2006. március 27. Mondd, milyen az aurád?

A többrétegű auráról, az energiacsakrákról és magáról az aurafotózásról ugyan már sokat olvastam, de sosem jártam olyan helyen, ahol ilyesmivel foglalkoznak, én magam pedig ... nos ... nem vagyok olyan fejlett és öreg lélek, hogy szabad szemmel is megcsodálhassam a testemet körülvevő energiaburkomat. Ká kezdettől fogva érdeklődéssel hallgatta az újabb és újabb cikkeket és az ezzel kapcsolatos történeteket (amelyeket szorgalmasan gyűjtögettem az elmúlt hónapokban), így nem kellett különösebben könyörögnöm, hogy vasárnap vegyünk részt a Szépség és Egészség napján. Sőt! Annyira megfertőztem az aurafotózással, hogy szinte rágatlanul nyelte le a reggeli pirítósát, majd egy szuszra magába öntötte a tűzforró citromos teáját, miközben egyre csak engem sürgetett:
- Nnna, mi lesz már Mirza, indulunk?

Nyitás után közvetlenül érkeztünk a program helyszínére, egy öreg gimnáziumba. Türelmetlenül trappoltunk fel a második emeletre, és szemünk a színes molinókat pásztázta: asztrológia, antioxidáns-mérés, candida-mérés, testzsír-mérés, számmisztika, kártyavetés, masszázs, stressz-mérés, vega-teszt, mágnes-terápia, vitamin-tanácsadás... és aurafotózás!
- Gyere gyorsan, megtaláltam! - cibált végig Ká a tömegen át, míg az aurafotósokhoz értünk.
Néhány perces ismertető, majd maga az aurafotózás következett. Leültem a fényképezőgép elé, és a tenyeremet egy fekete, ezüst gombokkal kirakott készülékre tettem. (Ez az érzékelő mérte fel a teljes testfelületet borító aurámat, míg maga a fotó a felsőtestemről készült). Talán két perc volt az egész, nem több. Katt! - és máris kész volt a kép. A nyomtatóból pedig lassú, nyekergő hanggal megindult a 15 oldalas elemzés. Ká következett. Miközben fél szemmel az őt ábrázoló monitorra bandzsítottam, megpróbáltam odafigyelni a saját elemzésemre is, amit a szakember éppenséggel nekem magyarázott:
- Rózsaszín-vörös és mályvaszínű az aurád - kezdte, és elmosolyodott. - Gondolom, tudod, hogy rózsaszín akkor jelenik meg az ember aurájában, ha szerelmes?
- Hallod ezt? - fordultam Ká és a monitor felé, ahol épp feltűnni látszott kedvesem és az aurája. Narancsos-rózsaszínű volt! Létezik ennél szebb bók, amit az ember a másiktól kaphat?

Nem írom le az egész elemzést, hiszen a megjegyzéseimmel együtt, több mint 15 oldalas lenne, de azért megpróbálom összefoglalni: Megtudtam, hogy az egészséges csakrák (amelyek a fotón is jól láthatók) szabályos kör alakúak, és fényesek. Azok a csakrák, amelyek kisebbek vagy sötétebbek (sajnos nekem is volt ilyen), energiahiányt mutatnak. A nagyobbak energiatöbbletet. Az energiahiány azt jelenti, hogy lelki gondjaink vannak, amelyeket meg kell oldanunk, különben előbb-utóbb fizikai szinten, azaz betegségként is megjelennek az életünkben. Az elemzés rávilágít testünk jin-jang egyensúlyára, a stressz-szintünkre, az egyes csakrák energiaszintjére és jelentésére, az aura nagyságára és sok egyébre. Nem állítom, hogy minden sora hízelgő, de mindenképp érdekes volt...:o)

