2006. március 21. Készülődés Húsvétra 1.

Mindezt megelőzendő, az idén úgy döntöttem, hogy időben rákészülök a lakásdekorálásra. Remélem, szép időnk lesz, így talán a szabadban is megteríthetünk majd. Színes asztalterítéket, filcből készült tojásmelegítőket, szalvétagyűrűket, mécsestartókat, ajtódíszeket és üvegképeket szeretnék addig készíteni. Ha ügyes vagyok, márpedig ez a cél, a nyuszis dekorációim évekig elállnak majd (akárcsak a karácsonyfadíszek), így nem kell majd mindig újat készítenem.

Mielőtt azonban nekiálltam volna a varrásnak, megsütöttem életem első Barackos csigáit. A recepttel már régóta kacérkodtam, de túl bonyodalmasnak találtam, ezért sosem fogtam hozzá. Mint utólag kiderült, tévedtem: ez egy gyorsan és könnyen elkészíthető, igen szapora sütemény. Hozzávalók: 2 doboz sárgabarack befőtt vagy konzerv, 10 dkg mazsola (forrázva, rumba áztatva, 7,5 dl tej, 1 csomag puncs ízű pudingpor + 4 evőkanál cukor, 15 dkg margarin, 1 tojás, 1 tojássárgája, 50 dkg liszt, 1 kocka élesztő, 5 dkg cukor
Elkészítés:
1.) Összekeverjük, és megfőzzük az 5 dl tejet, a pudingport és a 4 evőkanál cukrot. Amint a puding besűrűsödött, hozzákeverjük habverővel a tojás sárgáját. A pudingot félretesszük, és hagyjuk kihűlni.
2.) Egy mély tálban összegyúrjuk a lisztet, a cukrot, 7,5 dkg margarint, a kevés cukros tejben megfuttatott élesztőt és a maradék tejet és a tojást. Jól kidolgozzuk a tésztát, ha szükséges, még egy kis lisztet adunk hozzá. A tésztát cipóformájúra gyúrjuk, letakarjuk, és meleg helyen megkelesztjük.
3.) Lisztezett deszkán 35 x 50 cm nagyságú lappá nyújtjuk.
4.) 7,5 dkg margarint megolvasztunk, és egy megkenjük vele a tésztát
5.) A mazsolát megmossuk, leforrázzuk, és rumba áztatjuk, majd megszórjuk vele a margarinnal megkent tésztát.
6.) A tésztát a hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük (mint egy bejglit), és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
7. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, és ráhelyezzük a szeletekre vágott csigákat. A közepükbe kis mélyedéseket készítünk, megtöltjük pudinggal, és a tetejére 1-1 negyedbe vágott sárgabarack szeletet helyezünk.
8.) Előmelegített sütőben 200 fokon 35 perc alatt megsütjük.

Míg a csigák a sütőben sültek, Anya Frankfurti levest főzött. Hozzávalók: 80 dkg kelkáposzta, 1 közepes hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg füstölt szalonna, , só, bors, majoránna, ételízesítő, pirospaprika, 4 pár virsli, 1 csipet köménymag, 1 csipet egész bors
A habaráshoz: 2 dl tejföl + 3 evőkanál liszt
Elkészítés: A megmosott kelkáposztát ujjnyi csíkokra vágjuk, a torzsát kivágjuk. A szalonnát vékony csíkokra vágjuk, és egy fazékban megpirítjuk. A szalonnára szórjuk a felkockázott hagymát, és üvegesre pároljuk. Rászórjuk a pirospaprikát, lehúzzuk a tűzről, és hozzáadjuk a kelkáposzta csíkokat is. Összekeverjük, megszórjuk az apróra vágott fokhagymával, és felengedjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi a káposztát. Megsózzuk, fűszerezzük, és puhára főzzük a zöldségeket. Amikor elkészültünk, behabarjuk a levest, hozzáadjuk a virslit, és csendesen, 2-3 perc alatt készre főzzük.

Társaságkedvelő lény lévén kiültem a konyhába beszélgetni (így bizonyos értelemben részt vettem a leveskészítésben), miközben boldogan ollóztam a színes filclapokat. Papírból, majd a zöld filclapból kivágtam a megadott sablont.

A szomszédos szirmokat összevarrtam az egyenes (tehát nem íves!) vonal mentén. Így kb. a szirmok alsó 40%-át illesztettem össze. Színes fonalakat használtam, és keresztöltéssel varrtam össze a kívánt részeket.

