Egy sikeres terméket kötelező jelleggel másolni kell, így kár azon csodálkozni, hogy a boltok polcai roskadásig vannak kóla ízű szénsavas üdítőitallal, a filléres kiadásoktól egészen a több száz forintos példányokig. Ezen felbuzdulva 15 különböző kóla került most górcső alá.
Két részre osztható a mezőny, vannak, melyek cukorral készülnek és vannak, melyek energiamentesek, azaz édesítőszerre épülnek. Természetesen nem sikerült minden létező elemet felkutatni, szóval inkább csak azok szerepelnek a listában, melyek a legtöbb nagyobb áruházlánc kínálatában megtalálhatók. Szívünk szerint egy jobb bourbon társaságában teszteltük volna őket, de akkor gyanúsan nem értünk volna a végére az egész tesztnek.
Színre picit világosabb, mint egy átlagos kóla. Illatra egészen kellemes, lágy édesség árad belőle. Szénsavassága alig van. Kóstolásnál egészen elveszik belőle az ízélmény, mindössze egy nagyon halovány kólás-gumicukros íz csapódik ki belőle. Édességről már könnyebben beszélhetünk, de mégis olyan, mintha vizezve lenne. Nem elég tömény.
Színre ez is kicsit barnább. Illatra karakteresebb, sokkal jobban hozza a nagy klasszikust. A savassággal nagy baj nincsen, de azért nem fog hosszú perceken át pezsegni a szánk tőle. Ízre tökéletesen semmilyen, a cukorfoka nem túl magas, szénsavas víz némi édesítővel.
Színre ez már egészen hozza a kátrányközeli árnyalatot. Az illata nagyon csekély, ezt elsőre nem biztos, hogy kólának lenne szabad nevezni. Szénsavval gazdagon van töltve, ez tényleg sokáig „dudorog”. Ízre sem túl rózsás a helyzet, de főleg azért, mert az átok aszpartám íze folyamatosan ott van szánkban.
A magyar kóla, avagy a kóla magyarul. Illatra természetnövényes illatokat ereget magából. Színre vastagon hozza a feketés pompát. A szénsavas jelző enyhén szólva barokkos túlzás, mert talán volt az üvegben összesen 15 bubi, de akkor lehet, sokat mondtunk vele. Ízre egészen más, mint amit megszokott a nép. Nagyjából annyira megosztó lehet a piacon, mint a Kofola.
Addig van egyensúlyban a világ, amíg a Spar nem tágít a zöldes árnyalattól sajátmárkás termékeinél. Illatra semmi kóla, csak a szénsav jellegzetes illatát érezni, ha mélyen beleszimatolunk a pohárba. Kóstolásnál nulla íz, ez egy közepesen vad szénsavas víz, az aszpartám kegyetlen utóízével megtoldva.
Színre kellően sötét, hogy kólának adja el magát. Illatra nagyon vékonyan hozza a kólás aromát. Kóstolásnál durván beköszön a bubi, a nyelvünk hegyével kacéran játszik minden egyes kortynál. Ízre egészen tűrhető, egészen közel jut a nagy etalonhoz, ügyes próbálkozás a LIDL részéről.
Egy energiamentes darabról van ismételten szó, kifejezetten sötét példány. Illatra nem rossz, sőt egészen bizalomgerjesztő. Kóstolásnál aztán jön a várva-várt pofon, mivel ebben is ott az aszpartám. A recept innen nagyon egyszerű, végy egy kis vizet, tegyél hozzá édesítőt és egy kevéske szénsavat, majd tedd ki a polcra, mint kóla.
Színre kifejezetten sötét. Illatra erős, valóban kólás élményt nyújt. Kóstolásnál azt is megtudjuk, hogy szénsavval vastagon töltötték a gyárban. Ízre is hozza azt, amit szaglászásnál nyújtott magából. A cukrosság megvan, de nem esik túlzásokba, még kezelhető a mennyiség. Egészen elfogadható kategória.
Színre ez is picit a barnább kategóriát erősíti, nem olyan kátrányfekete, mint némelyik már fentebb tesztelt termék. Illatra furcsán édeskésnek tűnik, de kortyolgatásnál például a cukros élmények teljesen eltűnnek belőle. A közepesnél egy fikarcnyival több a szénsav benne, de ennyi. Ízre mintha lenne benne egy vékonyka citrusos irányzat.
