Hozzávalók:
40 dkg liszt
2 dkg friss élesztő
2 dl meleg víz (52 fokos)
2 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál só
15 dkg gorgonzola
10 ág kakukkfű
4 gerezd fokhagyma
A tetejére:
frissen őrölt bors
olívaolaj
Elkészítés: 1. A lisztet keverőedénybe szitáljuk. Az élesztőt fél dl meleg vízzel elkeverjük, kevés lisztet adunk hozzá, elkeverjük, tetejére lisztet szórunk, és 20-25 percig langyos helyen kelesztjük.
2. A lisztet összekeverjük a sóval, majd a maradék vizet és az olívaolajat hozzáadva simára keverjük. Hozzáadjuk a kovászt, majd ezzel is eldolgozzuk. Langyos helyen kétszeresen kelesztjük.
3. Ha megkelt, kinyújtjuk kb. 2-3 cm vastagra, megkenjük olívaolajjal, megszórjuk az apróra vágott fokhagymával és a kakukkfűvel, majd a felkockázott gorgonzolát belenyomkodjuk a tésztába.
4. Szilikonlapra vagy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Letakarva még fél órát hagyjuk kelni.
5. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és kb.20 percig sütjük, majd 150 fokra mérsékeljük a hőt, és további 15 percet sütjük.
6. Szeletelve vagy törve, friss salátával, mártogatóssal, pirított sonkával kínáljuk.
Készíthetjük a kéksajton kívül többféle alapanyaggal, vagy netán ezek kombinációjával. Ízesíthetjük magát a tésztát, rakhatjuk a tetejére. Olívabogyóval, szárított paradicsommal, rukkolával, sonkával, articsókával, sült hagymával, pirított zöldséggel, kolbásszal, szalámival is remekül megállja a helyét. Ha bármelyikből jó minőségűt és frisset használunk, akkor biztos a siker.
Vendégvárónak is kitűnő, hiszen több ízesítéssel variálhatjuk ugyanazt az alaptésztát. 3-4 tepsit kényelmesen el lehet készíteni, ami mérettől függően akár 20-30 főre is elegendő.
Szerintem a leghálásabb célcsoport mégis csak a gyerekek lesznek. Ha ezt a kenyérlepényt variáljuk, mindig más ízesítéssel készítjük nekik vagy ami még jobb: velük együtt, akkor egy nagyon nehéz és örök problémát van esélyünk megszüntetni, mégpedig a válogatást. Gondolom, sok szülőt érint a probléma, és talán keveseknek nyújt megoldást, ha csak annyit tanácsolnak nekik: mi sem egyszerűbb, főzzél változatosan.
Azt gondolom, ez a tanács nem elég, de mindenképpen nagyon fontos. Unokaöcsém elsős az általánosban, ő a bizonyíték, hogy ha kellő időt fordítunk rá, a gyerekek ízlelése (és a felnőtteké is) igenis fejleszthető. Tavaly egy balatoni strandon szerencsétlenségemre mellettem tanyázott egy család, fiatal szülők egy 5 éves kislánnyal. Az anyuka előző napi éttermi élményeit vázolta egy ismerősnek.
- Hozzon a gyereknek sajtos-tejfölös tésztát!
- Nem tartunk ilyen ételt.
- És mit nem tudnak ezen elkészíteni? A gyerek CSAK a sajtos-tejfölös tésztát eszi meg otthon is, és mivel én vagyok a vendég, maguk a szakáccsal együtt az alkalmazottak, ezért csinálják meg, amit én vendég kérek.
A végét nem tudtam megvárni, mert a velem lévő hölgy - felmérve a helyzet lehetséges végkimenetelét (vagyis hogy beszállok az eszmecserébe), berángatott a vízbe, így megmenekült a nyaralás.
Visszatérve 7 éves unokaöcsémre… A 2 évvel ezelőtti állapot még durván a parizerről és hófehér virslikről szólt. Mára már a tonhalas focaccia közös készítése és kóstolása már igazából nem kihívás, és dolgozom az articsókán és a sushin is. Viszont önállóan készíti már a szarvasgombás rántottát, és valamelyik nap önállóan, saját elhatározásból készített (főleg magának) karamellás tejet.
Mindezt azért írtam le, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel játékosan megkedveltessük a főzést, ettől kreatívak, érdeklődők és nyitottak lesznek, nem csak az étkezés, hanem az élet más területei iránt is. Ha engedünk nekik teret a konyhában, bevezetjük őket a különböző fűszerek mágikus világába, az alapanyagokkal közösen ismerkedünk – az nem csak kellemes együttlét és játék, hanem rendkívül jót teszünk velük is, magunkkal is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.