Így befolyásol bennünket az ételek színe

A különböző színeknek fontos szerepe van abban, hogyan érzékeljük és tapasztaljuk az ételeket. Amikor hozzálátunk egy fogáshoz, gyakran alkotunk előfeltevéseket annak ízével kapcsolatban, és nemcsak korábbi tapasztalataink, hanem a szemünkkel érzékelt információk alapján.

A szín és az íz közötti kapcsolat

Bár nem tudatosan, de bizonyos színekhez különböző ízeket társítunk. Egy citromsárga krémes desszert esetében általában vaníliás vagy citromos ízre számítunk, ha a krém narancsszínű, akkor narancsra, esetleg mangóra tippelünk. A piros vagy vörös színek az édes íz gondolatával társulnak, míg a sárga és a zöld a savanyúéval. A legkézenfekvőbb példa: a piros almát biztosan édesebbnek feltételezzük, mint a zöldet. A sós íz feltételezését többnyire a fehér szín váltja ki, míg a negyedik alapízhez, a keserűhöz a barna és fekete élelmiszereket párosítjuk. Egy oxfordi kutatás során kiderült: a néhány hónapos csecsemők is kezdik felismerni az összefüggéseket az étel színe és az íze között.

A szín felülírhatja az ízt

Az ételek színe alapján felállított hipotéziseink olyannyira erősek lehetnek, hogy gyakran kizárólag arra hagyatkozunk, anélkül, hogy megbizonyosodnánk valóságtartalmukról. Gondoljunk csak egy zöldre színezett sült krumplira vagy szürkésfekete hússzeletre – nem szívesen kóstolnánk meg.
Ugyanakkor gyakori marketingfogás a különleges színek használata a termékben vagy annak csomagolásán. Az ok egyszerű: a nem szokványos színű ételek figyelemfelkeltőek, szinte leugranak a polcról, és érdeklődésre sarkallnak, hogy végül– az esetek többségében – győzzön a kíváncsiság. A terméket megvesszük, hogy megkóstolhassuk.

Miért vonzanak bennünket a szokatlan színek?

A fekete hamburgerzsemle vagy a zöld paradicsomos ketchup mind egy-egy jól elsült reklámfogás. A kutatások alapján pedig a kék színű ételek és italok válnak egyre népszerűbbé manapság. Ennek magyarázata az úgynevezett érzékszervi jóllakottság. Ha érzékszerveink mindig ugyanazokat az ingereket kapják, egy idő után egyszerűen megunjuk. Az újdonság ezzel szemben ingerli az érzékszerveket. Ezért töretlen a népszerűsége például a színes cukorral bevont csokidrazséknak vagy a többszínű joghurtoknak, pudingoknak, annak ellenére, hogy ízükben semmilyen változatosságot nem jelentenek.
A hiányzó vagy összekevert „színjelzések” zavart okoznak: egyidőben a Skittles piacra dobott fehér bevonatú cukorkákat, melyek íze változatos volt ugyan, de az egyszínű egyforma bevonat megzavarta a fogyasztókat.

Világszerte mások az előfeltevések

Előzetes feltételezéseinkkel kapcsolatban érdekes kutatás látott napvilágot 2009-ben. Kékre színezett italokat teszteltek tajvani és egyesült királyságbeli résztvevőkkel, akiknek kóstolás előtt meg kellett mondaniuk, milyen ízre számítanak. Meglepő módon eltérő válaszok születtek: a tajvaniak többsége úgy gondolta, hogy az ital mentaízű lesz, míg az egyesült királyságbeliek nagy része málnaízre számított. Ezek szerint szociokulturális tényezők befolyásolhatják a szín–íz között feltételezett kapcsolatot.

Nem csak az étel színe számít

Több tanulmány is vizsgálta a csomagoláson, a táláláskor vagy az evőeszközökön megjelenő színek hatását, és például azt találták, hogy a sós pattogatott kukoricát édesebbnek érezhetjük, ha piros tálból esszük, az édes popcorn pedig sósabbnak érződik, ha piros tálból falatozzuk.
Egy másik kutatás a környezet színének hatásával foglalkozott. Az derül ki, hogy a vizsgált személyek hajlandóak voltak többet fizetni ugyanazért a borért, amikor azt kék vagy vörös hangulatvilágításban kóstolták meg, mint amikor zöld vagy fehér fényben.

Látjuk tehát, hogy könnyen befolyásolhatóak vagyunk döntéseinkben. Legyünk résen, ha marketingfogásokról van szó – ezek elsősorban a kirívóan szokatlan színű ételekben és csomagolásban mutatkozhatnak meg. Ám a változatos étrend valóban fontos: bátran a színekkel, tényleg „együk meg a szivárványt”.