A nagy tésztás instant leves teszt! Meg merjük-e venni bármelyiket?

Az ilyen típusú ételek gyökerei egészen 1971-ig visszanyúlnak, amikor a Nissin nevű cég megalkotta az első igazi instant levest. Ando Momofuku az atyja az egésznek, aki kicsit megcáfolja azon állítást, hogy ezek a levesek nem egészségesek, mivel 96 szép évet élt meg.

Nagy tesztek és étteremkritikák a Mit ettem ma oldalán >>>

Manapság annyi változata van az ilyen ételeknek, mint égen a csillag. A többség egyszerűsége miatt kedveli, van, aki másnaposan csakis ilyenekre esküszik, és van egy réteg, akik nem képesek mást elkészíteni. Az ilyen étkeket körülbelül 4-5 perc alatt el lehet készíteni, és nagyjából csak forró víz kell hozzájuk. Igazi másnaposság elleni vegyszer, dolgozni érte pedig szinte nem is kell, tíz lépésből megoldható a mutatvány.

15 darab ilyen nyalánkságot vittünk be a laboratóriumba, és addig fel sem álltunk, míg ki nem végeztük az összeeset. Méretben vannak eltérések és jó eséllyel sikerült az egészen fillérestől a drágább „premium” szintig mindent kipróbálni.

Nissin – Cup Noodles – Csípős

A mezőny feketebáránya, ha kizárólag a csomagolást nézzük. A fóliás okosság helyett egyből egy pohár/bögre formát kapott, amiben egyből el tudjuk készíteni a mennyei csípős levest. A vagonnyi mesterséges hozzávaló ebben is megvan az utolsó szálig. Az elkészítési ukázt egy részletes piktogramos leírás adja, amihez már haladó szintű konyhai tudás szükségeltetik. Hiányolom a beleöntendő víz mennyiségét viszont, ezt úgy érzésre gondolják a gyárban, én meg nem annyira. Vízmentes állapotban olyan, mintha össze lenne fagyva, tök száraz és masszív az egész. Alapos keverés mindenképpen jár neki. Intenzív fűszeres íze van, ami köszönhető a meglepően sok zöldfűszernek, ami belekerült. A tészta 4-5 perc ázás után, kellemesre felpuhul, ami a csípősséget illeti, pedig egészen jól állunk, karcosan fűt minket belülről kifelé. Kifejezetten műanyag ízek nem jönnek belőle elő, egészen jó a kategóriájában.

Knorr – Los Chickenos

A neve már hatalmas mosolyt csalt az arcomra, tudjátok, van az az embertípus, aki esküszik rá, hogy tud spanyolul, de csak „osz” végződéseket tesz magyar, esetleg angol szavakhoz. Na, nagyjából ilyen mentalitást tudok elképzelni arra, amikor a keresztelőt tartották erre a cuccra. Csirkelevesnek hívják magyarosan, ránézésre olyan, mint a többi versenyző. Végre itt már kapjuk az utasítást, hogy 350 ml forró vízzel mindent meg tudunk majd oldani. A fűszerek egy méretes tasakban érkeznek, elsőre pont olyan, mintha egy elefánt óvszert mellékeltek volna hozzá. Óha, milyen intenzívosz zöldség és tyúkhús illatosz áradosz belőle! Kóstolás után marad a csirke íz, viszont a fűszerezés már tompul, becsúszik szépen a háttérbe. A levesnek van egy kicsit zsíros-sikosítós hatása, amit az ajkainkon érzünk leginkább. A tészta hamar puhul, és ha alaposan összetörjük, könnyen fogyaszthatjuk. Nem rossz, de semmi kiemelkedőt nem tud mutatni.

Vifon – Lau Thai

Na, itt kezdett el igazán sikítani a szervezetem. Észlelte, hogy erre magyar leírás csak egy utólagos matricával került rá, az sem túl bőbeszédű. Igazi szeretet egyenesen Vietnámból. Lau Thai, amiben érezek némi thai utalást, de fene tudja megfejteni igazán. Pikantna – egy ilyen felirat azért segít benne, hogy felfogjam, hogy csípni fog várhatóan. A fél fűszerbolt és olaj kisker érkezik mellé, négy darab kis tasakot kell belekevernünk a tésztához, ez már profi konyhai szintet igényel! Kis fűszer, nagy fűszer, van itt minden, de még olyan is, ami vadul pezsegni kezdett, mikor megkapta a 400 ml forró vizet a nyakára. Bazi erős kurkuma illat tölti meg a teret, igazi keleti élményben részesít minket. Kóstolás után a kurkuma ereje csökken, mellé sok egyéb fűszer csatlakozik, közülük a legkarakteresebb a zöldhagyma. Alaposan muszáj megkeverni, mert ha nem, akkor egy-egy falat meglephet minket egy masszív adag sóval, vagy erőspaprikával, ami oda tud pörkölni, ahogy illik. Kövezzetek meg, de szerintem ez egészen ehető.