A következő utunk egy méreganyagokat vizsgáló géphez vezetett. A vizsgálatot végző hölgy parányi ampullákkal a testben lerakódott gyógyszer-maradványokat, gombákat, vírusokat, baktériumokat, oltás-maradványokat, nehézfémeket, penészt és különféle szennyező anyagokat keresett. A gép érzékeny mutatója időnként kilengett, a kivizsgálás alatt lévő idősebb úr pedig hüledezett:
- Penész? Bennem? Ne mondja! Tényleg? Lehet, hogy ezért vagyok allergiás? Nem hallgattuk végig az okfejtést, inkább tovább sétáltunk, majd néhány perc múlva visszatértünk. Épp jókor, az idős férfi távozott. Az asztalhoz ültem, egyik kezembe egy fém rudat kellett fognom, míg a másik tenyerembe egy vékony érzékelőt nyomtak. A géphez tartozó mérlegszerű szerkezetbe pedig különféle, számmal ellátott ampullákat helyeztek. Megkezdődött a mérés. Sorra vizsgálták a dobozban lévő mérgek és a testem közötti reakciót, de a gép meg sem nyekkent. Noha vagy negyven tételt vizsgáltak, semmit nem találtak.
- Maga nagyon egészséges, szokott méregteleníteni? Használ valamilyen táplálék-kiegészítőt? Sportol? Én pedig fülig érő szájjal vigyorogtam és hevesen bólogattam. (Ezek után juszt sem bántódok meg, ha valaki gúnyolódik velem a piruláim és a méregtelenítő kúráim miatt!) Ká már nem volt ilyen szerencsés: nehézfémet és valamilyen gyerekkori oltásból visszamaradt gyógyszermaradványt mutattak ki a szervezetében. - Ne csüggedj, édesem! - simogattam meg ősz haját, majd ezt is elmulasztjuk együtt, jó?

Ettől kezdve felgyorsultak az események. Sorról-sorra jártuk az asztalokat, és lázas figyelemmel olvastuk végig, ki milyen szolgáltatást kínál. A rövidebb vizsgálatokra beneveztünk, a többiről szórólapokat és névjegyeket gyűjtöttünk, majd a portékások felé vettük az irányt. Vásároltunk néhány üveg bio-lekvárt, egy nagyon vadító madeira-hajpántot (nekem), egy feng shui kristályt (Kának), egy csomag búzafű-magot (a családnak), néhány zacskó durumtésztát és végül egy gyönyörűséges erdélyi, kézzel varrott házi áldást (a leendő otthonunkba).

Kincseinkkel a hátizsákunkban boldogan nézelődtünk a tömegben, és megcsodáltuk a kiállítók illatos gyógynövényes krémeit, a hastáncosok egzotikusan csillogó ékszereit és ruháit, a kézművesek szebbnél szebb kerámiáit, ittunk tisztított vizet, napfénykoncentrátumot, sőt, még arra is jutott idő, hogy meglátogassuk a bio-büfét. Ká persze nem lelkesedett a gabonakolbászból készült krémmel megkent szendvicsért, sem a brokkolifasírtért, de végül felesben megettünk egyet-egyet a számunkra ismeretlen vega-csemegékből. Nekem nagyon ízlett, de Ká arckifejezése azt sugallta, hogy ezt a vonalat azért ne nagyon erőltessük...

A kijárat felé sétálva az egyik pultnál hosszasan elbeszélgettünk egy fiatal nővel, aki az elektroszmogról tartott előadást, és Ká szerint össze-vissza kalimpált a fémdrótjával. Nem foglaltam állást, mert hiszem, hogy az elektroszmog létező probléma, de tényleg úgy tűnt, mintha a nő rángatta volna azt a drótot. Mindegy, ennek még utánajárunk!
Elfáradtunk, ezért indulni készültünk. Közvetlenül a kijárat előtt azonban mindketten megtorpantunk. Egy asztalon virágokat formázó asztaldíszek pompáztak - zöldségekből. Ká vadul fényképezni kezdett, én pedig elbeszélgettem a készítővel, aki elmondta, hogy a díszeket egyetlen éjszaka faragta ki paprikából, hagymából, retekből és sütőtökből. Hihetetlen, milyen tehetséges emberek élnek közöttünk, nem?
Élménydús és hihetetlenül szórakoztató programunk volt. Úgy terveztük, hazamegyünk ebédelni, majd biciklire pattanunk, és eltekerünk egészen Kamara-erdőig.

