2009. szept. 21. Babaúszó táborban

Valójában nyáron kellett volna itt lennünk, mivel júliusra volt foglalásunk, de az indulás előtti napon Dorka belázasodott, így le kellett mondanunk az utazást. A szállodában rendesek voltak, így nem buktuk el a nyaralást, csupán "elcsúsztattuk" - őszre, azaz mostanra. Nem bánjuk, mert nagyon szép az ősz, és mostanra Dorka egész szépen megtanult járni. Persze, még fogni kell a kezét, de azért ez nagy dolog, és így újabb izgalmas pillanatok várnak a kicsire a hotelben. Itt ugyanis minden egyes épület üvegfolyósókkal van összekötve egymással, így télen-nyáron, szélben, esőben is nyugodtan lehet közlekedni a kicsikkel. Dorka persze ennyit még nem tud gyalogolni, de van egy kis háromkerekűje, ezzel száguld végig velünk a folyósón, akárcsak a többiek...

A szálloda egyik legnagyobb attrakciója Bobó, a víziló, akit Dorka nagyon szeret. Bobó a szálloda "állata", akiről annyit tudunk, hogy minden reggelinél és vacsoránál megjelenik, hogy teletömje a pocakját, és üdvözölje a gyerekeket. Ilyenkor az összes gyerek rajta csüng, és fotózkodik.

Bobó egyébként nagyon kedves. A megérkezésünkkor például a szobában Dorkát (és a többi gyereket) apró ajándékokkal lepte meg: pici babával, cumival, mesekönyvvel, ajándék úszópalussal. Ezek egyszerű, mégis nagyon kedves dolgok, nagyra értékelem az ilyesmit. Ráadásul semmilyen babaholmit nem kellett hoznunk, mert itt mindent kapunk, így életünkben először nem úgy utaztunk, mint a Mézga család. :-)))

A vacsora svédasztalos rendszerű, így Dorkának nagyon könnyű babaételt készíteni, nem beszélve arról, hogy minden nap gyerekmenüből is tudunk választani. Persze ő még csak puha és kis darabos ételeket tud megenni, de abszolút lelkes. Kedvence: a kígyóuborka, felkarikázva, és negyedekbe vágva. :-)))

A gyerekek asztalán Bobós szalvéta, macis előkék és babaétkészlet várja, hogy a kicsik jól megtöjék a pocijukat. Dorka kedvence az alábbi fotón látható teherautó, ami roskadásig meg van pakolva kicsi kanalakkal. Mindig vigyáznunk kell, nehogy Dorka az egészet lerántsa a földre és azzal kezdjen el játszani, mert nonstop ebben mesterkedik ...

Amúgy elképesztő módon néz ki az asztalunk a vacsora végére... mostanra ugyanis Dorka elkezdett önállóan enni. Illetve próbál - kisebb-nagyobb sikerekkel. Így aztán le sem írom, mi van az étkezés végén a széke alatt, az ölében, a ruháján és a terítőn. Megnyugtató, hogy a szomszédos asztaloknál is ugyanezt látjuk. :-))))

Most pedig, ha már nem főztem (ezért bocsánat), jöjjön néhány fotó a ma esti vacsoráról...

A fenti leves mindhármunknak nagyon ízlett. Dorkának sokszor adok otthon a húsleveseimből, nagyon szereti őket, különösen a puha répákat és a levestésztát. Itt egy kicsit más ízű volt a leves, mint amit megszoktunk, de remek volt, le a kalappal a séfnek!

Sajnos nem tudom felsorolni, hogy melyik ételnek mi volt pontosan a neve, de a bal oldali az egészen biztosan spenótos-csirkés lasagne volt. Otthon ilyet majd én is készítek, bár nem tudom, honnan szerzek majd bele leveles spenótot?

A salátabár ínycsiklandóan nézett ki, nekem azonban sikerült kiválasztanom az egyetlen tök keserű, fodros levelű salátát - még nem sikerült azonosítanom, de holnap majd szerencsésebb kézzel nyúlok a zöldek után. :-)))

A kissé lefosztott sajttálakból csak Ká evett, és nagyon dícsérte. Ő igazi gourmand, nagy rajongója a sajtkülönlegességeknek. Én is kedvelem a sajtokat, de talán inkább reggelire. Holnap majd közelebbről megnézem magamnak ezeket a sajtokat. Dorka is sajtkedvelő, de eddig még csak mozzarellát adtam neki. Azt hiszem, itt az idő, hogy bővítsük ezt a kört is...

Hősök vagyunk :-))), mert a desszerteket csak lefotóztuk, de egyikünk sem evett belőlük. Persze, könnyebb lenne az élet, ha a fogyáshoz mondjuk nem a széndhidrátokról, hanem a sóskáról vagy a cékláról kellene lemondani, de nem így lett kitalálva.

Délután 5-kor volt a tábornyitó, amikor is megkaptuk a beosztásunkat a következő napokra. Hogy-hogynem, Dorka ismét a Brekeke csoportba került. Lehet, hogy valami köze van a békákhoz??? :-)))))
A babaúszás holnap reggel 10:30-kor kezdődik, legalábbis a mi csoportunknak. Összesen azt hiszem 6 vagy 7 csoport van, mi vagyunk a negyedikben. Az úszásról készült fotókat legközelebb egy hét múlva, vasárnap tudom feltenni, azap este utazunk majd haza.

A mai blogbejegyzést egy játszóházas fotóval zárom, amelyen Dorka a labdák tengerében üldögél - velünk (csak mi nem látszunk...:-))).
Mindenkinek nagyon szép hetet kínánunk!
Ká, Dorka és Mirza