2011. okt. 24. Dorka első receptje :-)

A csemege története a közelmúltra nyúlik vissza: Dorka unokatesói ugyanis (a kis Zsiga és Árpika, akik már nem is olyan kicsik, hiszen 9 és 7 évesek), nagyon szeretik a diót, és amikor nálunk járnak, mindig kapnak egy-egy maroknyit. Persze, a zsebükben is sokszor lapul néhány szem utcán felszedett dió, amit előszeretettel törnek meg, és esznek meg, amikor csak eszükbe jut, és a kis Dorka ezt mindig lenyűgözve nézi. Mi ugyanis még nem adunk neki diót, mert még kicsinek tartjuk hozzá, ráadásul, amióta az óvodás-takonykór-időszakba léptünk, gyakrabban köhög és tüsszög, ami dióevés közben nem túl biztonságos...

Így aztán a diós bödön a pultról bűvölte a Kicsit, aki minden nap megkérdezte, hogy anya, mikor ehetek már én is diót?
Aztán egyszer csak azzal állt elém, hogy van egy ötlete. (Amúgy minden nap akad néhány...:-))
- Anya, süssünk nekem diós süteményt, jó? - javasolta.
- OKé, süssünk! - bólogattam.
- Golyók legyenek, mint a kókuszos! - mondta a Pici.
- Nem is rossz ötlet... - tűnődtem el az ötleten. - Darált diónk végülis van, a többi meg ugyanaz lesz, mint a klasszikus kókuszgolyónál!
Aztán nekiláttunk. Dorka gyúrta össze a hozzávalókat, amely tényleg a kókuszgolyó receptje alapján készült annyi differenciával, hogy kókuszreszelék helyett darált diót használtunk, és nem tettünk a tésztába mazsolát, illetve a végén egy kis korpával megszórtuk, hogy könnyebben gyúrható masszát kapjunk. A golyók sikerültek, mi több, nagyon finomak lettek, ám ekkor a Pici azt mondta, süssük meg őket.
- De miért sütnénk meg? - kérdeztem. - Ez már most így, ahogy van, ehető.
- Háááát... mert meg kell sütni! - vágta rá az óvodás.
- Ha te mondod... - egyeztem bele, és betettük a golyókat a sütőbe.
20 perc telhetett el, mire kivettük, és mennyei illat keringett a lakásban. Megvártuk, amíg kihűlt, és megkóstoltuk, és azt kell mondjam, finomabb, mint bármelyik karácsonyi puszedli. Mert, hogy olyan puszedli szerű az egész sütemény. Nem szárad ki, illatos, és nagyon cukin becsomagolható. Celofánba csavartuk őket, és színes szalagokkal díszítettük őket, és megállapítottuk, ilyet akár a Mikulás is hozhatna... mondjuk, csoki helyett.

Diós csemege - Dorka módra

Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz darálva, 4 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 5 dkg vaj, 1 dl tej, 4-5 evőkanál lekvár, 2 evőkanál korpa, 5 dkg darált dió
A hempergetéshez: 15 dkg darált dió
Elkészítés:
1.) A hozzávalókat egy mély tálban összegyúrjuk, és golyókat formázunk belőlük.
2.) Darált dióban minden golyót meghempergetünk, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket, és 200 fokon 20-25 percig sütjük. Amikor kihűltek, pléh dobozba tesszük őket, sokáig elállnak - vagy csomagolhatjuk celofánba is őket, nagyon mutatósak.

A rota-vírus alapvetően Ká-t "darálta" le, a kis Dorka megúszta a takonykórral, én pedig megnyertem a fürdőszoba-takarítást. :-)))) De ürömben az öröm, hogy a diétás napokon rájöttünk, milyen finom is, egy egyszerű vajas-sós pirítós kenyér egy bögre forró teával! Aztán sós krumplit, és héjában sült krumplit sütöttem, és mindenki elégedett volt a szerény lakomával. Azóta jobban vagyunk mindannyian, de a csülkök és a hurkák még váratnak magukra. :-)))))

Íme, a mai ebédünk: héjában sült burgonya hasábok - egy pici bio-grill fűszerrel. Finom volt, és a fűszereket is túléltük. :-)