2006. április 19. Húsvéti képnézegető

Ká és én úgy gondoltunk, hogy az unokaöcséink, Zsiga és Árpi, valamint a barátaink ikrei, Heni és Balázs is remekül szórakoznának egy ilyen izgalmas kincskeresésen, ezért apró csomagokat készítettünk. Csokikat, tojásokat, kézzel festett kistáskákat, gyerekeknek való pólókat, egy cukrokkal töltött plüsstyúkot, és néhány apró állatfigurát rejtettünk a nefelejcsek, tulipánok, nárciszok és a többi virág közé.

Hamarosan megérkezett az első csapat: Ká anyukája és a bátyámék. Megterítettünk, és felszeleteltük a húsvéti sonkát, majd egy szép, régi porcelántálra rendeztük: félbevágott főtt tojásokkal, koktélparadicsomokkal és bazsalikomlevelekkel díszítettük. A sonkakészítésről ugyan nem sokat tudtam meg, mivel ajándékkészítés-címen kihúztam magam a munka alól. Mindenesetre a szabályt megjegyeztem: A sonkát annyi órán át kell sós vízben főzni, ahány kiló. :o)

A sonkához Anya mazsolás kalácsot sütött. Ez a családi kalácsunk, amit ugyan minden évben kétszer is (Karácsonykor és Húsvétkor) az asztalra teszünk, mégsem lehet megunni. (És ami sokkal foszlósabb, mint nekem bármelyik próbálkozásom).
Hozzávalók: 1 kg liszt, 1 csapott evőkanál só, 150 g porcukor, 180 g olvasztott vaj, 2 tojássárgája, reszelt citromhéj, 150 g mazsola, 40 g élesztő, tej szükség szerint, tojássárga a megkenéshez
Elkészítés:
1. Az élesztőt kevés forró tejben egy csipet cukorral megfuttatjuk.
2. Kissé megmelegítjük a lisztet, és összekeverjük a megkelt élesztővel, majd hozzáadjuk a sót, a porcukrot, a meglangyosított vajat, a tojássárgát, a reszelt citromhéjat + annyi langyos tejet, amennyit felvesz. Fontos, hogy a tészta inkább kemény legyen, ne lágy!
3. Jól összegyúrjuk a tésztát, és hozzáadjuk a forrázott, rumba áztatott mazsolát, majd meleg helyre tesszük, és duplájára kelesztjük.
4. A megkelt tésztát lisztezett deszkára tesszük, és 3 egyforma részre vágjuk. Minden egyes részből rudakat sodrunk, majd mindhárom rudat összefonjuk. (Épp úgy, mint a hajunkat! :o))
5. A megfont kalácsot kivajazott Pataki tálba tesszük, és kelni hagyjuk.
6.) Megkenjük tojássárgával, megszórjuk durva kristálycukorral, és a hideg sütőbe tesszük. Begyújtjuk a sütőt. Így a Pataki tál a sütővel együtt melegszik fel, benne a kaláccsal. (A Pataki tálat a sütés előtt egy órával célszerű vízbe áztatni, hogy jól megszívja magát.)
7.) A kalácsot rövid idő alatt, kezdetben forró, majd mérsékelt lángon készre sütjük. Ha a kalács teteje túl korán barnulni kezd, takarjuk le sütőpapírral!
8.) A kész kalácsot a tálban hagyjuk kihűlni, majd felszeletelve vajjal, kakaóval tálaljuk.

A gyerekek épp befejezték a reggelit, amikor kintről kiáltás hallatszott, miszerint a Nyúl az imént futott át a kerten... Zsigmond és Árpi izgatottan szaladtak ki a kertbe, de addigra a Nyuszi eltűnt. Mondtuk nekik, talán érdemes lenne körülnézni a virágok között, hátha itt hagyott ezt-azt az a nyúl... de a kicsik szemlátomást lassan vették a lapot. Árpi kis lábaival óvatosan lépkedett, és kíváncsian vizsgálta a virágokat, miközben majd minden ajándék mellett elsétált, Zsigmondot pedig csak az érdekelte, hogy a Nyuszi itt lehet-e még az utcában vagy sem. Aztán előbukkant egy piros tojás, majd egy sárga, egy kis zacskó és egy nagyobb is, és a gyerekek önfeledt kacagással szaladtak a szüleikhez kincseikkel. Kisebb segítséggel végül mindent megtaláltak, mi pedig elégedetten nyugtáztuk, hogy ez a program megunhatatlan.

Mivel az ikrekkel rég találkoztam, nem mertem megkockáztatni, hogy pólót festek nekik, így két kis vászontáska mellett döntöttem. Mindkét vászontáskára apró kockás mintát vasaltam. Minden egyes kockában más-más ábra szerepelt: elefánt, csónak, bohóc, kis autó, zsiráf, stb. Igyekeztem minden kockát és minden figurát különféle színekkel kifesteni, hogy a végeredmény vidám színkavalkád legyen. Sikerült is, ráadásul picit még különböztek is egymástól.

Hamarosan meg is érkeztek a barátaink, Brigi és Pedro, valamint a gyerekek. A kicsik eleinte kissé bizalmatlanul szemlélték Zsigát és Árpit, de aztán felengedtek és összebarátkoztak. Hamarosan megkezdődött a kettes számú kincskeresés, amelyen ezúttal az ikrek indultak. Heni rózsaszínű ruhácskájában, göndör fürtjei mögött huncut mosollyal, bátran lépkedett a derékig érő kék virágok között, és szinte minden egyes ajándékot azonnal megtalált. Diadalmasan felkacagott, és egy zacskóba gyűjtötte a kincseit.

Balázska ezzel szemben álmodozó oldalát mutatta meg nekünk. Az ő figyelmét sokkal inkább lekötötték a virágok szirmain ringatózó lepkék, a fákon csicsergő madarak, az ide-oda rohangáló felnőttek, valamint a magas fűben kutakodó hajasbaba látványa. Bár egyesével megmutattuk, nem nagyon izgatták a fűszálak között csillogó tojások. Csak nézte a többieket hatalmas kék szemeivel, és elmosolyodott, amikor Heni a kezébe nyomta az ajándékait.

Gyönyörű, napsütötte, virágillatú napot zártunk, és azt hiszem mindenki jól érezte magát. Bebizonyosodott, hogy a gyerekek ma is önfeledten képesek a fűben matatva nyusziajándékokat keresni, és az is, hogy kellenek a tündérmesék, hiszen nemcsak a kicsik, de a mi életünk is gazdagabb lesz általuk.

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>