2007. július 17. Jó, hogy Ká a férjem

Anya mindig azt mondta, hogy majd megérzem. Egyszerűen tudni fogom.
Teltek-múltak az évek, szerelmek, házibulik, iskolák és munkahelyek váltották egymást, de semmi nem történt.
- Anya, már 30 éves vagyok, és még mindig nem találtam meg Ő-t - panaszkodtam sokszor a konyhában ülve, miközben anyukám sütött-főzött. Bánatos füstkarikákat eregettem, és mélységesen sajnáltam magam. - Mi van akkor, ha sosem fogom érezni?
- El fog jönni az a pillanat, ne aggódj kislányom - mondta Anya mosolyogva, de én csak puffogtam.
- És mi van, ha ez csak veled volt így? - akadékoskodtam.
- Hidd el, mindenkinek súg a szíve a megfelelő pillanatban!
Hittem is, meg nem is, többet azonban nem tehettem az ügy érdekében.
Illetve mégis.
Korábban is sokat imádkoztam, de mindig konkrét dolgokért "kopogtattam" a Jóisten ajtaján. Hol jó bizonyítványt, hol az iskola legmenőbb srácáért, hol pedig elegendő nyári keresetért. (És érdekes módon, mindig meghallgattak.)
Ezúttal azt kértem az Istentől, hogy küldje el nekem azt az embert, akit ő gondolt nekem. És azt is kértem, hogy ha eljön a pillanat, segítsen nekem, hogy kétségtelenül biztos legyek abban, hogy megtaláltam az emberét. Azt a férfit, akit nekem szánt az ég.
Aztán eljött a várva-várt nap (pontosabban éjszaka), és amikor megláttam Ká-t hirtelen belém hasított a VÁLASZ.
Ő AZ. AKIRE OLY SOKÁIG VÁRTAM, AKIT KERESTEM, AKIT KÜLDTEK NEKEM. Eszembe jutottak Anya szavai, a pillanat, ahogy meglátta Apát, és a saját kételkedéseim. De addigra már kitörölhetetlenül hittem abban, amit éreztem, és amit súgott a szívem.

(A megismerkedésünk történetét ebben a részben olvashatjátok el.)

Azóta több mint 3 év telt el, tegnap voltunk 1 hónapos házasok. :o) Érdekes módon azt vettem észre, hogy boldog vagyok már attól is, ha Ká-t, mint férjemet emlegethetem. Kimondhatatlanul büszke vagyok rá, és arra, hogy ő a férjem. Imádom azt mondani, hogy "a férjemmel hétvégén füvet fogunk nyírni" és a "férjem nem szereti a cukkinit". És mondjon bárki bármit, hogy a szerelemnek múlnia kell, én azt mondom, nem hogy múlnia, erősödnie kell. A házasság a világon a legjobb dolog, ami két ember között történhet! :o)

A kantin is szárnyakra kapott, mióta feleségként mozgok a területén. Hétvégén például a következő finomságokat készítettem:
1.) Gombakrémleves
2.) Tökmagos minizsemlék
3.) Kapribogyós húsgombócok boros káposztával
4.) Kókusztekercs

Gombakrémleves hozzávalói: 1 közepes vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, 1 doboz (kb. 25 dkg) csiperke gomba, 1 csapott evőkanál liszt, 2 dl főzőtejszín, 7-8 dl víz, 2 erőleveskocka, bors, 1 csomag petrezselyemzöld
Elkészítés:
1.) A hagymát megtisztítjuk, kockára vágjuk és egy lábasban kevés olajon üvegesre pirítjuk. Rátesszük a megtisztított, megmosott, felszeletelt gombát, és 4-5 perc alatt puhára pároljuk.
2.) Megszórjuk a liszttel, és hozzákeverjük a tejszínt, majd botmixer vagy turmixgép segítségével krémesre turmixoljuk az egészet.
3.) Hozzáöntjük a vizet, erőleveskockával és borssal fűszerezzük, majd jól átforraljuk. Tálalás előtt megszórjuk az apróra vágott petrezselyemmel.

A leveshez tökmagos minizsemléket sütöttem. Hozzávalók (ilyen sorrendben kell beletenni a kenyérsütőgépbe): 2 evőkanál olaj, 2,5 dl víz, 1 csapott evőkanál cukor, 2 kávéskanál só, 2 evőkanál tökmag, 25 dkg rétesliszt, 20 dkg finomliszt, 1 evőkanál korpa, 1 csomag szárított élesztő
Tetejére: víz + tökmag
Elkészítés:
1.) Minden hozzávalót (a megadott sorrendben) a kenyérsütő gépbe teszünk (vagy hagyományosan összegyúrjuk), és duplájára kelesztjük a tésztát.
2.) Ha a tészta szépen megkelt, lisztezett deszkára borítjuk, és jól átgyúrjuk, majd 10-12 azonos nagyságú darabra vágjuk.
3.) A tésztadarabokat egyesével zsemlévé hengergetjük, majd sütőpapírral borított tepsire tesszük, vízzel megkenjük, tögmaggal díszítjük és az előmelegített sütőbe toljuk őket. 180 fokon kb. 15-18 perc alatt készülnek el.