Megfejthetetlen csomagolás, kár ezen már egy pillanatig is időzni. Energiamentes ez is, szóval várhatóan az aszpartámos rémálom ennél is azonnal beköszönt, ha belekóstolunk. Illatra a fene megette, de egészen kellemes, tényleg el lehetne róla hinni, hogy rendes kólához van köze. Az egész ilyen álmodozás azonnal szertefoszlik, ahogy megkóstoljuk, mivel ennek is a mesterhármas az alapja: víz- aszpartám-szénsav.
Meglepő, de a Pepsi mostohagyermekéről van szó, aki megkapta az egyetlen zöld kupakot a mezőnyben. Illatra már megfejeli a többit, mert már ott beköszön az aszpartámos vonal. Kiöntve olyan habzást produkál, amit nem igazán sikerült megfejteni. Durván szénsavas viszont, de ez sem képes elnyomni az édesítő ízét, utóízét.
Az ízorgia közepébe! Egészen fekete árnyalatban úszik, de kiöntve semmi habzás, pezsgés nem figyelhető meg. Illatra semmi, ízre nulla, szénsav pedig nincsen benne. Ebben még talán az édesítő galád íze sem figyelhető meg, de ez úgy rossz, ahogy megálmodták, kifejezetten kerülendő.
Színre, akár egy szolidan kevert whisky-cola, azaz barnább árnyalattal tölti meg poharunkat. Illatra nagyon is tetszetős, szinte teljesen elhiteti az emberrel, hogy minőségi anyagról van szó. Kóstolásnál elsőnek a nagyon erős szénsavas hatás ugrik arcunkba. Annak ellenére, hogy aszpartámos, annyira nem szörnyű, mint az eddigi hasonló versenytársai, de azért nem kell nagyokat gondolni róla.
Kibontásnál már a tesztcsapat fele hangról felismeri, van egy jellegzetes sziszegése, ezután csak a kóstolás utáni hümmögés hiányzott a háttérből. Illatra nem mondhatjuk, hogy a legintenzívebb kólás élményt nyújtja a mezőnyben. Színre ez is sötét. Kóstolásnál arcon csap azonnal a sok szénsav, illetve a cukor kellemesen émelyítő ízvilága. Nehéz igazán kritikusnak lenni, mivel ez a nagy etalon, mindenki ezt veszi alapul további kóstolások során.
Az ALDI-ból sikerült rabul ejteni ezt a remek példányt, aminek színe igencsak sötét, illatra ez is csak a szénsavat eregeti magából. Kóstolásnál megvan a vastagon mért szénsavas vonal benne. Érezhetően a cukrot sem spórolták ki belőle, nem kicsit édes. A kóla, mint íz egészen jól muzsikál benne, összességében meglepte a tesztalanyokat. Rendkívül pozitív csalódás.
Meglepő fordulat, hogy az első helyen egyszerre három versenyző is osztozik, mivel a Pepsi, a Coca-Cola és a Cola az ALDI-ból egyenlő pontszámmal zárta a viadalt. Az ezüstéremmel a Freeway nevezetű csoda mehetett haza nyakában. A bronzot az Apenta kapta meg.
A középmezőnyt az aszpartámos csodák alkotják kettő kivétellel. Egységes képet alkotnak, melyre igaz, hogy illatra egészen jól szerepelnek, jobban, mint a cukros és drágább verziók. Ízre viszont mindegyiknél megvan a förtelmes utóíz, amit az édesítőszernek köszönhetünk. A Slice és az Origo ezen szint alá is be tud zuhanni, ezek ketten alkotják, a dinamit-duót melyekkel bárkit a pokolig kergethetünk.
A menetrendszerinti kakukktojás a Tikkadt Szöcske, ami a leírás alapján a legkólább az egész mezőnyben, mégis az íze igazán megosztó. Ennek egyik oka lehet, hogy a nép a Coca-cola és a Pepsi tőgyein nevelkedett és azon ízeket szokták meg.
A Kofolát illett volna belevenni, de azt a vonalat inkább próbáltuk a Tikkadt Szöcskével kipipálni. A Szentkirályi Elixis nevű terméke tudomásunk szerint megszűnt, pedig páran azt is az egekig voltak képesek magasztalni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.