Mama

Már nem csak testem kezdett el ennél remegni, hanem tudatom is pánikolni. Mama felirat az elején, ami után semmi értelmes szöveg nem következik. Az alján az illusztráció mintha egy malacorr lenne, eléggé bizarr. Nulla magyar felirat… Két kiegészítő tasak, az egyikben valami fáradt gázolajszerű szósz, a másikban habzó hozzávaló és némi csilipaprika őrlemény. Bizarr lazac színre változik az egész tál tartalma, amiben mindösszesen két darab nagyobb fűszert sikerült felfedeznem. Illatra leginkább semmire nem hasonlít, egy nagyon gyenge lime-os próbálkozása van, de azon felül tényleg teljesen kifújt. 350 ml víz szerintem sok hozzá, a tészta töredékét szívja csak fel, nagyon híg leves lesz belőle. Kóstolásnál egész másfajta élmény jön, nagyon erős, de tényleg. Ezt fejeli a lime íze is, egészen borzasztó a kettő együtt. A tészta gumiszerű lett, nem mondanám, hogy életem top élményei közé tartozik ez a Mama főztje.

Vifon – Kim Chi

Lau Thai közeli rokona lehet, mert gyanúsan sok a csomagolásaik között a hasonlóság, gyanúsan. Szintén rajta a csípős jelző, illetve egy „premium” véset is került rá, kell a kellő önbizalom, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Koreai leves, ahogy a rövid magyar leírás diktálja, szinte egész keletet beutazhatjuk konyhailag az ilyen csodák segítségével, minek ide rohadt drága repjegy? Ismét itt a négy extra pici tasak, melyek mindegyikére rávésték, hogy mi van benne. Egyedül az olajos cuccon nincsen semmi, viszont vannak benne apró, keményebb darabkák, amikről fogalmam sincsen, hogy mik lehetnek, csak remélem, hogy nem Kim Dzsongun ellenségei zanzásítva. Kurkuma jön, nem kérdez. Mellé szintén sok-sok hagyma - illatra. A tészta egészen beszippantja a vizet, egészen sűrű lesz pár perc állás után is. Gyömbéresebb, mint thai barátja, de a hagymás szint szinte pont ugyanaz. Egészen elfogadható és ehető. A csípősség itt annyira nem vad, ez kezdőknek jobban csúszhat.

Vifon – csirkehús ízesítésű instant tésztás leves (enyhe fűszerezésű)

El sem hiszem. Ilyen teljes magyar leírással is ritkán találkozunk ilyen étkek esetében. Kicsit a kisebb kiszerelésű kategóriát erősíti, ez nem feltétlen lesz egy teljes étkezés helyettesítésére elegendő. Az illusztráció hátterében megbújik 1-2 paprika, de más egyéb jelet nem találok, ami arra engedne következetni, hogy csípős is lesz a csirke. Falatozás közben forgatva a csomagolást, feltűnik a leírás elején a csípős felirat, így már minden a helyén. Két kis tasak, sikosítós valami és a fűszerek. Különösebb színbeli átalakulást itt nem tapasztalhatunk, pár nagyobb zöld fűszerdarab és ennyi, meg persze a tészta. Illatra veszettül harmatos, szinte semmi azon kívül, hogy ázott, dohos tészta aromát áraszt magából. Csípős és a fűszerezés tényleg enyhe, alig valami leginkább. A tészta puha és ízetlen, nagyon ez nem győzött meg, más Vifon verziók nagyobb izgalmat váltottak ki belőlem a teszt során.

