"Januárban nagy hasi műtéten estem át Londonban. A műtét sikeres volt, de az operáció utáni vizsgálatok azonban kimutatták a rákbetegséget. Az orvosaim azt javasolták, hogy vegyek részt megelőző kemoterápiás kezelésen, aminek most a korai szakaszában vagyok - mesélt őszintén betegsége felfedezéséről Katalin hercegné, abban a március 22-é közzétett videóüzetben, amelyben tájékoztatta a nagyvilágot az állapotáról. aki köszönetet mondott az orvosoknak is.
"Jelenleg is gondolok azokra, akik rákbetegséggel küzdenek. Mindenkinek, aki szembesült ezzel a betegséggel azt üzenem, ne veszítse el a hitét, a reményt. Nem vagy egyedül!" - üzente a walesi hercegné.
Nagyon fontos és erős mondat ez, és talán a legfontosabb az egész videóüzenetben: senki sincs egyedül! Hiszen, amikor valaki megkapja a diagnózist: rákbeteg, furcsa és elképzelhetetlen érzések kerítik hatalmába: úrrá lesz rajta a tehetetlenség, düh, kiszolgáltatottság, reménytelenség és rettegés. Aztán csak sodródik az árral, kezdetét veszik a kezelés, ami rengeteg kitartást és hitet követel tőle. A családtagok ilyenkor próbálnak minden tőlük telhetőt megtenni, de nem biztos, hogy tudják, mire van szüksége az érintettnek. Éppen ezért kialakulhat depresszió, szorongás, poszttraumás stressz, de még akár az öngyilkosság gondolata is úrrá lehet a betegen. Honnan és miből merítsen ilyenkor akaraterőt, bátorságot az ember a folytatáshoz, a kitartáshoz, a küzdelemhez?
Itt jön képbe az onkopszichológus. Az ő feladata, hogy segítse, támogassa a daganatos betegséggel élőket és hozzátartozóikat a kezelések, az olykor kilátástalannak tartott helyzetek elfogadásában, és az azokkal való megküzdésben. Érdemes ezt a támogatást már a diagnózis felállításakor igénybe venni, hiszen óriási segítség lehet a rémisztő kezelések, műtétek előtt is, és persze a kórházban töltött idő alatt, vagy a műtét után is. Rendkívül sokat segít már önmagában az is, ha a beteg pontosan tudja, hogy mikor mi történik vele és azt is, hogy nincs egyedül. A beteg állapotaihoz igazodó pszichológiai segítség jelentősen befolyásolhatja a kezelések hatékonyságát, sőt akár a betegség kimenetelét is.
"A beteg ilyenkor fél, hogy mi van, ha elveszíti a harcot, és ezért az életével fizet" - mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta. "De már az is kikészíti lelkileg, hogy nem tudja, milyen mellékhatásai lesznek a kezeléseknek, hogy az emberek megbélyegzik, sajnálat és szánalom veszi körül, amit sokan nehezen viselnek, ráadásul fenekestül felfordul az egész élete. Minden megváltozik. A rosszindulatú daganatos betegségre jellemző kiszámíthatatlanság és bizonytalanság, valamint a személyiségtudat és önértékelés változása lelkileg és érzelmileg egyaránt megterhelő. A rákkal való megküzdés a félelemmel való megküzdést is jelenti. Ez pedig egy olyan pszichológiai folyamat, amelyet egyedül szinte lehetetlen végig csinálni. Megfelelő támogatással viszont a beteg megtanulhat együtt élni a betegséggel. A szorongás és depresszió általában csökken a kezelések megkezdésével, kezdetét veszi egy új periódus, a gyógyulás reménye. Sajnos azonban a kemoterápiát, a sugárkezeléseket kísérő mellékhatások és szövődmények időről-időre felélesztik a félelmeket."
"A depresszió felismerése kulcsfontosságú, nemcsak a beteg és környezete életminősége szempontjából, hanem a kezelések hatékonyságát és az együttműködést befolyásoló hatása miatt is. Orvosok azt is megfigyelték, hogy a fájdalomcsillapítók hatását is jelentősen befolyásolja a beteg lelki állapota. A depresszióval, erős szorongással küzdő pácienseknek erősebbek a fájdalmaik, és gyógyszerek sem hatnak megfelelően. Ráadásul a fájdalom és a depresszió spirálként hatnak egymásra, felerősíthetik egymást, így egy ördögi körbe kerül a beteg" - mondja dr. Makai.
"Kutatások, szakorvosok és pszichológus felméréseiből egyértelműen kiderült, hogy ha az érintettben sikerül előhívni a harcos személyiséget, megküzdési vágyat, kihívásként tekint a betegségre, és mindenáron le akarja győzni, akkor a gyógyulás esélye óriási mértékben megnövekszik. Ilyenkor a páciens tudni szeretne minden apró részletet arról, hogy mi történik vele, mi vár rá, és mit tehet ő maga a felépülés érdekében. Az optimizmus, a gyógyulásba vetett hit, a tudat, hogy befolyással van a saját sorsára, segít abban, hogy kihívásként kezelje a nehéz helyzeteket, meg akarjon szabadulni a kórtól, és mindez óriási mértékben fokozza a szervezet öngyógyító folyamatainak működését is. Természetes, hogy a betegség folyamán a megküzdési elszántság időnként alábbhagy. Ezért fontos kideríteni, hogy a páciens számára mi ad értelmet a gyógyuláshoz, mi az, ami motiválja, amitől tényleg akarja a teljes felépülést. És éppen ilyenkor jön jól egy segítő, aki hozzáértő pszichoterápiával újra a helyes irányba terelheti a beteget. Figyelembe kell venni azt is, hogy a legtöbb beteg eltitkolja, elfojtja az érzéseit, gondolatait, vagy azért, mert ő maga sem mer szembesülni ezekkel, vagy azért, mert nem akarják ezzel terhelni a szeretteiket. Pedig az, ha beszél arról, hogy éppen mi zajlik benne, milyen gondolatai, félelmei vannak, mi nyomasztja, az sokat segíthet a szorongás oldásában"– javasolja a pszichológus.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.