Gondoltad? Már 40 éve iszunk magyar dobozos sört

A Dreher már hagyományszerűen minden szeptemberben egy kis fesztivál keretében megnyitja a gyárát az érdeklődők előtt, akik nemcsak a lehető legfrissebb valójában fogyaszthatják ilyenkor a hagyományos főzeteket, hanem jónéhány újdonságot is kipróbálhatnak. Ezek azonban szinte mindig limitált tételek, ritkán ragadnak meg a kereskedelmi szortimentben - a Dreher Red szerencsére egy értékes ellenpélda.
Idén elmaradt a buli, cserébe a Dreher 165 napok keretében szeptember 20-22 között lehet bekukkantani a sörfőzés titkaiba. Ebből az alkalomból egy teljesen új kiállítást is meg lehet tekinteni, amelyet eddig bemutatón nem szereplő, raktárakban kallódó tárgyakból állítottak össze: az elmúlt több mint száz év üvegein, címkéin, plakátjain, dobozain mutatják be a sörgyár működését. Apropó, dobozok!

Bár már a 60-as években lehetett az épülő szocializmus Magyarországán import dobozos sört kapni - történelmi tény: az Egyesült Államokban 1935-től -, az első magyar sörital dobozba töltésére 1979-ig kellett várni. Akkor éppen a kerek 125. évfordulót ünnepelte az éppen Kőbányai Sörgyárnak hívott állami vállalat, amely a 48-as államosítást követően majdnem 4 évtizedig nem is használhatta a Dreher nevet. A Kőbányait viszont annál inkább, 40 éve ez volt a "piacvezető" sör Magyarországon, ezt is töltötték az első magyar fémdobozba. Még egy kis kuriózum: a már említett jubileum alkalmából az első partihordóba is.

A kiállítás nem csak a jubileumi hétvégére készült, később is megtekinthető marad. De hogy ne fogyjunk ki az érdekességekből, mellette egy dokumentumfilmet is összeraktak a 2017 óta a japán Asahi tulajdonában álló cég nem éppen nyúlfarknyi történelméről. Tudtátok, hogy a léhűtők azok nem is voltak 21. századi értelemben vett léhűtők? Nekik az volt a dolguk, hogy a felfőzött forró sörlét lehűtsék, hogy a melegben elkerülhetetlen halál helyett tudjanak dolgozni az élesztőgombák benne. Ezt a sörlét kevergették óriási lapátokkal, illetve a szél járásával párhuzamosan szellőztették az épületet. Jó, hát nem volt egy bonyolult munka, valószínűleg ezért is kaphatott idővel negatív jelentést ez a szó. Léhűtők amúgy egészen a 60-as évek végéig dolgoztak Kőbányán.

De most már joggal lehet felháborodva a kedves sörissza olvasó, hogy jó, jó, de hol a lényeg, az új sörök? Még mielőtt elárulnánk a két újdonságot - amelynek nagyüzemi forgalmazásához sajnos még várni kell, remélhetőleg talán nem az örökkévalóságig -, azt szögezzük le, hogy idén nagyot ment a Dreher a tavaszi megújulás alkalmával. Ugye ekkor mutatták be a tavaly tesztelt Dreher Redet, és keresztelték át a Classicot Goldra, és itt ne egy egyszerű utcaátnevezésre gondoljunk: a Dreher-család összes tagjának átírták a receptjét, kihúzták belőle az ízeket lebutító, édeskés bukét adó, de leginkább költségcsökkentésre alkalmas kukoricát.

Pár hete a Félbarna Hidegkomlóst jelentették be, mint őszi újdonság, de az eladásokat tekintve piacvezető cégnek akad még egy óriási adóssága: egy jó IPA már nagyon hiányzik a szortimentből - a Soproni már több mint 3 éve tarol vele. Ezek után bármily meglepő, egy limitált szériás, Kalandor néven futó ipát mutattak be egy Fúzió névre hallgató zöldteás pilssel együtt. Utóbbi lehet kicsit perverznek tűnik, de egy rendkívül friss, üde, virágos rétre hajazó ízvilággal bombázza az érzékszerveinket, előbbi pedig egy nem túlbonyolított, a Pale Ale-nél azért markánsan keserűbb tétel, amelyet már azonnal emelném is le a legfelsőbb polcokról.

Mivel ezeket egyelőre tényleg limitált mennyiségben gyártották, a szerencsés kóstolók visszajelzése rendkívül fontos: ha érzik a simogatást a marketingesek, törődünk a Facebook-kezelők lelkével, ők pedig ezt a lendületet látva meggyőzik a vezetést, kicsit jobb hely lesz utána Magyarország!