Nissin – Premium Smack – Paradicsom

Imádom az ilyen „premium” jelzőket, az ilyen laboratóriumi ételeknél, kissé talán bizarr és pofátlan. A klasszikus Smack testvére, de itt már magasabb szintű konyhai karatéra van szükségünk. Már a szükséges víz mennyisége is több, mint az átlagnál előírt, ide 450 ml kell már. Forrásban lévő vízben kell befejezni a mutatványt addig, amíg a szósz be nem sűrűsödik. Két extra tasakot kell bontanunk, egyikben annyi paradicsom van őrölve, hogy egy kisebb menzát ki tudnánk vele szolgálni. A másikban még több fűszer, de talán van benne szárított paradicsom? Nagyjából 5 perc és kész, illata pedig egészen pazar. Masszív paradicsomos aroma árad belőle, ami több, mint meggyőző. Kóstolásnál csökken a paradicsomos mámor ereje, de nem vész el belőle azért túlzottan sem. Oregánó, amit még sikerült benne azonosítani. Szintén a mezőny ajánlott listáját erősíti, egészen kellemes, főleg azoknak kedvezhet, akik rajonganak a mindenféle paradicsomos ételéért. Adagra bőséges, talán két girnyóbb emberre is lehetne számolni vele.

Nissin – Soba

A "soba" a tésztafajtát jelöli, ha jól tudom, ez vékonyat jelent, de nem vagyok profi a japán konyhában. A zacskó dizájnja sokkal trendibb, mint bármelyiké eddig. A zacskója egészen meggyőző, pofás és látszik, hogy nem a kínai gagyi dizájnerek kezeinek munkáját tükrözi. Elkészítése ennek is már haladó szintű instant tészta készítési tudást igényel, 250 ml víz elfőzése után még sütni/pirítani is kell a tésztát, míg barna nem lesz. Egy fűszeres és egy olajos/szószos tasak jár, bár utóbbi ránézésre olyan, akár a gázolaj. Szépen bebarnul a tészta mire elkészül, és tényleg vékonyabb, mint az eddigiek. Extra fűszeres és enyhén csípős ízvilág jellemzi, egészen elfogadható összességében. A tészta másik tulajdonsága, hogy spagettiket megszégyenítő módon hosszú, mindenképpen zúzzuk apróra vagy készüljünk a villapörgetésre. A tészta és a szósz, ahogy kiszárad, egészen ragadós erre nem árt figyelni. A serpenyő vagy lábos, amiben készre vágtuk különösen veszélyben van, mert 3-4 óra száradás után flexszel tudjuk csak majd megszabadítani a kosztól.

Shanghai Garden – tésztaleves csirkehús-curry ízesítéssel

A csomagolás már önmagában magában hordozza a keleties szeleket – narancsvörös dizájn sárkány motívumokkal. Patent kis leírás, hogyan is kell álmaink levesét az asztalra varázsolni – tésztamorzsolás, 3,5 dl forróvíz, lefed, 3 perc, táplálkozik. 93% tészta mellé kapjuk a már jól ismert pálmaolajat, cukrot, aromát, curryt, fokhagymát, petrezselymet, sárgarépát, vöröshagymát és néhány stabilizáló, sűrítő, fokozóanyagot – valódi ízcunamira van kilátás. Nehezen bontható, konkrétan semmilyen színű a fűszer, bár a curry támadja az orrunkat rendesen. Kis hibát véthettek a gyárban, ugyanis a hozzáadott vizet egy pillanat alatt felszívta, szinte alig maradt valami lé az egészen – ennyi tésztához több kell az egészen biztos. A tészta kellően megpuhult, de sajnos annyi a curry benne, mint Kim Dzsongunban a megértés. Nagyon enyhe csípős utóíze van, de ezen kívül, mint egy rosszabbfajta menzás húsleves, olyan az egész. Nem lesz tesztgyőztes, az biztos.

Knorr – Noodles kínai csípős leves

Csomagolás alapján az igazi konyhaséfek helyből felismerik, hogy a Knorr termékével van dolgunk – klasszikus pirosas a design, akár a delikátnak. Kibontva ugyanaz, rengeteg tészta meg egy zacskó fűszer, de a lényeg a tartalomban rejlik, azaz 89% tészta és 11% fűszerkeverék. Helyből alázza az előző versenyzőt. A fűszerkeverék színe sötétebb, szemre elsőre Petrezselyem Úr köszön ránk. Illata egy az egyben delikát. Az útmutató szerint 3-5 percre volt szüksége. Nos, a fűszereknek ez nem volt elég, nem nagyon oldódtak fel. Íze szinte semmi, némi petrezselymet érezni, ezen kívül műanyag az egész. A csípőset kedvelők is csalódni fognak, egyáltalán nem csíp, csak az elnevezésbe jutott.

