A rizs nem a kedvenc köretem. Lehet, hogy azért, mert néhány éve (jajj, van az már 10 is), végigcsináltam a 90 napos diétát, és a keményítő napos, rizses dolgok egy életre betettek. Tényleg, bármit szeretnék köretnek, csak rizst ne.
Marci gyerek meg imádja, üresen. Nem értem, hogy lehet megenni üresen. Néha megkegyelmez, hogy ne kelljen azt néznem, hogy a gyerekem, ebédnél, a finomabbnál finomabb falatokkal megrakott asztalnál ülve, hülye, üres rizst eszik - olyankor kér hozzá borsót. Ennyit arról, hogy anya főz.
Elengedtem ezt a problémakört, és elfogadtam, hogy főzhetek bármit, a gyerek néha üres tésztára és üres rizsre vágyik. Egyél azt, ha ezen múlik a boldogságod. No, de ez a rizs, elsőre furcsának tűnhet, mert kicsit rózsaszínes lesz a bortól, de nagyon finom a végeredmény, a zöldborsó pedig amúgy is kedvenc szerelme a rizsnek, szóval: nem fogtok csalódni!
2 ek olaj
1 ek vaj
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
250 g rizs
bors
250 ml száraz vörösbor
500 ml húslevesalaplé
200 g főtt sonka
75 g parmezán
600 g zöldborsó (fagyasztott)
só
bazsalikomlevelek
1. Serpenyőben forrósítsuk fel az olajat a vajjal együtt, majd fonnyasszuk meg rajta a meghámozott, finomra vágott vörös- és fokhagymát.
2. Adjuk a hagymás keverékhez az átöblített rizst, és pirítsuk üvegesre. Borsozzuk meg, majd öntsük fel egy kevés borral, továbbá alaplével, és kis lángon főzzük puhára a rizst kb. 30 perc alatt. Közben keverjük meg néhányszor, és ha a rizs magába szívta a folyadékot, pótoljuk azt a többi borral és alaplével.
3. Forgassuk a rizsbe a felkockázott sonkát a finomra reszelt parmezán felével, valamint a felengedett borsóval együtt, és forrósítsuk át. Végül húzzuk le a tűzről, és ízlés szerint sózzuk meg a rizottót. A maradék parmezánnal megszórva és néhány bazsalikomlevéllel díszítve tálaljuk.
Elkészítési idő: 45 perc
A recept a Fanny konyha 2016/3. számában jelent meg!
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este.
Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra.
Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :)
A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.