A családok többségénél évek vagy akár évtizedek alatt kialakult a jellemzően a karácsonyi időszakban tálalt fogások, finomságok rendje. Vannak azonban, akik most alakítják ki saját repertoárjukat, vagy épp változtatnának a megszokotton. Megmutatjuk azokat a karácsonyi desszerteket, amelyek a leggyakrabban kerülnek idehaza az ünnepi asztalokra.
A nálunk igazán kedvelt karácsonyi desszert alapja többnyire a dió, mogyoró, mandula, liszt, vaj vagy margarin, szárított gyümölcsök, no meg a porcukor, vanília, és persze némi házi lekvár sem árt, ha akad a kamrapolcra betárazva. Ezekből mennyei finomságokat állíthatunk össze!
Először mindenképp az aprósüteményekhez érdemes hozzálátni. Ezek többsége jól tűri a tárolást – persze légmentesen záródó dobozokban, száraz, hűvös helyen. Az omlós tészta akár munka után, este is összeállítható, és attól függően, hogy másnap, illetőleg később fognánk hozzá a sütéshez, hűtőszekrényben célszerű tárolni (1-2 napot nyugodtan pihenhet).
Sokak gyerekkori kedvence, és a karácsonyi aprósütemények elmaradhatatlan darabja a vaníliás kifli. Ez a dióval vagy mandulával készített klasszikus karácsonyi sütemény akár 2 héttel az ünnepek előtt is elkészíthető.
A hagyományos vagy békebeli receptek egyik titka a tésztához adagolt rumban rejlik. Ettől lesz igazán ropogós a vaníliás cukorba forgatott apró kifli. Gyerekjáték az elkészítése. Ha nem sütnénk ki azonnal, a tésztát nyugodtan pihentethetjük a mélyhűtőben, majd felengedést követően formázzuk, sütjük.
A hagyományos mákos és diós bejgli annyira hozzátartozik a karácsonyi süteményekhez, hogy sokan el sem tudják képzelni az ünnepi asztalt nélkülük. A klasszikus bejgli élesztős omlós tésztából készül, előnye, hogy a viszonylag sok hozzáadott zsiradék (ami lehet vaj vagy margarin, de nagyanyáink, dédanyáink még zsírral készítették, és néhányan ma is erre esküsznek) következtében nem szárad ki, így jól tűri a tárolást.
Bár sokan mumusként gondolnak a bejglisütésre, nem akkora kihívás, mint az a városi legendákban terjed. A készítésnél fontos szempont, hogy a bejgli lehetőség szerint ne repedjen szét sütés közben. Ennek egyik titka, hogy nem szabad túlzásba vinni a tölteléket, ami jelentősen lágyítja a tésztát. Kenjük meg a tésztát szűk fél centi vastagon, de ennél több tölteléket nem célszerű a tekercsekbe rejteni, mert könnyen előfordulhat, hogy kifolyik, szétszakítja a tésztát. Nem szabad túlkeleszteni sem, mert ez esetben is könnyen szétrepedhet sütés közben. A sütő hőmérséklete sem mellékes: ha ugyanis nem előmelegített sütőbe toljuk a tepsit, és nem éri hirtelen hősokk a tésztát, lassan kezd csak felemelkedni, és így nem repedezik meg. Mielőtt betennénk a sütőbe, villával szurkáljuk meg a rudakat, hogy a sütés közben keletkező gőz távozhasson, ezzel is kiküszöbölhető a repedés.
Megoszlanak a vélemények arról, fontos-e, hogy márványos legyen a bejgli tésztája sütés után, vagy sem, ahogy arról is, hogy vékony vagy épp méretesebb szeletekben kerüljön a tányérra. A márványos hatást a már megtöltött, tojássárgájával megkent tésztatekercsek hideg helyen történő pihentetésével (a sárgájának meg kell száradnia) érhetjük el, valamint úgy, hogy mielőtt a nem előmelegített sütőbe küldenénk, még egyszer megkenjük tojásfehérjével a tészta felszínét. Nem érdemes nagyon közel rakni egymáshoz a tekercseket, maradjon közöttük legalább 2-3 cm távolság, hogy kényelmesen nőhessenek.
Ha pedig a diós és mákos bejgli mellett vagy helyett idén karácsonykor valami újabbat is kipróbálnánk, érdemes gesztenyés vagy aszaltszilvás töltelékkel kísérletezni. Mindkettő különlegesen finom!
