2008. április 2. A várandós asszony lába nyomán virág nyílik...

A csoport valójában már hosszú évek óta működik, és telt házzal üzemel. Célja a kismamák lelkében esetlegesen felgyülemlő stressz, szorongás és bizonytalanság feloldása és megszüntetése, valamint felkészítés a természetes szülésre. Szándékosan használom a "természetes" szót, mivel a Doktor úr mindig azt mondja, hogy a "a Jóisten a női testet tökéletesre teremtette, amely pontosan tudja a dolgát - a szülés pedig ősidőktől fogva egy természetes folyamat, amelyben ők, orvosok csak segítenek nekünk, nőknek egy picit".

Az óra családias hangulatban zajlik: reggel 9 órakor megtelik a terem kicsit álmos, de kipirult, szép arcú, gömbölyödő pocakú kismamákkal. Mindenki vizes flakont, almát, müzli szeletet vagy egy-egy kisebb szendvicset szorongat. A pici teremben körben leülünk, középen üresen hagyva egy széket az "öreg doktornak", aki - bár magát így nevezi - egyáltalán nem öreg. :-)

Az óra mindig ugyanúgy kezdődik: a Doktor úr felolvassa a legutolsó "klub" óta szült kismamák levelét. Szubjektív élménybeszámolók a szülésről - csak nekünk. :-) Nagyon szeretem ezeket a perceket (Bálint doktor szellemes kommentjeiért pedig egyenesen rajongok), mert szinte érzem, hogy ott vagyok a szülőszobán a levél írójával. Tudom, ki ő, az "utolsó zászlós anya", azaz a kismama, aki az előző héten a legközelebb állt a szüléshez, és vele együtt élem át történetének minden sorát. Több tucat történetet hallgattam már végig a többiekkel együtt, és mondhatom, mind kellemes, jó hangulatú, szeretetteljes beszámoló volt. (Bálint doktornak óriási szerepe van abban, hogy a "kismamái" így élik meg az élet legcsodálatosabb pillanatát.) Mindig elmesélik, hogyan alkalmazták az un Varázsgyűrű technikát, és a relaxációt, amit az órán tanultunk. Ennek segítségével az édesanya ki tudja zárni az érzékelésből a külvilág zaját, a félelmeket, a fájdalmat, és képes lesz arra, hogy teljes szívével a babája megszületésére koncentráljon. Persze a fájdalmat nem lehet teljesen kizárni, de nem mindegy, hogy lelki és fizikai síkon hogyan éljük meg - és ebben segítenek ezek az órák.
Az élménybeszámolót fél órás relaxáció követi, amely után olyan érzés "felébredni", mintha tisztára fürödve, hófehér ruhában lépnénk ki egy tengerparti bungalóból a fehér homokos partra...

Sokszor érzem, hogy a lezárt szemhéjaim alól csak úgy potyognak a könnyek, amint képzeletben találkozom a kisbabánkkal. Ez is a gyakorlat része - "benézünk" önmagunkba, és megsimogatjuk, megöleljük, megpusziljuk a méhünkben szunnyadó babát, aztán lépésről lépésre elképzeljük, milyen lesz maga a születés, majd az első érintés, és az első pillanat, amikor hármasban maradhatunk, és Ő a szemünkbe néz. A Doktor úr szerint soha életünkben nem fogjuk elfelejteni ezt a pillanatot - ezen azért nem lehet nem sírni, igaz?

... nem tudom, mi az "öreg doktor" titka, de mindig megújulva, felfrissülve, szorongások, kérdések és félelmek nélkül távozom az óráiról. Ha rémtörténeteket hallok (mert az emberek imádják ám riogatni a kismamákat!), egyszerűen elengedem a fülem mellett, mert tudom, hogy ez nem rólunk szól. Mi jól vagyunk, semmi baj nem lehet velünk, Bálint doktor és Bori mellett a legjobb kezekben vagyunk.

A fent említett idézet pedig valójában így szól:
" ... és ha az utcán sétálva lopva hátrapillantanak,
ne feledjék, hogy a várandós asszonyok lába nyomán virág nyílik!"

És most jöjjön egy kis helyzetjelentés: a tegnapi UH vizsgálat azt állapította meg, hogy odabent egy kislány lakik, név szerint Dorka-baba.
25 hetes, 720 gramm, és makkegészséges :-)
Csatolok 2 fotót is, remélem, hogy mindenki jól ki tudja venni az arcocskáját. Az első képen szinte szemből látható, a másodikon pedig a jobb profilja. A felismerhetetlen, tekergő "objektum" a köldökzsinór, amellyel előszeretettel játszik.

Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen ritkán jelentkezem, ráadásul még receptet sem közöltem, de most így alakult. Pótolni fogom!
Mindenkit szeretettel üdvözlünk:
Ká, Mirza, Dorka-baba

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>