Paradicsomos lencseleves recept
Paradicsomos lencseleves
Klasszikus paprikás krumpli lecsókolbásszal recept
Klasszikus paprikás krumpli lecsókolbásszal
Hagymás rostélyos  recept
Hagymás rostélyos
Dubarry-szelet recept
Dubarry-szelet
Rántott karfiol recept
Rántott karfiol
Kozáksapka recept
Kozáksapka
Tartármártás házi majonézből recept
Tartármártás házi majonézből
A legfinomabb sütőtökkrémleves recept
A legfinomabb sütőtökkrémleves
Túróval töltött zsemle recept
Túróval töltött zsemle
Holstein szelet recept
Holstein szelet
Klasszikus stíriai metélt  recept
Klasszikus stíriai metélt
Csokis muffin  recept
Csokis muffin
Klasszikus császármorzsa baracklekvárral recept
Klasszikus császármorzsa baracklekvárral
Párolt lila káposzta  recept
Párolt lila káposzta
Almás álom, ahogy Gáspár Bea készíti recept
Almás álom, ahogy Gáspár Bea készíti
Édes bundás kenyér (french toast) recept
Édes bundás kenyér (french toast)
Mézes krémes  recept
Mézes krémes
Mákos guba  recept
Mákos guba
Spenótfőzelék fokhagymásan recept
Spenótfőzelék fokhagymásan
Almás pite - a hagyományos recept recept
Almás pite - a hagyományos recept
Emma baba nemrégiben, nem sokkal az esküvőnk előtt született Hajni és Zsolti, a barátaink kislányaként. Mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk az Ikrek-jegyű, szöszi, búzakék szemű kislányra, akit hónapokon át csak az édesanyja pocakjába rejtve láthattunk.

A valósághoz hozzátartozik, hogy bár a szülést követően nem tanácsos az újszülött kisbabát emberek közé vinni, Hajniék mégis elhozták a kis Emmát az esküvőnkre. A polgári ceremónia után épp a parkoló felé ballagtunk, amikor megláttuk a barátainkat felénk közeledve, egy babakocsival. Emma baba békésen szunyókált a délutáni napsütésben. Pirospozsgás kis arca olyan volt, mint egy porcelánbabáé. Néha, álmában össze-összerándultak a lábacskái...talán egy cicát kergetett? :o)

Mostanra kis barátnőnk 3 hónapos nagylánnyá érett, így Hajni bátran elhozta hozzánk egy kis csevelyre. Beszélgettünk egy picit, fotózkodtunk, és Emmában gyönyörködtünk. Hajni még a kezembe is nyomta a kislányát, mondván, hadd szokjam... :o))
Úgy fogtam szegényt, mintha vattából lenne, annyira féltem, hogy megnyomom valahol. Ő persze semmit sem érzékelt az ügyefogyottságomból, és kíváncsian nézegette a falon lévő csipkéket.
- Te jó ég - mondtam Hajninak, aki mosolyogva nézte a "küzdelmemet" - hogy fogjuk majd megfogni, sőt megfürdetni Ká-val a saját gyerekeinket?
- Egyszerűen - felelte Hajni nevetve - gyorsan belejöttök majd, meglátod.
Hát nem tudom. Jelenleg nem nézem ki magamból, hogy egy ilyen pici, törékeny kisbabát bele mernék tenni egy lavór vízbe... de majd Ká-val valahogy csak megoldjuk? :o))

A történetet most azonban elkanyarítom a beígért skót "pogácsa", a Scone felé. Ez valójában nem pogácsa, hanem egy skót teasütemény, ami nem is igazán sós, de nem is édes. Formára hasonlít a magyar pogácsához azzal a különbséggel, hogy nem rácsozzák be a tészta tetejét, és nem magában, hanem vajjal, tejföllel vagy piros gyümölcslekvárral fogyasztják. Mindenesetre nagyon finom, ropogós, vajjal igazán kitűnő teasütemény.
Hozzávalók (kb. 15 db lesz belőle): 30 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 1 csipet só, 50 g cukor, 10 dkg puha vaj, 2 tojás, 100 ml tej
Elkészítés:
1.) 1 tojásfehérjét egy csészébe, a többi hozzávalót pedig egy mély műanyag tálba tesszük, és konyhai robotgéppel alaposan összedolgozzuk.
2.) A tésztát kilisztezett nyújtódeszkára helyezzük, és kb. 2 cm vastagra nyújtjuk.
3.) Egy 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, és a pogácsákat egy sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk.
4.) Előmelegített sütőben 220 fokon (légkeverésnél 200 fokon) kb. 18 perc alatt készre sütjük a pogácsákat.
Vajjal, tejföllel vagy lekvárral tálaljuk.