Hozzávalók (2 rúd bejglihez):
Elkészítés:
A mazsolával, diófélékkel, kandírozott és aszalt gyümölcsökkel gazdagított tésztájú, őzgerinc- vagy kalácsformában megsütött gyümölcskenyér a világ számos országában nagy karácsonyi kedvencnek számít. Gondoljunk csak az osztrákok és németek Stollenjére vagy az olaszok panettonéjára. Süthetjük kevert vagy kelt tésztából egyaránt: ha kevés az idő, mindenképp érdemes az előbbit választani, így nem kell a kelesztési idővel számolnunk.
A gyümölcskenyér minden esetben sok-sok finom aszalt gyümölcsöt tartalmaz. A mazsolát, az aszalt szilvát, az aszalt sárga- vagy őszibarackot célszerű felhasználás előtt rumba áztatni. Így nem csupán az ízei gazdagodnak, de sokkal puhábbak is lesznek a gyümölcsök. Használhatunk mindenféle más aszalt gyümölcsöt is: meggyet, cseresznyét, vörös áfonyát, datolyát, fügét, egzotikus gyümölcsféléket, úgymint kandírozott papayát, mangót ízlésünk szerint. Minél többféle íz és szín kerül bele, annál látványosabb lesz a gyümölcskenyerünk. Természetesen csupán kétféle aszalt gyümölccsel is lehet gyümölcskenyeret sütni: a mazsola és az aszalt meggy éppúgy remek párosítás, mint az egzotikusabb kandírozott gyömbér és vörös áfonya duója.
A tésztát édesíthetjük cukor mellett mézzel, készíthetjük barna nádcukorral, vagy helyettesíthetjük ezeket édesítőszerrel (steviával, nyírfacukorral) is. Kedvünk szerint fűszerezhetjük a tésztát fahéjjal, őrölt gyömbérrel, kardamommal, ánizzsal vagy készen kapható mézeskalács-fűszerkeverékkel is. A fűszerezéssel azonban legyünk óvatosak, a gyümölcsök aromáját semmiképp se vegye át a fűszerek dominanciája!
A gyümölcskenyerek viszonylag lassan sülnek tökéletesre, a sütő hőmérsékletét sosem szabad magasra állítani (légkeveréses sütő esetében maximum 175 fokra), mert kívülről könnyen megéghet, belül pedig nem sül át rendesen a tészta.
Ha 1 héttel az ünnepek előtt sütjük, mindenképp vonjuk be csokoládé- vagy cukormázzal a gyümölcskenyeret, így garantáltan nem szárad ki, az ízei pedig tökéletesen összeérnek. Tárolhatjuk hideg kamrában vagy hűtőszekrényben is.
A zserbó igazi hazai ünnepi klasszikus, a világ más táján szinte ismeretlen, pedig milyen ellenállhatatlanul finom sütemény – ha nem száraz! A zserbó tésztája omlós tészta, kevés élesztővel. Fontos, hogy ne vigyük túlzásba az élesztőt, mert ha a tészta nagyon megkel, vastaggá, egyenetlenné válhat. A jó zserbóban pedig a tészta nem lehet vastagabb a tölteléknél, az ideális vastagság a 2-3 mm. Van, aki margarinnal készíti, van, aki vajjal – a lényeg, hogy a zsiradék ne legyen túlságosan hideg a tészta összeállításánál. Fagyos zsiradékkal ugyanis nehéz dolgozni. Ezt a tésztát nem szükséges pihentetni, de mindenképp vékony, egyenletes, a tepsi méretével megegyező lappá kell nyújtani. Rugalmas tészta, nem nehéz vele dolgozni.
A hagyományos zserbó három tésztarétegből áll, de sokan négy réteggel is készítik. A lényeg, hogy se a dióval, se a lekvárral ne fukarkodjunk! A legjobb házi készítésű baracklekvárt használni hosszá, a diót pedig őröljük nagyon finomra. Ha kedvünk van, a lekvártöltelékre szórhatunk egy kevés egészen finomra aprított kandírozott narancs- vagy citromhéjat is, egészen különleges lesz így a zserbónk.
A kinyújtott, tepsibe helyezett tésztát először mindig lekvárral kenjük meg, méghozzá annyival, hogy szép egyenletesen fedje a vékony tésztaréteget, szórjuk meg gazdagon a cukrozott dió (esetleg mogyoró- vagy mandulaőrleménnyel). Ha egyenletes felszínű zserbót szeretnénk, villával szurkáljuk meg a már összeállított süteményt, így a sütés közben keletkező gőzöknek szabad utat biztosítunk, nem púposodik fel a tészta. A zserbót is egyenletes hőmérsékleten érdemes sütni. Légkeveréses sütőben maximum 175 fokon. Egy tepsi zserbóra nagyjából 35-40 percnyi sütési időt számoljunk.
