2008. szeptember 5. Dorka mackója

Igazság szerint nagyon meglepett, hogy az újságok, könyvek, céges levelek és papírok között egy rózsás papírba csomagolt, hosszúkás dobozka álldogált. Látszott rajta, hogy gondos, szerető kezek csomagolták, szépen bodorították meg rajta a halvány rózsaszín szalagot, és gyöngy betűkkel címezték meg a hozzá tűzött halvány sárga borítékot.
"Mirza, Ká és a kicsi Dorka" - ez állt rajta.

El sem tudtam képzelni, mi lehet benne, de jóleső izgalommal töltött el mindhármunkat a szép kis csomag. Az asztal közepére tettünk, és hosszasan bűvöltünk.
- Nyisd már ki, Mirza - mondta Ká.
- Jól van, még nézegetem egy kicsit - válaszoltam, és tovább totojáztam, hogy még jobban felcsigázzam a férjem érdeklődését.

Óvatosan levettem a levelet, és hangosan olvasni kezdtem.
A levél Bubukától, egy kedves olvasónktól érkezett, aki szívmelengetően szép sorokat írt nekünk. Kiderült, hogy Dorka épp az ő születésnapján, július 18-án született, épp úgy, ahogy titkon magában gondolta karácsonykor, amikor először írtam a várandósságomról. Valami nagyon szépet és különlegeset szeretett volna nekünk adni, ami tükrözi az irántunk érzett szeretetét, ezért saját kezűleg készített nekünk, pontosabban a kis angyalkánknak valamit... :-)

A doboz egy tündéri plüssmackót rejtett. Pihe-puha, pici fülű, gombszemű medvebocsot, akinek a nyakát virágmintás selyemsál díszíti, a bal lábába pedig bele van hímezve Dorka neve.
Tátva maradt a szánk a dobozka lakójától. Csak elképzelni tudjuk, mekkora munka és milyen sok idő lehet egy ilyen gyönyörű ajándékot megvarrni, ráadásul úgy, hogy még csak az öltések nyoma sem látszik. A maci szeme csillog, a bundája pedig olyan finom, mint a selyem. Elképesztően szép munka. Rögtön megmutattuk kis tulajdonosának, Dorkának, aki újdonsült kis barátját hosszasan nézegette, rámosolygott, majd álomba szenderült vele. A mackó is jól megnézte magának a rózsaszín kalapos kislányt, majd ő is elmosolyodott és elaludt. (Hiába, a kicsik napközben is sokat alszanak, pláne, ha egy autóban zötykölődnek.:-)))

Itthon aztán kipakoltuk az autóból Dorkát és a mackót, majd letettük őket a kiságyba, hogy ott aludjanak tovább a délutáni napsütésben. Ők pedig észre sem vették a helyzetváltoztatást: úgy aludtak, ahogy csak az igazán pici csecsemők (és kis barátaik) tudnak. Feltartott kezekkel, édesen és boldogan. :-)))

Kedves Bubuka! Ezúton szeretnénk mind a hárman megköszönni a csodálatos ajándékodat! Megtisztelő arra gondolni, mennyi időt és energiát fektettél ebbe a játékmackóba, és milyen szeretettel varrtad meg a kislányunknak - ezer köszönet és hála érte! A leveled is nagyon megérintett bennünket, el is tettük a kicsi holmijai közé, egyszer, ha nagy lesz, még nagyon fog örülni neki. Köszönjük szépen, hogy vagy, hogy velünk tartasz, és hogy ennyire szeretsz bennünket!
Sok szeretettel: Ká, Mirza és a kicsi Dorka

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>