A hétvégén gyorsan elkészíthető recepteket választottam, mert grillezést terveztünk ebédre, és nagyon lógott az eső lába. A levegő lehűlt, alig volt 14 fok, és egyre erősödött a szél a teraszon. Félő volt, hogy a völgyben tekergő levegő szó szerint "lefújja" a grillpartinkat.

Mivel ősziessé vált a klíma, gondoltam mindenkinek jól esne egy kis forró csirkehúsleves.
Hozzávalók: margarin, 6 csirkeszárny, 4 sárgarépa, 2 fehérrépa, 1 zellergumó, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 liter víz, 2 erőleveskocka, só, 4-5 szem feketebors, késhegynyi szerecsendió, fél csokor petrezselyem, ízlés szerint levestészta (eperlevél)
Elkészítés:
1.) A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk. A sárgarépát felkarikázzuk, a fehérrépát csíkokra, a zellergumót félbe, a vöröshagymát negyedekbe vágjuk.
2.) Kevés olvasztott margarinon 4-5 perc alatt megpirítjuk a zöldségeket, majd rátesszük a csirkeszárnyakat és felöntjük vízzel. Beletesszük az erőleveskockát, néhány szem fekete borsot, késhegynyi szerecsendiót.
3.) Kis rést hagyva gondosan lefedjük a levest, és kb. 50 perc alatt készre főzzük az egészet. Az utolsó 5 percben beleszórjuk a levestésztát (eperlevelet), és belevágunk ollóval (én legalábbis azzal szoktam) fél csokor tisztára mosott petrezselyemzöldet. Forrón tálaljuk.

A grillezésnek közösen álltunk neki a szülőkkel. Mindannyian meleg pulóverekbe bújtunk, és Ká köré sereglettünk, aki közben izzította a Brigitől és Pedrótól kapott grillsütőnket. Én a konyhában tüsténkedtem, ugyanis a kenyérsütő gépben épp lejárt a tésztadagasztó program. A gép pedig egy grillpizzát rejtett. :o)
Korábban én sem hallottam arról, hogy grillsütőn pizzát is lehet sütni, de hát mindig tanul az ember. Persze, ahogy azt az alábbi képen is láthatjátok, nekem jócskán van még mit tanulnom a sütés-főzés fortélyairól, de azért senkit ne borzasszon el a fotó. A grillpizza íze ugyanis az odakozmált részek ellenére mennyei volt!

Grillpizza hozzávalói (4 kisebb darabhoz): 1,25 csésze meleg víz, 1 kávéskanál cukor, 2 kávéskanál só, 0,75 csésze olívaolaj, , 3,5 csésze liszt, 1 csomag szárított élesztő, 1 evőkanál oregánó, 1 evőkanál bazsalikom
Elkészítés:
1.) Az összes hozzávalót (folyékonyakat alulra, szilárdakat felülre) a kenyérsütő gépbe tesszük, és megdagasztjuk, majd kétszeresére kelesztjük. (Vagy hagyományos módon dagasztjuk, kelesztjük)
2.) A tésztát 4 darabra vágjuk, és lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, majd a grillsütőn, alacsony láng mellett oldalanként 4-5 perc alatt ropogósra sütjük. Folyamatosan helyezgetjük, fordítgatjuk, hogy sehol se kapja meg a láng! Sütés közben kenjük meg olívaolajjal!
3.) Paradicsommal, bazsalikomlevelekkel megszórva, sültek mellé tálaljuk.

Ká (mert ő nálunk a grillmester) a grillpizza mellé grillkolbászt, pici debreceniket és erdélyi szalonnát sütött (nesze nekünk fogyókúra!) és hagymás-fokhagymás nyársakat. Ezek valójában saslikrudakra felszúrt, negyedbe vágott vöröshagymák illetve fokhagymagerezdek voltak. Utóbbit ezüstpapírba csomagoltam, mert azt olvastam, kisebb a víztartalma, mint a vöröshagymának, és könnyen odaég. A fóliában viszont puha lett, mint a vaj, és nem is csípett.

Saláta gyanánt egyszerű feta sajtos zöldsalátát dobtunk össze anyával.
Hozzávalók: 1 fej saláta, 3 tv paprika, 4 paradicsom, 1 lilahagyma, 1 doboz feta sajt, só, bazsalikom, olívaolaj
Elkészítés:
1.) Megmossuk a zöldségeket, és felkockázzuk a feta sajtot.
2.) Fogunk egy mély tálat, és beletépkedjük a salátaleveleket, majd hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot, a felkarikázott paprikát és a vékony szeletekre vágott lilahagymát.
3.) Végül a zöldségekhez adjuk a feta sajtot, meglocsoljuk az egészet olívaolajjal, megsózzuk, megszórjuk bazsalikommal és két salátáskanállal
jó alaposan összekeverjük.

