Klasszikus a sós és a paprikás ízesítés. Előbbit már kivégeztük, így eljött az újabb teszt ideje. Akkor megkérdeztük, hogy kinek, melyik a kedvenc sós csipsze, amire kaptunk egy választ, miszerint a paprikás. Sokáig nem tudtuk hova tenni a dolgot, aztán úgy döntöttünk, magunk járunk utána tényleg a paprikás-e a legjobb sós csipsz. A végeredmény: 12 különböző paprikás ízesítésű ropogtatnivaló.
A kínálat szűkösebb, mint a sós verzió esetében, de azért itt is szép számmal akadnak versenyzők. A hullámos vagy csavart példányok ezen a versenyen nem jogosultak részt venni, minden erőnkkel azon voltunk, hogy a lehető legazonosabb elven készült csipszek mérjék össze tudásukat.
A márka neve már kicsit megvezeti az embert. Sós, de mégis paprikás, lehet, nem volt annyira átgondolt ez a névválasztás. Pennys termék, a csomagolás megtervezését nem túlozták el, pár retro betűtípus és egy kisebb paprikaikon a sarokban. A leírásából megtudjuk, hogy burgonyatartalma 60%, míg a paprika körülbelül 1% benne. Színre a pirosabb árnyalat megvan, de ez még semmire nem garancia. Állagra kellemesen ropogós, a szirmok pedig egészen vékonyak. A paprika kitart végig, gond nélkül elfogadható, picit édesebb irányba húz.
Egészen érdekes csomagolással fogad minket a Tesco terméke. Egy csipszkoszorú fog közre egy krumpliföldet, melynek határában egy magányos fa pihen. A koszorú oldalát támasztja a paprikaikon, de ami igazán megdöbbentő, hogy a Tesco felirat „o” betűjét egy csipszkarika alkotja, erre tuti ellőtték az éves dizájnfejlesztési keretet. A hátoldalán feltüntetik, hogy a fűszerpaprika 0,9% benne, de burgonyamennyiséget nem közölnek cserébe. A szirmok felületét a paprika egyenletesen színezi. Állagra extra ropogós, de ezt segíti, hogy igazán vékonyra szelték. Ízre a paprika olyan, mintha teliben az őrleményben fürdették volna meg az egészet.
Meglepő, de úgy gondolták, hogy hengerre vetítve a paprika inkább sárga, mint piros. Püréből préselt ez is, ahogy az összes hengerelt csipsz. Apró paprikaikonok a háttérben és ennyiből már szinte meg is van az egész. A leírásból kiderül, hogy 60% burgonya lakozik benne, a paprikákról mélyen hallgatnak. A szeletek fakóbbak, közel nem olyan pirosak. Ízre az elején a paprika vagy a paprikaaroma elnyomja az ilyen pürés chipsekre jellemző enyhén édeskés ízvilágot, de pár másodperccel később azért visszaveszi szánkban a hatalmat, és jön az enyhén édeskés irány. A ropogóssága nem rossz, picit vastagabb a többihez mérten.
Jöjjön az egyik őselem a piacról, mely szinte egymaga formálta azt, jöjjön a Lay’s paprikás csipsze. Meglepő, de nincsen sima paprikás változat belőle, pikáns paprikás létezik csak. A csomagolás színe olyan, mint egy 25 éves piros Dacia. A hátoldalt böngészve megtudjuk a nagy semmit. Semmiről nem kapunk százalékos adatot, bizonyára óvják a receptet. Az illata alapján nagyon erősen fűszerezett élményre számítottunk, de ízre ez már kicsit visszavesz. Érezni, hogy több mindent kevertek hozzá, de nem brutálisan azért. Sérülékenyebb a társainál, ugyanis minimum két gondolattal vékonyabb, de ennek ellenére ropog, akár a homok a fogak között.
Egy eldugott éjjel-nappaliban sikerült levadászni ezt a terméket, amely egyenesen Itáliából érkezett a boltok polcaira. A mezőny egyetlen példánya, ami nem akarta kibökni a szemünket a piros és a sárga színek különböző árnyalatival, itt ugyanis a fekete dominál. A zacskó anyagának is van már egy papírosabb, különlegesebb hatása, ezt fokozza még a képen látható csipsz. Kibontva látszik rögtön, hogy ez inkább már egy kekszre hasonlít, nagyon vastag. Illetve ez nem is krumpliból készül, hanem valamilyen csodás eljárás során búzalisztből épül fel. Paprikásnak paprikás, de csak nagyon lágyan, a ropogásával nincsen baj. Nem is illik összevetni a mezőny többi részével, lévén, egyedülálló a búza alapanyaggal.
Ez valami bevett szokás lehet, mert Pringleséknél is sárga színt kapott az egész henger, elmaradt a szokásos vörös vonulat. Mindezt vadítja még három darab paprika a képen, melyek mindegyike más színű. A hátán az adatok nincsenek számszerűsítve, nem tudunk meg pontos értékeket. Állagra mintha kevésbé lenne ropogós, nedvesebbnek hatnak a szirmok. Fűszerből sokat kapunk, ránézésre is látszik, hogy rendesen nyakon verték őket a gyárban egy vödör paprikával. Ez utóbbi íze kiváló, mely inkább a vége felé érződik jobban. Az elején többnyire csak egy kis édességet érezni, utána jön a fűszer ereje.
