Elkészítés

Elkészítés: A nem teljesen kinyitott konzervfedőt rászorítjuk a tonhalra, és a fölöslegesnek ítélt olajmennyiséget leöntjük, kipréseljük belőle. Kicsit azért hagyjunk rajta, így simább és könnyebb lesz a pástétomunk. A konzervdobozban maradt tonhalat tálba öntjük, hozzáadjuk a majonézt, a borsot, és heves mozdulatokkal habosra keverjük. Eztán jön bele a citromlé, ízlés szerint. A friss citrom leve ízesebb, ezt javaslom, 1-2 mokkáskanállal. Akinek nem elég pikáns, egy kis mustárral ízesítheti.

A kimagozott olajbogyót egészen apróra vágjuk, és a kapribogyóval együtt a masszához keverjük. Aki nem szereti ezeket a mediterrán húsos magokat, ecetes csemegeuborkával helyettesítheti, így is nagyon finom, persze kevésbé különleges.

A pástétomot, ami inkább egy könnyű habra emlékeztet majd, hűtőbe tesszük néhány órára, és csak akkor vesszük ki, ha már az asztalnál ülünk. Tálaláshoz tegyük át tetszetős üvegtálkába, díszítsük egész bogyókkal vagy uborkaszeletekkel, és pirítóst kínáljunk mellé.

Megjegyzés

A tonhal nem tartozik a tenger legnemesebb lakói közé. Nagytestű, lomha állat, hatalmas, hússzerű rostokkal, nem véletlenül nevezik „maiale di mare”-nak, vagyis a tenger disznajának az olaszok. Itthon leginkább mélyhűtve, nagy tömbökben, szeletekben, konyhakészen kapható, vagy konzerv formájában. Ez utóbbi rendkívül változatos, színében, állagában, minőségében eltérő, és sokszínűen felhasználható. Salátának elkészítve főtt, fejtett babbal, hagymával, kukoricával, olajbogyóval variálják, de egyszerű sós lében vagy olívaolajban is elteszik. A jobb minőségű, és persze drágább konzervek haltörzs-darabokat tartalmaznak, az olcsóbbak inkább morzsalékot, de íze ezeknek sem rosszabb. Salátába az előbbit javaslom, a mi pástétomunknak viszont a pépszerű állag is tökéletesen megfelel. Sőt, kevesebb a dolgunk, mert nem kell villával összetörni a szép, rózsaszín tömböket, hanem csak egyszerűen leszűrni az olajat, tálkába tenni a tonhalat, és összekeverni az ízesítőkel. A „tonno”-t még a halat nem túlságosan kedvelők is szívesen megeszik, mert nincs tipikusan halszaga-íze, finnyáséknál a karácsonyi rántott pontyot is helyettesítheti. Másik nagy előnye, hogy szálkái inkább csontnak tűnnek, mint szálkának, olyan nagyok, tehát nem akadnak a torkunkon, de a konzervben még ezekkel sem találkozunk. Sózni általában nem kell, mert a konzerv maga is sós, a kapri–, az olajbogyó és a majonéz is tartalmaz sót. Persze aki nem állja meg, sózza! Nyárközeli időszakban a tonhalpástétomot paradicsomba is tölthetjük. Ekkor a közepes méretű, nagyjából egyforma paradicsomokat tövével lefelé állítjuk egy tálkára, a felső ötödét éles késsel levágjuk, magos, leveses belét eltávolítjuk, és helyére töltjük a pástétomot. A levágott „kupakokat” visszatesszük a tetejükre. Előételnek, hidegtál-elemként, de vacsorára is ajánlom. Még egy ötlet: főtt tojás sárgájával a tonhal ízét tovább szelídíthetjük, és a mennyiségét is növelhetjük. Ekkor a tojást még a majonéz előtt keverjük el a hallal, sót, és valamivel több borsot, mustárt tegyünk bele. Ha az összes hozzávalót rúdmixerrel pürésítjük, beleértve a bogyókat is, kicsit más jellegű krémet kapunk, a színe, az íze is más lesz. Próba szerencse! A receptet Mezsuka küldte. Köszönjük!