2007. január 10. Vízkereszt után - II. rész

A buli helyszíne a községünkben lévő szálloda étterme volt (itt lesz majd nyáron az esküvőnk), így kellőképpen be voltunk sózva a mulatságra. A tesóm barátai egy tízszemélyes asztalt foglaltak. Brigiék is velünk tartottak, a többieket pedig nagyjából ismertük, így remek társaság verődött össze. Svédasztalos vacsorát és temérdek innivalót kaptunk. A leendő vőfélyünk egymaga szolgáltatta a zenét: hol gitárral, hol szintetizátorral kísérte magát, amire nem lehetett nem táncolni. A húszévesek a hetvenévesekkel együtt rongylábaztak és ugráltak a parketten, miközben meleg- és hidegtálak várták a pihenni és csipegetni vágyókat.
Éjfélkor minden elcsendesedett, majd a tömeg egy emberként énekelte el a himnuszt. Ezután óriási tűzijáték, majd tánc, tombola, lencsefőzelék és ropogósra sült malacok várták az új évet ünneplő embereket. Hajnali háromra értünk haza, és arccal a párnáinkba ájultunk.

Az új évet nem kezdhettük meg a szüleink nélkül, ezért kissé kótyagosan, de délelőtt 11 felé feltápászkodtam (Ká csak du. 1-kor kelt fel), hogy elkészítsem az újévi ebédet. Zöldbabos fürjtojáslevest főztem. (A tojásokat Ká-tól kaptam, aki megígértette velem, hogy ezzel kezdjük az új évet. :o)) Hozzávalók: 1 doboz fürjtojás, 25-30 dkg zöldbab, 1 db vöröshagyma, 1 csokor petrezselyem, kevés olaj, só, bors, ételízesítő, sáfrány, galuska (1 tojás, 2-3 evőkanál liszt, só)
Elkészítés: A hagymát felkockázzuk, és kevés olajon üvegesre pirítjuk, majd rátesszük a zöldbabot, és néhány perc alatt megpirítjuk. Felöntjük vízzel, és puhára főzzük. Eközben forró sós vízben megfőzzük, majd megpucoljuk a fürjtojásokat és elkészítjük a galuskát. Egy bögrébe egy tojást teszünk, és annyi liszttel összekeverjük, hogy nokedlihez hasonló tésztát kapjunk. Megsózzuk, és hozzákeverjük az apróra vágott petrezselyem felét. A leves főzési idejének lejárta előtt kb. 5 perccel a galuskát forró vízbe (levesbe) mártott kanállal a levesbe szaggatjuk, majd puhára főzzük. Tálalás előtt a levesbe tesszük a megpucolt fürjtojásokat is, és rászórjuk a petrezselyem másik felét.

Ezután lencsefőzeléket, héjában sült burgonyát és almával sült malacot készítettem. A lencsefőzelékbe ezúttal azonban beledaraboltam egy hosszú mangalicakolbászt, így szép vörös színe és eszméletlen pikáns íze lett. Feltétnek tarjaszeleteket vásároltam, amit előző nap kiklopfoltam, besóztam, bemustároztam és olajoztam, aztán rákarikáztam a húsra 2 vöröshagymát, és az egészet betettem a hűtőbe egy éjszakára. Másnap a húst egy sütőpapírral kibélelt tepsire tettem, melléraktam 3 megmosott és félbevágott hagymát, és 2 negyedekbe vágott almát, majd az egészet puhára sütöttem. Egy tálra szedtem az egészet, és a lencsével forrón tálaltam. (Soha nem sikerült még ilyen puha disznóhúst sütnöm. Anya szerint ebben az alma is segített. Tény, hogy ezzel is sikert arattam. :o)

Ebéd után séta, majd kerti munka következett. Elhatároztuk ugyanis, hogy elültetjük a szüleim cserepes karácsonyfáját, amit nekünk adtak. Ká kiásta a gödröt, gondosan kibélelte termőfölddel, én pedig kiszabadítottam a kis fát a cserepéből. Igen ám, de ekkor ért minket a meglepetés. A fenyőnek nem volt gyökere! Az alsó ágak előtt elcsapták a törzsét, és belenyomták egy cserép földbe. Így nehéz lesz életben maradnia... mormogtunk magunkban, de azért elültettük. Őszintén szólva nem nagyon hiszem, hogy ezek után megmarad szegény, de egy esélyt mindenképp megérdemel.

A folytatást holnap olvashatjátok! :o)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>