Friss spenótból készült fogások

A friss spenót íze, vitamin- és ásványianyag-tartalma nem is mérhető a passzírozott, fagyasztott kiszerelésben kaphatóhoz, bár ez utóbbi is remek, egyszerűen elkészíthető és nem utolsósorban költségkímélő fogások alapja lehet. A jól elkészített spenótmártásnak, spenótos lepénynek vagy spanakopitának pedig igencsak sok barátja van. Ha azonban valakinek a kertjében terem, illetve hozzájut a harsogó zöld, friss levelekhez, mindenképp érdemes izgalmas fogásokban felhasználnia!

A spenót is azon kultúrnövények egyike, amelyet az emberiség meglehetősen régóta hasznosít. Már a szó etimológiájának megfejtése is jelzi eredetét. A közönséges spenót tudományos elnevezése Spinacia oleracea, ami a perzsa ’ispānds’, ’ispānāch’ szóból ered. A Perzsia egykori területén vadon termő, majd domesztikált növény arab közvetítéssel jutott el Spanyolországba, ahol már a 9. századból maradtak írásos nyomai termesztésének espinaca néven. A 13. század folyamán Közép-Európa-szerte ismerték és termesztették. Albertus Magnus pl. a borágóhoz hasonlítja leveleit egyik művében, de a 15. században már többen gyógynövényként is említést tesznek róla. Magyar források közül először a wittembergi egyetemen tanult, református tanárként ismert Szikszai Fabricius Balázs említi spinaczia néven, az először 1590-ben Debrecenben megjelent Nomenclatura seu Dictionarium Latino-ungaricum című, majd számos kiadásban napvilágot látott munkájában.

Bár a fiktív Popeye figurájával jó ideje népszerűsítik gyerekek körében, sokan mégis a „nemszeretem ételek” körébe sorolják a spenótot. Hosszan lehetne érvelni kitűnő élettani hatásai mellett. Vastartalmát tekintve számos félreértés övezi ma is (100 gr friss spenótban 3-4 mg található, közel sem annyira sok, mint egy téves adat következtében vélték sokáig), azonban magas víztartalma (92,7 gr/100 gr) kifejezetten „alakbarát” zöldségfélévé emeli. Emellett gazdag káliumban (450 mg/ 100 gr), kalciumban (130 mg/100gr), magnéziumban (23 mg/100 gr), de C-vitaminban sem szűkölködik (40-150 mg/100 gr), s említésre méltó fehérjetartalma is (2,5 gr /100 gr). Magas oxálsav-tartalma (800 mg/100gr) kalciumban gazdag hozzávalóval ellensúlyozható.

Mint minden zöldlevelű növényt, az ellenőrzött termelésből származó spenótot is jó frissen fogyasztani, ha lehetőség van rá: hőkezelés nélkül, hogy a lehető legtöbb értékes vitamin megmaradjon a kész fogásban. Pirított tökmaggal és némi tökmagolajjal pürésítve reggelire és uzsonnára egyaránt nagyszerű krém készülhet belőle pillanatok alatt:

Spenótpesto tökmaggal - friss spenótlevelekből

Hozzávalók kb. 2,5 dl mennyiséghez:
25 dkg friss spenótlevél
5 dkg héj nélküli tökmag
2 evőkanál tökmagolaj
1 evőkanál frissen reszelt kemény sajt (pl. Grana padano)
1 kis méretű fokhagymagerezd
1 teáskanálnyi frissen facsart citromlé
Só, bors ízlés szerint

Elkészítés: A spenótleveleket alaposan megmosom, szűrőben jól lecsepegtetem. A tökmagot zsiradék nélkül enyhén megpirítom, a sajtot lereszelem, a fokhagymagerezdet apróra vágom.
A spenótleveleket durvára vágom, turmixgép poharába halmozom. Hozzáadom a fokhagymát, a pirított tökmagot, tökmagolajat, citromlét, sajtot, sózom, borsozom. Erős fokozatra kapcsolom a gépet, 2-3 perc alatt krémesítem. Ha szükséges, fűszerezem. A friss spenótpestót tálra halmozom, friss péksüteménnyel, kenyérrel kínálom. Ha nem fogyna el frissen, hűtőszekrényben akár egy hétig is tárolható jól záródó üvegben.

A frissítő spenót jellegzetes ízét a tökmag és tökmagolaj tökéletes harmóniában teljesíti ki – aki csak a menzai spenótfőzelékek emlékei miatt idegenkedik ettől a remek zöldségfélétől, ezzel a krémmel minden negatív előítéletét sutba dobhatja!

A friss spenótlevelek azonban nagyon egyszerűen elkészíthető, színes lepény alkotói is lehetnek:

Spenótos-paprikás lepény fenyőmaggal

Hozzávalók egy 23 cm átmérőjű lepényhez:
25 dkg friss spenótlevél
½ piros kaliforniai paprika
2 egész tojás szétválasztva
10 dkg finomliszt
2 dl főzőtejszín
2 teáskanál frissen reszelt kemény sajt (pl. Grana padano)
1 evőkanál jó minőségű olíva olaj
½ teáskanál apróra vágott rozmaring, vagy ugyanennyi szárított
½ teáskanál só
Kb. 1 dkg vaj (a piteforma kenéséhez)
1 evőkanál zsemlemorzsa
Ízlés szerint: frissen őrölt bors
A tetejére:
2 dkg jó minőségű fenyőmag

Elkészítés: A spenótleveleket alaposan megmosom, szűrőbe helyezem, forró vizzel leforrázom, majd gyorsan jeges vízbe teszem, hogy élénk színét megőrizze. Alaposan kinyomkodom a felesleges nedvességet, az összeesett leveleket finomra vágom. A paprikát kb. ½ cm-es kockákra darabolom. A kétféle zöldséget összekeverem.

A fenyőmagot zsiradék nélkül egy kis serpenyőben enyhén megpirítom.

Egy levehető aljú piteforma széleit alaposan kivajazom, aljára sütőpapírt helyezek, erre szórom a zsemlemorzsát. A sütőt 175 fokra előmelegítem.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjét kemény habbá verem. A tojások sárgáit a tejszínnel, sajttal, olajjal és fűszerekkel alaposan elkeverem, majd beleszitálom a lisztet. A sűrű palacsintatésztára emlékeztető állagú masszához keverem a tojáshabot, végül óvatosan beleforgatom a spenót-paprika keverékét. Az előkészített formába öntöm a tésztát, tetejére szórom a fenyőmagokat.

Az előmelegített sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöm. Néhány percig a formában hagyom, majd rácsra emelem. Langyosan érdemes szeletelni és fogyasztani, de hidegen is falatozható. Előételként, könnyű vacsoraként friss salátával pompás, de bulikon is nagy sikert arat.

Bár a fenyőmag igencsak költséges hozzávaló, de egy csekélyke mennyiség is csodákat művel, egészen különlegessé teszi a fogást!

Spenótkrémleves Habliliomtól >>>

Spenótos lepény Habliliomtól >>>

Egy másik pesto Habliliomtól >>>