Vina Acecook – Mi Lau Thai (rákos ízesítés)

A csomagoláson itt is a narancsvöröses szín az uralkodó, mindez megbolondítva pár cuki rákkal a képen. Egyenesen Vietnámból érkezett tesztünkre, olyan gyorsan, hogy nem is jutott idő arra, hogy akár angol leírást kapjon – magyarról nem is beszélve. Mivel vietnámiul még nem beszélünk, ezért az összetevőkről sok mindent nem tudunk, illetve rutinunkra hagyatkozva kell majd elkészíteni is. Gigameglepetés kibontás után a 4 apró tasak, kettő sötét színű szósz, egy fűszersó, egy zöldfűszerkeverék. Az útmutató alapján salátalevéllé fog alakulni a fűszer, ez ám a varázslat! Egészen érdekes a látvány, miután beleteszünk mindent. Vízzel érintkezve enyhe habzás figyelhető meg. Igazi ízkavalkád robban a szánkba már az első pillanatban. A rákra hajazó ízvilág felismerhető benne határozottan, valamint, hogy sokféle fűszer van benne. Részletes leírás híján nem tudjuk, mi felel a csípősségért, de azt nem sajnálták. Már-már egy jó magyar cseresznyepaprika erejével vetekszik. Az egésznek van egy hangyányi műanyag jellege, de mindenképpen pozitívum, hogy van íze.

Maggi – Csípős csirke ízű tészta

Némi aggodalomra ad okot, hogy a leves szó egyáltalán nem szerepel az elnevezésben – vajon mit tudunk akkor elkészíteni belőle? Hatalmas lángcsóva uralja a dizájnt, utalva arra, hogy ez bizony csípős lesz. Az alkatrészek közül 92% a tészta, a fűszer ráborítva nem okoz színkavalkádot. Szárított zöldségek, sárgarépa, fokhagyma, vöröshagyma, póréhagyma és zellergumó. Nem kimondottan ajánlott randi előtt fogyasztani. Ennyi hagymával nem is csoda, hogy az illatát ez uralja. Érdekes ez a világ. Amelyikre rá van írva, hogy csípős, annak köze nincs a csípős ízhez. Forró víz, két leveskocka és máris ugyanott vagyunk, mint, amit ez a remekmű tud prezentálni. Ja meg egy fél kiló tészta.

Tesco – tésztaleves sültcsirke ízesítéssel

Rutinos olvasóinkat már meg sem lepheti, hogy erre is rákerült a 100% elégedettségi garancia. Pozitívum, hogy az allergén anyagok ki vannak emelve az alkatrészlistán. Dizájnról nem nagyon beszélhetünk, a jól ismert tescós színek jellemzik. Kurkuma, csili, rozmaring hívatott megtörni a szárított zöldségek egyeduralmát. Az átlagnál talán valamivel több fűszer bújik elő a kis zacskóból, melyből nem sajnálták a petrezselymet. Megkóstolva azonnal érezni a fűszereket, talán túl sok is van benn, és sehogyan sem állnak összhangba. Enyhe marhahúsleves jellege van, mindez a keleties fűszerekkel együtt egészen különleges kombót alkot. Kalandvágyó jelentkezőknek mindenképpen érdemes kipróbálni, akinek picit konzervatívabb az ízlése, nem ebben találja meg élete levesét.

Smack – Instant tészta csípős csikrehúslevessel

Rutinos instant levesevők, azonnal felismerik a klasszikus Smack designt a sárga felirattal. Jár még egy kép, incsiklandó húslevessel és rengeteg friss zöldséggel – nade kérem! Ez a fogyasztó megtévesztése. Az alkatrészlistát böngészve kikerekedhet még a sokat látott fogyasztók szeme is, ugyanis a versenyzőnk tartalmazhat, zellert, rákféléket, halat, tejet, mustárt, szezámot, szóját valamint PUHATESTŰEKET is! Jobb bele sem gondolni, hogy a gyárban ad egy: milyen csúszómászók szaladgálnak, ad kettő: tényleg egy puhatestű hívatott teljessé tenni az ízorgiát? Kellemes meglepetés a kóstolás után, ugyanis a Smack nem hiába a szegmens egyik éllovasa. Egészen harmonikus ízvilágot kapunk, nem tolakodnak az ízek sehová, valóban húsleveshez hasonlítható. Enyhén vegetás íz, amit megbolondít egy kellemesen pikáns jelleg. Egy átmulatott péntek éjjel után, teljesen vállalható ötlet ezzel tompítani a különböző közérzeti anomáliákat. Lehet, hogy a puhatestűek jelentik a különbséget?