Miután elkészültem az oldalakkal, minden szirom tetejére színes strasszokat varrtam. (Ezeket a köveket tízes csomagolásban lehet a hobbiboltokban kapni. Minden követ apró fémkarmok tartanak, amelyek alatt könnyen át lehet fűzni a cérnát.) Fogtam egy mécsest, beletettem a tavirózsa közepébe, és széthajtottam a szirmait.

Közben kisültek a csigák, és elkészült a leves is, így a munkát egy kis időre felfüggesztettem. Épp csak addig, amíg megebédeltünk. A frankfurti leves kitűnő volt, és nagyon örültem, hogy megszereztem Anya receptjét, mert ugyan sok helyen ettem már ilyen levest, de minden esetben csalódás volt. Vagy szétfőzték a káposztát, vagy vízízű volt, de minden esetben rosszabb, mint a hazai. A csigáim fergeteges sikert arattak, Apa és Ká gyomorrontásig tömték magukba a rózsaszín süteményeket. Hát kell ennél nagyobb dicséret egy konyhakapitánynak?

A mosogatás elől elmenekültem, mondván, fontos dolgom van: tojásmelegítőket kell varrnom. Apa és Ká röhögni kezdtek, de meg sem hallottam a hülye poénjaikat. A tojásmelegítők igenis fontosak. Különben mi tartaná forrón a lágytojásokat? És különben is, sok dekorációnak nem is kell, hogy VALÓDI funkciója legyen, nem igaz? Ezek nem normálisak...
Maga a tojásmelegítő 3 db egyenes szárú háromszögből áll. A háromszögek legrövidebb szárai, az átfogók (senkit ne zavarjon meg ez a matematikai fogalom, nekem is a kollégáim súgták) épp akkorák, hogy körülérjék a tojástartó derekát (hiszen arra kell majd ráhúzni).
Színes filclapokból kivágtam 3 db háromszöget, és apró virágokat és strasszköveket varrtam rájuk. Miután elkészültem, az oldalakat különböző színű cérnákkal pelenkaöltéssel varrtam össze. A tojásmelegítő tetejét két virággal díszítettem.

Ká is csatlakozott a szakkörhöz, és lelkesen ollózni kezdett valamit. Csak fél szemmel figyeltem rá, mivel épp varrtam, és nem akartam az amúgy is elvágott hüvelykujjamat mégszúrni.
- Ezt neked készítettem! - mondta, és egy lila filcdarabot nyújtott felém. Gróf Titusz volt az, lila kivitelben. Nem voltam rest, azonnal felvarrtam a sárga filcre. Két ezüstszínű strasszkő lett a szeme, és máris valódi pompájában tündökölt az Öregúr a tojásmelegítőn.

Végül elkészítettem néhány szalvétagyűrűt. A munka menete: fogtam egy filc-csíkot, és egyik végét alul, a másikat fölül (a szélétől kb. 5-8 cm ráhagyással) félig bevágtam. Virágokkal és szívekkel díszítettem, majd mindegyik közepébe köveket varrtam.

Ez a leggyorsabb, leglátványosabb asztali dekoráció a három közül, érdemes kipróbálni. Ha valaki nem szeret varrni, az sem probléma, mivel a filcvirágokat hobbiragasztóval is könnyen fel lehet ragasztani a szalvétagyűrű végeire.

Gróf Titusz csillagszemű portréján felbuzdulva Ká ismét alkotni kezdett, csak úgy hullottak a sárga filcdarabok az ollója alól. A megadott szalvétagyűrű-minta alapján két összeilleszthető csillagot készített, amelynek közepére gyorsan egy-egy szivet és strasszkövet varrtam. Húuh, ez nagyon szép lett! - mondtuk szinte egyszerre. A gyerekeknek tetszeni fog...

A mai nap tanulsága: Bár nincs még egy gyermekünk sem, mindketten tudjuk, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgokkal felejthetetlenné tehetjük a kicsik számára a Húsvétot. Ők mindig nagyon várják a locsolkodást, a fűben elrejtett nyuszi-ajándékokat, a színes tojásokat, és tátott szájjal gyönyörködnek a házilag készített dekorációkban. Az ő örömük pedig minden fáradtságot megér! :o)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>