2007. november 9. A kis fazekasok

Ká és én már akkor elhatároztuk, hogy amint lehet, meghívjuk őket magunkhoz, hogy tartsanak a "mi gyerekeinknek" is fazekas szakkört. Ez egy nagyon komoly és szép szakma, amihez mi nem értünk, viszont biztosak voltunk benne, hogy tetszene az itteni gyerekeknek is egy ilyen foglalkozás.

Aztán eljött az ősz, és tárcsáztuk a névjegyükön szereplő számot. Meglepődtem, hogy emlékeztek ránk. Olyannyira, hogy még az esküvőnkre is rákérdeztek, hogy milyen volt, hogy sikerült. Hiába, az emberi figyelmesség ily mértékű kedves megnyilvánulása alázatra készteti az embert. Van mit tanulnunk egymástól, ismerősöktől, barátoktól és idegenektől.

Mónika, a lelkésznőnk pillanatok alatt "összetrombitálta" a gyerekeket, mi pedig izgatottan indultunk el a templom felé. Ez volt az első eset, hogy nem mi tartottuk a szakkört, és hogy ne menjünk üres kézzel, egy tepsi Mákos-szilvalekváros lepényt vittünk a résztvevőknek.
Hozzávalók: 3 tojás, 25 dkg cukor, 2,5 dl tej, 20 dkg darált mák, 20 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 1 citrom reszelt héja
Tölteléknek: egy kisebb üveg sűrű (szilva)lekvár
Elkészítés:
0.) Mivel közel 20 fős csapattal számoltam, dupla adagot készítettem, ezért olyan terebélyes a fotón a sütemény. A hozzávalókban szimpla adagot adtam meg.
1.) A tojásokat elkeverjük a cukorral és a tejjel, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet és a mákot. Végül belereszeljük a megmosott citrom héját. Alaposan összekeverjük a tésztát.
2.) Sütőpapírral kibélelünk egy nagyobb, mély tepsit, és belesimítjuk a tésztát.
3.) Előmelegített sütőben, 200 fokon, 1 óra alatt készre sütjük a lepényt.
4.) Rácsra borítva kihűtjük, majd óvatosan félbevágjuk. Az alját megkenjük vastagon lekvárral, majd finoman ráborítjuk a lepény tetejét. Most jön a trükk. :o))
5.) Papírból csillagokat vágunk ki, és a lepény tetejére tesszük. Megszórjuk porcukorral.

Ezután óvatosan eltávolítjuk a csillagokat. :o))

Végül felszeleteltük a süteményt, és elindultunk a szakkörre. :o)))

Ágiék korán érkeztek, és elkezdtek kipakolni az asztalokra. Palatáblák, vízestálak, szivacsok, és súlyos agyagtömbök kerültek elő, mi pedig kíváncsian néztük az előkészületeket.
Ági ezek után bemutatkozott, majd az agyag tulajdonságairól és a megmunkálásáról beszélt. Azt mondta, mielőtt használnánk, meg kell ismerni a tulajdonságait: érezni, gyúrni, hajtogatni, törni, ragasztani kell. Utána pedig kezdődhet a munka. :o))

A nagyobb lányok ezúttal is remekeltek. Mély dísztálakat, kosárkákat, szép formájú figurákat készítettek. Nagyon büszkék voltunk rájuk és a kreativitásukra.

Ká-val mi is kipróbáltuk magunkat, ha már adott volt az alkalom. Egy megadott minta alapján csigás-csuprot készítettem neki, ő pedig egy dundi perselymalacot nekem. :o))

A perselymalac készítése - mint kiderült - nagyon nagy türelmet és igyekezetet kíván: kézzel 2 kis mély tál alakú formát kell készíteni, amelyeket ezután nagy körültekintéssel, a saját anyagával össze kell ragasztani. Ezután addig kell "simogatni", míg eltűnnek a forrasztás nyomai, és szép, sima felületet kapunk. Ekkor kell elkészíteni a 4 apró lábat, a füleket, a szemeket, a turcsi orrot, legvégül pedig a kunkori farkat. Minden egyes elemet különleges figyelemmel és türelemmel lehet csak rádolgozni a malacka testére, hogy az be ne horpadjon vagy repedjen. Ha elkészültünk, egy éles pengével ki kell vágni a persely nyílását, és félretenni száradni a malackát.

Nem mindenki malacot gyártott. Nándi például testvérével, Katával nagyon szépen megmunkált kedvenc fociklubjaik emblémáit készítette el...

amelyek tetejét kifúrták, hogy a kiégetés után zsinórra fűzve a falra vagy a nyakukba akaszthassák. :o)

A szakkör második felében kezdődött ezek után a gyerekek számára legizgalmasabbnak tűnő munka: a korongozás. Ági megmutatta és elmagyarázta, hogyan működik a korong, és hogyan lehet rajta - látszólag könnyen, valójában nagyon nagy küzdelmek árán - megformázni az agyagot. :o))

A fiúk, lányok szép sorban a korong elé ültek, és mindannyian "megküzdöttek" az agyaggal. Korábban én is próbáltam korongozni, így pontosan tudom, hogy amilyen könnyűnek látszik, olyan nehéz munka ez, de ennek ellenére mindannyian remekül szórakoztunk.

Jó társaságban azonban repül az idő, így sajnos a foglalkozásnak a megszokott időben vége szakadt. Ági begyűjtötte a kis fazekasok műveit, hogy miután kissé megszáradtak, és szállítható állapotba kerültek, elvigyék kiégetni őket, mi pedig elkezdtünk rendet rakni és elmosogatni magunk után. Mindannyian nyakig agyagosak voltunk, de azt hiszem, egyikünk sem bánta. Új, pátyi barátaink jóvoltából felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, és remek kis agyagtárgyakat készítettünk, amelyek mindig kellemes élményeket fognak bennünk ébreszteni, akárhányszor csak rájuk téved a tekintetünk. :o))

Ezúton is köszönjük Jordán Áginak és családjának, hogy ellátogattak hozzánk, és szárnyaik alá vették a szakkörünket!

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>