Ez a dizájn valahogy nem áll össze megint. Dicséretes, hogy a sima paprikát magyaros virtussal hegyes erősre cserélték, az egész viszont kicsit fakó, nem érezni rajta a harsányságot, a csábítás erejét, hogy nekünk ezt feltétlen meg kellene vennünk. Fakó, mintha poros lenne a csomagolás 30 év állás után. Kapunk cserébe viszont egy szuper közeli képet a csipszről, ami pozitív. Van benne paprika, kereken 0,5%, amitől aligha fog leégni az arcunk, hiába erős, magyaros állítólag. Színre egészen jó, a pirosas árnyalat megvan, viszont ahogy megérintjük, érezzük, hogy ez nem kicsit olajos. A ropogósság ennek fényében esélytelen, a paprikaíz pedig teljesen elbújik benne.
Piros háttérre piros paprika illesztése ősi Lidl szaktudást igényel. Az előtérben pár gyanúsan barna csipszszelet látunk, és ezzel ki is merült minden. Maga a zacskó érezhetően vastagabb, akár vitorlát is lehetne építeni belőle. A hátoldalát nézegetve kiderül, hogy burgonya ebben is 60%, amihez jön 1,2% fűszerpaprika is. A homogén piros árnyalat erre is rákerült. A kóstolásnál kiderül, hogy kifejezetten ropogós, amihez egy közepes vastagság párosul. A paprikás jelleg megvan, viszont érdekesség benne, hogy ez kifejezetten az utóízeknél jelentkezik, az első pár pillanatban aligha érezni benne a paprikás vonalat. Szintén az őrleményhez hasonlítható, érdekes jelenség.
A hosszú évek alatt kiforrt csomagolás szinte mindenki retinájába beleégett már. Valódi burgonya, 100% Chio minőség és hasonló plecsnik helyet kaptak rajta. A fő csapást egy villámszerű akármi adja, aminek közepén két paprika díszeleg. Nem tartalmaz mesterséges ízfokozót és színezéket, ami kicsit becsülendő, akármennyire is egészségtelen a chips magában. A hátoldalán elfért néhány adat, így megtudjuk, hogy van benne 34% napraforgóolaj, 0,2% paprika- és 0,1% chilipor. Állagra a ropogós Chio utánozhatatlanul megvan, amihez jön egy édesebb paprikás hatás. A szépsége az utóízeknél jön elő, mivel egy pillanatig akár lehetne hagymás-tejfölös is, ez a paprikás csipszek kaméleonja, az biztos. A szeletek átlagos vastagságúak, kellően szárazak és olajosnak egyáltalán nem nevezhetőek.
Csalódnánk, ha az ALDI sajátmárkás terméke nem lenne extrán nagy kiszerelésben utánunk dobva. A maga 250 grammjával csont nélkül fel tudna falni három darab Chiót. Számadatot, semmit nem kapunk itt sem, cserébe a szivárvány összes színe megjelenik a csomagoláson. Azt viszont megtudjuk, hogy a krumpli 100%-ban osztrák őstermelőktől származik. Állagra a helyén van, ropog, amennyire kell, a szeletek sem is túl vékonyak. Ízre viszont kilóg a mezőnyből, édességről nem beszélhetünk semennyire sem, inkább kesernyés.
Újfent le kell borulnunk a dizájnerek előtt, ugyanis ide is sikerült megálmodni egy különlegesebb csomagolást elhagyva a már megszokott zöld rettenetet. Az egésznek van egy bohókás jellege, mely nyomokban emlékeztet egy-két másik sajátmárkás dizájnra. Persze mindez gondosan összegyúrva, egy (szó szerint) kétszer akkora zacskóban, mint ami indokolt lenne. A leírásából megtudjuk, hogy 62% burgonyával dolgoztak a gyárban, emellé jött 0,4% paprikapor. A szeletek extrán ropogósak, annak ellenére, hogy nem vastagabbak az átlagnál. Ez is a mezőny azon feléhez tartozik, melyekre jellemző egy enyhén édeskés íz, majd ezután érkezik a paprika maga.
A zacskós testvéréről bizony ide is átemelték a dizájn kulcselemeit, valamint a Tesco felirat „o” betűje itt is egy félig elrágott csipsz. Hibátlan, akár egy nagy autógyár, ők is figyelnek a modelleket meghatározó kulcselemekre. 41% burgonyapüré mellé kapunk 22% burgonyakeményítőt, aminek a tetejére érkezik még 0,7% paprikapor. A már megszokott püréíz után kapjuk a paprikás fuvallatokat, és ezek kevésbé édesek. A szeletek itt a legvastagabbak a hengeresek között, ennek ellenére kevésbé hatnak ropogósnak. Egy kis szárítással ezen biztos lehetne változtatni.
A 12 versenyzőt három különböző kategóriában kellett volna valójában indítani. A három hengeres közül most a Pringles vitte a pálmát, ez valahogy jobban összeállt, jobban muzsikált az egész. Az olasz földről importált búzaliszt alapú csoda kategóriájában két díjat is nyert, első és egyben utolsó is lett, mivel egyedüliként lépett porondra.
A Lay’s-féle pikáns verzió valóban fűszeresebb és pajzánabb, de ez csak az illatára érvényes, kóstolásnál aligha tűnik ki a mezőnyből. Meglepően jól szerepelt a Tesco paprikása. A Chio hozza azt az elvártat, amit a lakosság eme csodálatos branddel szemben felállított, viszont az ide-oda ugrálok, mint a bedrogozott bakkecske ízvilág, azért több mint érdekes.
Negatív élményeket ébresztett a tesztcsapatban a CBA terméke, ami kifejezetten olajos és paprikátlan élményt nyújtott. A Snack Fun kicsit túltolta az egészet és az intenzív paprikás élmény helyett kesernyés ízt kaptunk.
Igazságosan győztest nem igazán lehet kihirdetni, van, ami kicsit paprikásabb, édesebb mint maga a zöldség, de van ami inkább a kesernyés őrlemény irányába húzza el az egészet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.