Vifon – Phő Bó – marhás ízű

Igazi nagyágyú a piacon, az instant levesek királya a Vifon. A kiszerelés alapján, egy kisebb családnak elegendő mennyiséget kapunk. Kissé eltér a többi versenytárstól, ugyanis ránézésre láthatjuk, hogy itt bizony rizstésztával lesz dolgunk. Ebből 78%-ot kapunk, ezen kívül a már megszokott összetevőket kapjuk, kiegészítve egy-két különlegességgel, úgymint tápióka, marhahúspor, ánizs, fahéj, paradicsomkrém. Ezen felbuzdulva gyorsan ki is pattintottuk a csomagból. Elsőre nehéz volt megítélni, hogy most rizstésztát vagy az iratmegsemmisítőből kiemelt papírkupacból kapunk egy combosabb adagot. Itt is 4 apró zacskó tartalmazza az egésznek az esszenciáját – szószok, fűszerek, olaj. Kivárva az előírt időt (talán egy hangyányit többet is), kíváncsian vetettük rá magunkat erre a kuriózumra, majd sajnálattal tapasztaltuk, hogy a tésztának bizony nem sikerült maradéktalanul megpuhulnia. A hagyma nagyon erősen érződik, dehát ez így van rendjén egy phő leves esetében, szintén enyhén csípősséggel megspékelve. Kettő, azaz kettő húsdarabot (annak tűnő) is kaptunk az egészhez. Ha valódi phő levesre vágyunk, kénytelenek leszünk cipőt húzni és elzarándokolni a legközelebbi vietnámihoz, ugyanakkor nagyon halványan emlékeztet arra, hogy mire számíthatunk a gyorséttermi testvérétől. Persze szorozzuk az egészet 1000-rel legalább fejben.

Záró gondolatok

Vehetjük

Elmondhatjuk, hogy két nagy gyártó uralja a piac jelentős hányadát. A Nissin és a Vifon két óriásként foglalja el a polcok többségét, viszont nem feltétlen garancia nevük a „minőségre”. A Vifon varázsolt elénk egészen finomat is (Kim Chi, LauThai), de egészen ízetlen vagy éppen kellemetlen vackot is (csirkés leves és Phő).

A konkurencia is egészen jól teljesít, a Smack is hozza legendák által támasztott szintet, egészen elfogadható eredményt sikerült kikotyvasztaniuk a fészerben. A paradicsomos meglepően laktató és kellemes, persze kedvenc olasz éttermünket azért ne cseréljük le. A hagyományos, az eredeti Smack bizony a mezőny egyik legnagyobb átváltozó művésze, bizarr illatok után, sokkal kellemesebb lesz az egész.

Kerüljük

Az ismeretlen forrásból beszerzett retteneteket mindenképpen érdemes kerül, ha szeretnénk még pár boldog évet letaposni a Földön. Mama főztje egyenesen szerintem a vallatószobák legsötétebb zugaiból került elő, ezzel gyilkolni is lehetne.

Sokan esküsznek rá, hogy ezeket a leveseket vagy éppen tésztákat utólag még kicsit fel kell turbózni, mi inkább maradtunk az eredeti receptnél. Akinek ideje engedi, inkább főzzön maga, persze ehhez szükséges némi konyhai szaktudás is.

Teszt, teszt, teszt >>>

A nagy bögrés leves-teszt! Van köztük igazán finom? >>>

A nagy őszibaracklé-teszt! Melyik iható, és melyiket felejtsük el örökre? >>>

A nagy mirelitpizza-teszt! Melyik ehető, melyiket felejtsük el? >>>

A nagy natúrvajkrém-teszt! Kipróbáltuk, melyik a legfinomabb >>>

A nagy virsliteszt! Kipróbáltuk, melyik éri meg az árát >>>

A nagy lapkasajtteszt! Megkóstoltuk nyersen és mikrózva is >>

A nagy epresjoghurt-teszt! Megkerestük a leggyümölcsösebbet >>>

A nagy bébiételteszt! Kipróbáltuk, mit is adunk a gyereknek >>>

A nagy májkrémteszt! Kipróbáltuk, melyiket érdemes megvenni >>>