Ezeket ette Lajos király - érdekességek a 19. századi bajor királyi konyhából

Miket evett Neuschwansteinben a bajor király?

A Bajorországban mesébe illő kastélyt építtető II. Lajos (1845–1886) ínyenc módjára kedvelte a francia konyhát, és a látványt néha fontosabbnak tartotta, mint az ízeket. Négy éven át Theodor Hierneis volt az udvari szakácsa, akinek a menük összeállításakor arra is tekintettel kellett lennie, hogy a fogorvostól rettegő felség fogazata igencsak tönkrement a rengeteg édességtől, így kevés rágást igénylő ételeket kellett kitalálnia.

Levesből korlátlanok voltak a lehetőségek. A klasszikus consommét (zsírtalanított, derített erőlevest) különféle betétekkel – rizzsel, cérnametélttel, apróra kockázott sonkával, májgombóckákkal – gazdagították a királyi konyhán, míg a hagyományos bajor kenyérlevest átpasszírozták, majd tojássárgájával és tejszínnel legírozva, buggyantott tojással szolgálták fel. A tök- és más krémleveseket fogyasztásig meleg vízfürdőben tartották, hogy ne bőrösödjenek meg.

Őfelsége szívesen fogyasztott halat, főleg pisztrángot fűszervajjal vagy fehérboros mártással, esetleg remuláddal, továbbá Boden-tavi marénát karalábéval és csukát káposztaágyon. A halas fogást általában 3-4 óra alatt, lassú tűzön omlósra főzött marhahús (ujjnyi vastagságúra szeletelt hátszín) követte.

A kedvencek között szerepelt a gombóc mindenféle változata (pl. vagdalt hússal töltve), borjúszelet gombával vagy burgonyapürével, valamint spárgacsúcsos vagy a füstölt marhanyelvvel töltött omlett. A tavaszi csemegének számító 6 percig főzött bíbic- és sirálytojást a héjával együtt vágták félbe, és friss vajjal adtak fel.

A szezonnak megfelelően vad is került az asztalra: őzgerinc mártással, csicsókapürével, fácán és fogoly szalonnaköntösben ribizlizselével és salátával. A borjúmirigyet rizottóval vagy zöldbabbal körítették. A zöldbabot (akárcsak a brokkolit) nem főzték szét, csak blansírozták és felszolgálás előtt forró vajon megfuttatták, hogy megőrizzék szép zöld színüket.

Az édesszájú király örömét lelte a szemnek is tetszetős desszertkölteményekben. A míves cukrászremekekhez szükséges sütő-, puding- és parféformákból egész gyűjtemény állt rendelkezésre. Előszeretettel használták a hattyút, amely a királyt kedvenc operájára, Wagner Lohengrinjére emlékeztette.

BAJOR KRÉMDESSZERT >>>

High-tech a lovagvár konyhájában

II. Lajos általában egyedül költötte el a nemritkán kilencfogásos ebédeket, vacsorákat, miközben képzeletben a példaképének tekintett Napkirállyal és Madame Pompadourral társalgott. Hogy eközben a személyzet se zavarja, a Linderhof és a Herrenchiemsee kastélyokban valóságos terülj, terülj asztalkámat kurbliztatott fel magának a konyhából. Neuschwansteinben az étkező nem közvetlenül a konyha felett helyezkedett el, ezért ott ételliftet működtettek erre a célra.

Noha a zavarodott elméjű uralkodó életéből csupán 172 napot töltött Neuschwansteinben és a konyhába is csak egyszer tette be a lábát, kis híján az őrületbe kergette a szakácsokat. 1875-től fogva ugyanis este reggelizett, éjfél után tálaltatta az ebédet (diner) és reggel kérte a vacsorát (souper).

A lovagvár kinézetű kastélyban a XIV. Lajos korabeli pompát idézte meg, ámde az elsők között alkalmazta saját korának legmodernebb technikai vívmányait.

Az eredeti állapotában fennmaradt konyhában már nemcsak hideg, hanem meleg folyó víz is volt. Az igazi különlegesség azonban a hő hatására működő automata forgónyárs, amelyen vadat és szárnyast sütöttek. A szigetként elhelyezett óriási tűzhelyt folyamatosan, tölgyfával fűtötték, és a parázsló tűzön hosszan főzték-párolták az ételeket. Ezenkívül rendelkeztek faszenes grillel, továbbá tányérmelegítő szekrénnyel, sőt haltároló medencével is.