Bécsiszelet

Olaszországon túl azonban nemigen terjedt el, legalábbis addig, amíg Radetzky tábornagy egy hadjárat során Milánóban meg nem kóstolt egy panírozva kisütött borjúszeletet. Neki aztán annyira ízlett ez a zsemlemorzsás hús, hogy még Ferenc Józsefnek írt jelentésében is említést tett róla, azzal, hogy ezt a húst zsírban sütik, mégis annyira száraz, hogy akár frakkban vagy díszmentében rá lehet ülni, anélkül, hogy foltot hagyna.

Attems grófnak a bécsi levéltárban őrzött feljegyzése szerint a császár kíváncsi lett az új ételre, és saját szakácsaival elkészíttette az első valóban bécsi bécsiszeletet. Hála a reklámmal felérő udvari pletykának, a panírozott borjúhús az egész városban elterjedt. Azóta is bécsiszeletnek nevezik minden nemzetközi étlapon.

Csak Magyarországon akarták tulipán szeletre változtatni a nevét, honfiúi buzgalomból, akkoriban, amikor a bécsi jelző sok magyar ember számára kellemetlenül csengett, de ez a nyelvújítási ötlet sem bizonyult maradandónak.

Forrás: Kun Erzsébet: Hasznos haszontalanságok, Rakéta Könyvkiadó Kft.