Mire megebédeltünk, szakadni kezdett az eső. Épp csak annyi időnk maradt, hogy a kint hagyott tálakat és konyhai eszközöket becibáljuk. Szinte nem is lehetett látni a szomszéd telket, olyan hirtelen zúdult ránk az esőfelhő, de nem bántuk, hiszen a kertnek és a virágoknak jót tesz a sok csapadék. (Én amúgy is nagyon szeretem az esőt. Mondjon bárki bármit, nekem romantikus.)

Az eső aztán ahogy jött, olyan gyorsan továbbállt, mi pedig sétálni mentünk. Hegyre fel, hegyről le, majd megint fel és megint le - ekkora mega-kört még sosem tettünk a lakóparkban, ami egyre nagyobb és nagyobb. Napról napra nyomon követhető az épülő házakon a változás, amit Ká-val nagyon szeretünk nézni.
- Nini, ott új nyílászárókat építettek be!
- Ott pedig fákat ültettek!
- Azt nézzétek - milyen szép függönyök vannak abban a lakásban! Körülbelül így sétálunk - a többi helyihez hasonlóan. Mindenki mindenkinek köszön, mosolyog. Itt nem laknak idegbetegek, vagy legalábbis remekül palástolják. :o))

A mega-séta után a szüleink elpilledve ültek le Lujziban a kanapéra. Kicsit túllőttünk a célon, mindenki nagyon elfáradt. Nekem viszont kapóra jött, hogy senki nem sietett haza, ugyanis azt terveztem, hogy megsütöm nekik életem első felfújtját. Még sosem sütöttem felfújtat, de amióta 3 hete egy skandináv bútoráruház "turkáló" részlegén pár száz forintért kitúrtam magunknak 6 kis csészét, lelkesen tervezgettem, mivel fogom a kantin új szerzeményeit felavatni. Végül egy csokoládéfelfújt mellett döntöttem.
Hozzávalók (kb. 8 csészényi adag): 25 dkg tejcsokoládé, 1 bögre (kb. 3 dl) főzőtejszín, 6 tojás szétválasztva, 1 bögre cukor, 1/4 bögre liszt, porcukor
Elkészítés:
1.) A csokoládét darabokra törjük és a tejszín felével egy edénybe tesszük. Az edényt egy vízzel teli lábas fölé tesszük, és a benne lévő csokoládét és tejszínt a gőz fölött megolvasztjuk. Habverővel addig keverjük a masszát, amíg homogén krémet kapunk. Ekkor levesszük a gőzről, és hagyjuk kissé kihűlni.
2.) A tojássárgákat és a cukrot egy edénybe tesszük, és krémesre keverjük konyhai robotgéppel. Fokozatosan hozzáadjuk a lisztet és a maradék tejszínt. Tegyük egy vizezett lábasba a tojássárgás masszát és nagyon kis lángon állandó kevergetés mellett 5 perc alatt főzzük sűrűre. Vegyük le a lábast a tűzről, és keverjük hozzá a csokoládés masszát.
3.) Egy külön edényben egy csipet sóval verjük keményre a tojásfehérjéket, majd kanalanként adjuk hozzá a habot is a csokoládés masszához.
4.) A csészéket vajazzuk és cukrozzuk ki, majd töltsük bele mindegyikbe 3/4 részig a masszát. 190 fokon, 25 perc alatt süssük meg a felfújtat, majd porcukorral megszórva azonnal tálaljuk.

A felfújtjaim fel voltak fújódva a sütőben. A sütési idő 20. percében kétszer akkorák voltak, mint maga, a csésze, amibe tettem a krémet, a 25. percben azonban összeestek, a fenti képen látható nagyságra. Nem csüggedtem, gyorsan kikapkodtam őket, porcukrot szórtam rájuk, és - amennyire 6 db tűzforró csészével ez lehetséges - az asztalhoz nyargaltam velük, mondván, azonnal fogyasztandó! Apa - mint konyhában kevéssé jártas férfi - a felszólításomra azonnal az egyik csésze után nyúlt, és jól megégette az ujját. Ezek után a többiek megszeppenve ültek a helyükön. Senki nem akart égési sebet szerezni. Gyorsan előszedtem a kistányérokat, és egy kesztyűvel rájuk löködtem a tűzforró csészéket. Közben a felfújt egyre kisebb és rondább lett. 10 perc telt el, mire meg lehetett kóstolni, ám ekkorra úgy nézett ki, mint valami ronda kis megbarnult radírgumi. Miért írják azt a szakácskönyvben, hogy forrón tálaljuk? És miért nem írják azt is le, hogy ha azt akarod, hogy magas maradjon a felfújt, a sütőben, 190 fokon kell megenni? Első felfújt-kísérletem így hát kudarcba fulladt. De a többiek azt mondták, hogy - rémes külleme ellenére - finom volt. :o))

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Hozzászólások (0)

LegfrissebbTörlés
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Friss sztorik

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.