Leves után kapribogyós húsgombócok jöttek boros káposztával.
Hozzávalók: 60-70 dkg darált sertéscomb, 1 vöröshagyma, 4 evőkanál zsemlemorzsa, 2 tojás, 1 evőkanál apróra vágott kapribogyó, 8 dkg füstölt szalonna, 1 csokor apróra vágott kapor, só, bors, 3-4 evőkanál olaj, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál pirospaprika, 1 kg savanyú káposzta, 4-5 dl száraz fehérbor, tejföl
Elkészítés:
1.) A darált húst egy mély műanyag tálba tesszük, hozzáadjuk a 2 tojást, a kockára vágott hagymát és szalonnát, az apróra vágott kapribogyót és kaprot, sózzuk, borsozzuk, rászórjuk a 4 evőkanál zsemlemorzsát, és jól összegyúrjuk az egész masszát. Pogácsákat formázunk belőle, majd hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a káposztát.
2.) Egy lábasban megmelegítjük az olajat, beleszórjuk a cukrot, kis ideig pirítjuk, majd felöntjük a borral. (Vigyázat! Spriccelhet!!!) A savanyú káposztát megkóstoljuk, és ha nagyon savanyú, leöntjük a levét, és egy szűrőtálba öntjük, majd folyó víz alatt megmossuk. A káposztát a boros lébe tesszük, megszórjuk pirospaprikával, majd 45 perc alatt fedő alatt, takarék lángon puhára pároljuk. Ha elkészült, egy tepsiben szétterítjük.
3.) A húsgombócokat bő, forró olajban pirosra sütjük, és sorban a káposztára tesszük. Ha mindegyik elkészült, a tepsit előmelegített sütőbe toljuk, és 200 C fokon 20-25 perc alatt készre sütjük.
Tálalás előtt tejföllel és kaporlevelekkel díszítjük.

A kókuszrúd Ká kedvence, amit azt hiszem, körülbelül a csokoládészalámival egy szintre helyezne, ha rangsorolnia kellene a kedvenc édességeit.
Hozzávalók: 50 dkg keksz, 15 dkg margarin, 15 dkg porcukor, 5 dkg kókuszreszelék, 4 evőkanál kakaópor, 1 dl feketekávé, 1 dl rum, 6-8 evőkanál baracklekvár
A töltelékhez: 4 evőkanál liszt, 2 dl tej, 2 csomag vaníliás cukor, 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 5 dkg kókuszreszelék,
A tetejére: kókuszreszelék
Elkészítés:
1.) A kekszet ledaráljuk, majd a szobahőmérsékletű margarinnal, porcukorral, kávéval, rummal, kókuszreszelékkel, kakaóporral és annyi baracklekvárral, hogy jól formálható masszát kapjunk, összedolgozzuk. Hűtőszekrénybe tesszük, amíg a krém elkészül.
2.) A krémhez a tejet a liszttel és a vaníliás cukorral folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük.
3.) A margarint a porcukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a kihűlt krémet.
4.) A kekszes masszát kivesszük a hűtőből, és egy fóliával lefedett nyújtódeszkára simítjuk ujjnyi vastagon. (Ha befóliázunk egy nyújtófát, azzal szépen el lehet nyújtani a masszát anélkül, hogy összeragadna.) Megkenjük a krémmel, és a fólia segítségével szorosan feltekerjük. Tekerés közben folyamatosan szórjuk kókuszreszelékkel, hogy az mindenütt egyenletesen befedje a tekercset. A fólia két végét jól összesodorjuk, és a kész tekercset egy éjszakára a hűtőbe tesszük.

A kókusztekercs készítésében az a jó, hogy a férjeinket / barátainkat / apukánkat / kistesónkat / gyerekeinket is bevonhatjuk a munkába. Nekem természetesen a férjem, Ká segített. :o)
Ő tekerte fel mérnöki precizitással a hengerünket. Közben persze - jól megérdemelt munkája gyümölcseként - meg-megkóstolhatta a krémet, és a közben letöredező csokis-kókuszos kekszdarabokat is el kellett valakinek tüntetnie...:o))))

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>