Fél óra múlva már az asztalnál ültünk, és a tepsire meredtünk, amit anyukám tett az asztalra. Juhtúróval töltött gombát sütött, amíg mi az "ezo-feszkón" lődörögtünk. Hozzávalók: 60 dkg gomba, 20 dkg juhtúró, 12 dkg margarin, 2 közepes hagyma, 1 csomag petrezselyem, kb. 2-3 dl tejföl, só, bors
Elkészítés:
1.) 6 dkg vajon üvegesre pirítjuk a kockára vágott hagymát.
2.) Megmossuk, és megtisztítjuk a gombákat, és kiszedjük a kalapjaikból a tönköket.
3.) A gombák tönkjeit felaprítjuk, és a hagymához adjuk, majd élénk lángon megpuhítjuk. A zöldségeket hagyjuk kihűlni.
4.) A hagymás-gombás keverékhez hozzáadjuk a juhtúrót, az apróra vágott petrezselymet, megsózzuk, megborsozzuk és alaposan összekeverjük az egészet.
5.) Egy jénait kivajazunk. Minden egyes gombafejet megtöltünk a juhtúrós töltelékkel, majd szép sorban a gombafejeket egymás mellé a tálra fektetjük úgy, hogy a töltelék legyen felfelé.
6.) A gombákat a tejföllel és a maradék vajjal meglocsoljuk, majd előmelegített sütőben kb. 200 fokon 20 perc alatt megsütjük.

Az ebéd levezetése gyanánt direkt jól jött egy kis bringázás. Végül a Dunapart irányába indultunk, és Nagytétényig tekertünk. A hőmérséklet azonban hirtelen zuhanni kezdett, és a kapucnis pulcsik nyújtotta meleg már nem tűnt olyan jólesőnek, mint délután, amikor elindultunk. Keményebben beletapostunk a pedálokba, hogy gyorsabban hazaérjünk. Szhhhhrrrrúúúú. - sistergett fel egyszeriben az első kerekem, és furcsán húzni kezdett a kormány, miközben a kerekem folytatta. - Szíííííííííí...
- Ká, valami baj van! - kiabáltam előre. - Asszem defektem van!
Másfél órával később értünk haza. Az első gumim teljesen leeresztett, így jobbnak láttuk hazatolni a bringákat. Közben persze az eső is eleredt, és mindketten bőrig áztunk, de nem bántuk. Hazafelé a délelőtti programokról beszélgettünk, miközben legyalogoltunk vagy 6 kilométert. Arra gondoltam, milyen jó, hogy Ká és én ennyire egy húron pendülünk. Az ember nem is gondolná, hogy ez mennyire fontos!

Otthon aztán gyorsan főztünk egy kanna citromfű teát, és néhány perc alatt összedobtuk a vacsorát. Fokhagymás avokadókrémet készítettünk. Hozzávalók 4 főre: 3 db puha(!) avokadó, 4 szál zöldhagyma nagyon apróra vágva, só, bors, 1 paradicsom lehéjazva, lereszelve, kb. 2-3 gerezd fokhagyma áttörve, kb. 2 mokkáskanál tabasco szósz
Elkészítés: Az avokádókat kettévágjuk, kivesszük a magját, majd kikanalazzuk a belsejét. Az avokádó "húsát" villával összetörjük, és a többi hozzávalóval habosra keverjük. A végeredmény egy intenzív ízű, fűzöld krém lesz, ami nagyon eteti magát…

Vacsora után még sokat beszélgettünk a konyhában a délelőtt történtekről. Anya és Apa persze ezúttal is megmosolyogtak minket. Ők nem hisznek az ezoterikus dolgokban, szerintük az ilyesmi olyan hiszékeny őrülteknek való, mint amilyenek mi vagyunk. Nem szálltam vitába, csak csendben eléjük tettem az aurafotóinkat… és a szüleim olvasni kezdték a leírásokat…

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>