromszori fogyasztásával és sok víz bevitelével az emésztőrendszer karbantartható, megtisztítható. Az általa kitalált diétát tekinthetjük az amerikai low carb diéták előfutárának.

Salisbury 1888-as receptje és Irwin Stillman 1967-ben megjelent Gyors fogyás könyve között eltelt időben az alacsony szénhidráttartalmú diéta alapos kidolgozásra került. Az Amerikában nagy népszerűségre szert tevő könyv azonban nem számított egyedülállónak, Európában is sorra jelentek meg a hasonló elvek mentén működő diéták, mint például az osztrák orvos, Wolfgang Lutz könyve, a Leben Ohne Brot, azaz a Kenyér nélküli élet, amely a Lutz-diétaként elhíresült életmódot megalkotó orvos szintén az alacsony szénhidrátfogyasztásban látta az üdvözítő diéta kulcsát.

Nem sokkal ezután, 1972-ben megjelent Robert Atkins és a Dr. Atkins-féle forradalmi diéta, amely semmi mást nem csinált, mit a már mások által kitaposott népszerű úton haladt tovább. Míg 1888-ban Salisbury óva intette a pácienseit a túlzott zsírfogyasztástól, addig Atkins igencsak megengedő volt a zsírokkal, amit étrendjének kritikusai hamar a szemére is vetettek, mondván magas kockázattal bír a túl sok zsír és fehérje, amelyet Atkins engedélyez. Atkins diétáját tekinthetjük az Amerikában 1975 körül megjelenő, nálunk mostanság igen népszerűvé vált paleolit diéta elődje is.

Nem véletlen ez a szűnni nem akaró népszerűség, hiszen a modernkori ember még kevesebbet mozog, mint elődei, a megemelkedett szénhidrátbevitel mellett jóformán egész nap ül - és nem meglepő mód hízik. Az ülő munkának, a mozgásszegény életmódnak és a rossz táplálkozásnak köszönhető súlyfeleslegtől való megszabadulás egyik útja a mai napig az alacsony szénhidráttartalmú diéta alkalmazása.

Az alacsony szénhidráttartalmú diéta lényege Bating óta nem sokat változott: az étrendben korlátozni kell a szénhidrátbevitelt. Ezek közé a szénhidrátok közé tartoznak a különféle keményítőtartalmú élelmiszerek, mint például a kenyér, a tésztafélék, a gabonafélék (búza, árpa, rozs, kukorica, rizs), valamint bizonyos zöldségek és gyümölcsök. A keményítő fogyasztását a diéta nem csak azért korlátozza, mert a keményítő szénhidrát, hanem azért is, mert bizonyos alapanyagokkal kombinálva megterheli a szervezetet, illetve finomított formában nagyon megemeli a vércukorszintet.

Az alacsony szénhidráttartalom mellett a diéta másik fő jellegzetessége, hogy viszonylag magas fehérjebevitelt javasol. A húsok, a halak, a különféle szója alapú élelmiszerek alappillérei az Atkins-féle diétának is.

A sok tiltólistás alapanyag mellett szerencsére vannak korlátozás nélkül fogyasztható élelmiszerek is. A húsok közül a fehérjében gazdag szárnyashúsok, illetve a bárány, sertés, marha engedélyezett. A halakat is nyugodtan választhatják a diétázók, illetve a korábban emlegetett zöldségek közül is sok akad, amely belefér az alacsony szénhidráttartalmú diétába. Ilyen például a brokkoli, a sárgarépa, a spenót, a kelbimbó, a kelkáposzta, az uborka, a padlizsán, a cukkini, a paradicsom, a fejes saláta vagy más zöldsaláták.

Az alacsony szénhidráttartalmú diéta viszonylag gyors fogyást eredményezhet, főleg nagyobb súlyfelesleg esetén. Hosszútávú megtartásánál azonban el kell gondolkodni azon, hogy a túlzott fehérjebevitel járhat-e a szervezetünk számára negatív következményekkel. A telített zsírok miatt növekedhet a koleszterinszint, illetve kialakulhat az úgynevezett ketózis, amely alapvetően azt jelenti, hogy a szervezet elégeti a zsírt és nem tárolja. Ennek a folyamatnak az egyik mellékhatása azonban a rossz, acetonos lehelet.