A zserbó viszonylag lassan hűl, de mindenképp várjuk meg, amíg szoba-hőmérsékletű lesz, mielőtt bevonnánk a csokimázzal. A sütőből kivéve, a hőmérséklet csökkenésével ugyanis a tészta kissé még visszaesik. Ha már kihűlt, jöhet a máz. Szeletelni is hidegen érdemes.
A zserbó is elkészíthető karácsony előtt néhány nappal. Ha elegendő mennyiségű lekvárt kanalazunk bele, nem szárad ki, de mindenképp tároljuk letakarva hideg helyen vagy hűtőben.
Az omlós tészták vagy a dióval, mákkal, aszalt gyümölcsökkel készülő klasszikusok jó előre is megsüthetők, a krémes süteményekhez azonban mindenképp az ünnepek előtti utolsó napokban célszerű hozzáfogni. Krémes süteménynek pedig mindenképp helye van az ünnepi desszertek között. Az eredetileg középkori gyökerekre visszavezethető karácsonyi fatörzs a 20. századtól kezdődően vált klasszikus karácsonyi édességgé. A sokféle változatban kedvelt krémes ünnepi desszert lényegében egy gazdagon töltött és díszített piskótatekercs.
Nem bonyolult elkészíteni, ráadásul maga a piskótatekercs előre is megsüthető. Egy napot frissen tartó fóliába csomagolva nyugodtan várakoztathatjuk. Ha valakinek kevés ideje marad, a piskótatekercset akár készen is megvásárolhatja, a krémet pedig nagyjából 15-20 percnyi időráfordítással ki lehet keverni.
A fatörzstorta alapja lehet hagyományos vagy kakaóval, illetve kávéval gazdagított piskóta is. A krém pedig a csokoládés vajkrémtől a kávékrémen át a diós vajkrémen keresztül a vajjal gazdagított főzött krémig igen széles skálán mozoghat.
A fatörzstorta állhat egyetlen tekercsből, de ha kedvünk van hozzá, a tekercs nagyjából ¼ részét ferdén le is vághatjuk, és krémmel a hosszabb tekercs oldalához illeszthetjük. Így már igazi fatörzsre emlékeztet a sütemény. Rutinosabbak tovább is szabdalhatják, építhetik… A csokoládékrémmel töltött fatörzs tetejére reszelhetünk csokoládét, a diós töltelék díszítése lehet pirított dió is, ami a vaníliás főzött krém vajjal gazdagított változatához is tökéletesen illik, kerülhetnek rá fondant- vagy marcipánfigurák is. Ha pedig valaki nem kedveli a vajas krémeket, próbálja ki az erdei gyümölcsös mascarponekrémet.
Hozzávalók (1 fatörzstorta töltéséhez, díszítéséhez):
Elkészítés:
A sütés nélkül készíthető ünnepi desszertek koronázatlan királya az Itáliából világot hódított tiramisu. Szívesen készítik rutinos háziasszonyok éppúgy, mint azok, akiknek kevés idejük jut a készülődésre. Egy nappal a tálalás előtt érdemes összeállítani, lefedve hűtőszekrényben pihentetni. A babapiskótát és a mascarponét jó előre beszerezhetjük hozzá, az összeállításnál csak a kávét kell frissen főzni.
A tiramisut is lehet készíteni tojással gazdagított mascarponéval, ez esetben fontos, hogy nagyon friss legyen a tojás, de akár ez ki is hagyható, és könnyű tejszínhabos mascarponéval is rétegezhetjük a kávéba mártott babapiskótát. Ez esetben 50 dkg édesített mascarponéhoz 2 dl habbá vert tejszínt keverünk, édesítjük, és ezt a krémet rétegezzük a piskótákra. Ha még gazdagabbá tennénk a tejszínes ízeket, vaníliakivonatot vagy vaníliás porcukrot is tehetünk a cukor mellé, de némi alkohollal is megbolondíthatjuk. Igazi last minute desszert, amihez azok is bártan hozzáláthatnak, akik nem szívesen gyújtják be a sütőt.
Az előre elkészített tiramisut csak tálalás előtt szórjuk meg kakaóporral, így nem olvad bele a kakaó a krémbe! Ha az utolsó pillanatban fogunk hozzá, akár öblös poharakba is rétegezhetjük, és poharas desszertként tálalhatjuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.