Gordon Ramsay: a pokol konyhájának ördöge

A minap adta hírül a sajtó, hogy a második séf lett öngyilkos, aki valaha Gordon Ramsay műsorában szerepelt. Mit csinál ez az ember? Ki ő? És miért nézzük?

Gordon Ramsay tud főzni. Nem csak úgy csinál, hanem tényleg ért hozzá. Ezt az általa vezetett éttermek 16 Michelin csillaga jelzi. Nem vicc! Ez az ember 17 éve vezeti különböző éttermek konyháit, és ez alatt a 17 év alatt 16 csillagot szerzett! Tehát a hozzáértését nem kérdőjelezhetjük meg, de ettől még akár egészen rossz televíziós műsorokat is készíthetne. De nem teszi. Jókat csinál! Mi a titka?

Gordon Ramsay - vagy a producere - rájött, hogy az összes „főzős” műsor azt sugározza, hogy főzni jó, főzni öröm és főzni könnyű. Ezek a műsorok arról szólnak, hogy főzni bárki tud! Csakhogy ez egyrészt nem igaz, másrészt nem különösebben érdekes, harmadrészt rengeteg ilyen műsor van. Tehát Gordon Ramsay - vagy a producere - elhatározta, hogy az ő műsorai nem a főzésről szólnak majd. Ezek a műsorok emberekről és konfliktusokról szólnak, és tele vannak drámával.

Ezek a műsorok túllépnek azon, hogy hozzávalókat soroljanak fel és ételeket állítsanak össze nagy könnyedséggel, gyorsan, olajozottan. Gordon Ramsay műsorai azt mutatják be, hogy ha már tökéletesen tudsz főzni, akkor hogyan kell irányítanod egy csomó embert, akik ebben kevésbé jók. Mellesleg persze megtanítja nekik az olasz tészták elkészítésének titkát, de ez tényleg mellékes. Ezek a műsorok úgynevezett gastro reality-k, vagyis konyhában, ételkészítés ürügyén megvalósuló valóság show-k. Ami a különlegességük a műfajon belül is, hogy kizárólag Gordon Ramsay nyerhet, mert ő az, aki bárkit, bármikor kiszavazhat bárhonnan.

Hogyan is néz ki a műsor? Gordon megérkezik az étterembe, ami nem működik jól. Körülnéz, és azonnal sorolni kezdi, hogy mi minden rossz. Nem finomkodik, nem barátkozik, nem kertel. A séf arcába belemondja, hogy „A főztöd egyszerűen szar!”, a pincérnek megmondja, hogy „Ostoba vagy, mint egy zsák cement, ha nem tudsz hat rendelést fejben tartani!”, az üzletvezetőnek pedig, gondolkodás nélkül a képébe vágja, hogy „Ez az étterem úgy néz ki, mint valami nyolcvanas évekbeli késdobáló! Ezt az éttermet hülyeség volt megvenned!”.

Aztán nekiáll, és mindent megváltoztat. A marketingtől az étlapig, az ételek árától a konyha működéséig mindent átszervez, újragondol és újragondoltat brutális őszinteséggel, keményen, konfrontatívan.

A stílusát nehéz elviselni, nem könnyű hallgatni Gordon Ramsay ordibálását, még akkor sem, ha igaza van. A műsorában való szereplés után - egyesek szerint azzal összefüggésben - két séf, Rachel Brown és Joseph Cerniglia lettek öngyilkosok. Rachel Brown, még a műsorban való szereplés évében fejbe lőtte magát, Joseph Cerniglia pedig három évvel a szereplés után, fokozódó depressziója miatt ugrott a Hudson folyóba, a George Washington hídról.

Mi pedig nézzük, ahogy az étterem dolgozói megszeppenten, hol szembenézve a valósággal, hol elhazudva azt, ijedten vagy dacosan, de hallgatják Gordon kirohanásait. Közben pedig csodáljuk, hogy van valaki, aki tudja, mit kell tenni, gondolkodás és félelem nélkül megmondja másoknak, mit csináljanak, sőt szorongás és gátlás nélkül nekiáll, és már csinálja is. Vállalja a felelősséget! Rendet rak a káoszban. Utat mutat a rengetegben. Biztonságot nyújt. Nem csak az étterem dolgozóinak, de nekünk is - azzal, hogy elhiteti, nem csak főzni könnyű, de az életet egyenesbe hozni sem nehéz. Elhiteti, hogy a problémákkal lehet szembesülni, és meg lehet őket oldani. Ez pedig mindenképpen több, mint a csokis muffin receptje.

Egy szelídebb kedvenc: Nigella Lawson >>>