Szigorú diéta tartása nélkül is megpróbálkozhatunk az alacsony szénhidráttartalmú étrend kialakításával. Ehhez nincs másra szükség, csak ki kell iktatni a finomított cukrot, a cukrozott üdítőket, a szűrt vagy szűretlen gyümölcsleveket, a krumplit, a rizst és a finomlisztet az ételeink közül. Nagy mennyiségű szénhidrátot vehetünk magunkhoz akár egyetlen túró rudival is, de szintén magas szénhidráttartalma van többek között a tejberizsnek, egy banánnak, a különféle péksüteményeknek vagy a reggelizőpelyheknek is.

Az étkezésünk gerincét adhatják a sovány vagy kevés zsiradékot tartalmazó húsok, a zöldségek, a tojás, az alacsony zsírtartalmú tejtermékek, a kisebb cukortartalommal bíró gyümölcsök, illetve a teljes kiőrlésű gabonák.

A diéta folyamán fontos, hogy az ételeket kevesebb zsiradék felhasználásával süssük, illetve lehetőség szerint párolva fogyasszuk a húsokat. Cukor helyett édesítsünk mézzel vagy más természetes sziruppal, használjunk steviát vagy xilitet.

Ha valamilyen apró falatra, rágcsálnivalóra vágyunk, akkor érdemes a különféle olajos magvak közül válogatni, vagy egy kis tálka hummuszt együnk, amibe különféle zöldségeket mártogatunk. Nassolni lehet avokádót, sőt még mogyoróvajat is, ha nem kenyérrel esszük, hanem azt is zöldségekkel fogyasztjuk. A főétkezések között vagy reggelire ehetünk joghurtot, amihez adjunk friss gyümölcsöket és egy kevés mézet.

Ha desszertkészítésre adjuk a fejünket, akkor jó alapanyagunk lehet a túró, amit tojással, mézzel, fűszerekkel házasítva sokféle finomság készíthető, a túrókrémtől a sült túrótortáig.

Az alacsony szénhidráttartalmú diéta a vegetáriánusok számára is alternatíva lehet, igaz, ebben az esetben az állati fehérje helyett növényi fehérjék bevitele szükséges. Ehhez jó alapot szolgáltat a szója, a bab, a különféle magvak (összes dióféle, szezámmag, napraforgómag, tökmag), illetve a zöldségek közül többek között a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica vagy a tök.

Sült currys csirkecomb

Hozzávalók:
8 csirke felsőcomb
3 evőkanál natúr joghurt
2 evőkanál curry fűszerkeverék
1 nagy teáskanál paradicsomsűrítmény
2 gerezd fokhagyma
kevés só
1 citrom

Elkészítés: Egy nagyobb fedeles műanyag tálban összekeverem a joghurtot a curryvel, a paradicsommal, az áttört fokhagymával, belereszelem a kezeletlen citrom héját. A csirkecombokat csontig bevágom, majd a pácban alaposan megforgatom. Lefedem az edényt, és néhány órára a hűtőbe teszem.
Ebédhez közeledve tepsibe teszem a combokat, a hátramaradt pácot a húsokra halmozom, majd fóliával lefedem, és a 195 fokra előmelegített sütőbe tolom. Nagyjából 30-40 percig sütöm, majd a fóliát leszedem, a sütő grillfunkcióját bekapcsolom, hogy a pác jobban rásüljön, kicsit megpiruljon a csirke bőre. A csirkét tálaláskor friss korianderrel megszórom.

Liszt nélküli túrótorta

Hozzávalók:
10 dkg dió
50 dkg félzsíros túró
1 citrom héja
xilit ízlés szerint
25 dkg tejföl
14 dkg zabpehely
2 nagyobb tojás

Elkészítés: A diót száraz serpenyőbe teszem, kicsit megpirítom, majd mikor már kihűlt, deszkára öntöm, és egy sodrófával finoman – nem porrá – megtöröm. Egy kis tortaforma alját sütőpapírral kibélelek, egyenletesen beterítem a dióval.
A sodrófa segítségével a zabpelyhet is megmorzsolom, szintén nem porrá simítva azt. A túrót villával áttöröm, majd hozzáadom a xilitet, az elhabart tojást, a tejfölt és ráreszelem a citrom héját. Alaposan átkeverem, majd beledolgozom a zabpelyhet is. A kész masszát rásimítom a dióra, és 180 fokon tűpróbáig sütöm.
A kész tortát úgy veszem ki a formából, hogy a kést végigfuttatom a tortaforma belső oldalán, majd a csatos aljról – a papír segítségével – átcsúsztatom a tésztát a tányérra.

Minden, ami diéta >>>

Tippek diétához >>>