Balázs a Balatonnál

Ennek a tónak van egy bizonyos vendéglátása, ami mindenkinek más élményt nyújt. Talán nincs olyan ember Magyarországon, akinek ne lenne valamilyen különleges története a lángososról, a borozók soráról vagy az éttermek sokaságáról. Kinek pozitív, kinek negatív élményei vannak, és legtöbbünknek mindkét oldaláról bemutatkozott már a balatoni „gasztrokultúra”.

Az idei nyár is hasonló vegyes érzelmekkel zárult számomra, hozzáteszem, folyamatosan javuló tendenciát látok (ez a saját általános véleményem). Eltűntek a kb. 3-5 évvel korábban tömegesen előforduló zsivány vendéglősök, akik nem csak hogy méregdrágán mérték árujukat, de ehetetlen, ihatatlan étellel, itallal próbálkoztak. Sikerült olyan szinten tönkretenniük harácsolásaikkal a Balaton környékét, hogy a három éve javuló látogatottságnak örvendő tavunk még mindig lábadozik abból a súlyos időszakból. (Bárhová is szóródtatok szét az országban, kérünk titeket, ne gyertek vissza!)

Ezzel nem azt akartam mondani, hogy most már minden rendben, hanem azt, hogy rajta van egy pályán, amin el kell indulni.

Kedvesnek lenni a vendégekkel, nemzetiségtől függetlenül mosolyogni, hiszen az ingyen van, a palacsintába tejet is rakni, és rendesen megsütni, a lángos és hekk olaját gyakrabban cserélni, a pálinkát nem keverni, a húst nem papírvékonyra klopfolni, a sör hőmérsékletén is lehet még hűteni bőven, és csapolni sem árt még gyakorolni.

Nem azt mondom, hogy felejtsük el a rántott sajtot („a nemzet kedvencét”), a pörköltet meg az örökérvényű somlói galuskát az étlapokról. Mert az állítólag kell, de legalább próbáljanak javítani a minőségén ezeknek a klasszikusoknak is, hisz nem árt, ha a panírból nem folyik ki a sajt, és a pörköltről nem rí le, hogy belerakták a nyesedéket is az étteremben található összes húsból, és ha a somlóit nem a tortavégekből passzíroznák össze, azt is megköszönném. Jó lenne, ha cukrászdáinkban elfelejtenék azokat a krémeket, amelyek 80-90 százalékos margarintartalommal bírnak, és ehetetlenül gejlek.

Szívemből drukkolok azoknak a vendéglátósoknak, akik évek óta - vagy épp tavaly óta - kitartó munkával, sok odaadással, kompromisszum nélkül, magas minőséget kínálnak vendégeiknek.

A hosszú, csendes időszakot most jól fizető turizmus kezdi felváltani, tele vannak a szállodák, panziók, ismét áll a sor a lángosos előtt, és vannak olyan éttermek, ahol ízletes az étel, javulnak a fesztiválok. Mindenki keresse meg a megfelelő kategóriát magának, és próbáljon ki minél többféle ételt, minél jobb borokat, hiszen most már mindez elérhető a Balaton mellett is.

Aki feledhetetlen gasztronómiai élményre vágyik, annak a balatonszemesi Kistücsök Étteremet ajánlom. Állandó magas minőségével, kreatív konyhájával, mérsékelt áraival gyöngyszeme kis országunk vendéglátásának, és bizonyíték arra, hogy nem csak Budapesten lehet minőségi étteremben enni, sőt boldog lennék, ha minden városban lenne egy ilyen hely.

A Chateau Visz hihetetlen új színfolt tengerünk partján, ahol páratlan ételkülönlegességekkel halmozhatjuk el magunkat, szóval alakul a Balcsi, jók az ételek és ameddig olyan borokkal tudunk találkozni - akár teljesen véletlenül -, mint Légli Géza Sauvignon Blanc-ja, addig boldog bizakodó vagyok, és szorítok, hogy tovább javuljon a balatoni vendéglátás és turizmus, mert megérdemeljük.