Kalandozások a belga sörök világában, avagy a trappista szerzetesek üdvözlete

8. rész: Lindemans

Jellegzetes savanykás illata van, az alkoholtartalma pedig kifejezetten emberbaráti, "alig" három és fél százalékos (mint a gyümölcssöröké általában, az egyébként nem belga banánsört vagy kókuszdiósört is beleértve...).

A lambic sörök jellegzetessége, hogy a Brüsszel környéki Senne völgyben a levegőben természetes módon jelen lévő élesztőt használják fel a sör erjesztéséhez. Mint fentebb mondtuk: ezért is brüsszeli különlegességek...

A Lindemans almasör címkéjén olvasható felirat is erről tanúskodik: "Biére Belge, á fermentatíon spontanée, aux pommes, avec sucre et édulcorant." Tehát nem mesterségesen segítik elő, hanem spontán fermentációt használnak - s nem a víz és gabona keverékéhez utólag hozzáadott élesztőt. Mindezt, ezen felül már csak a szakirodalom segítségével tudom követni: a fermentálatlan sörcefrét, ami vízből, búzából és árpából áll, a sörfőzdében félig nyitott tető alatt hagyják.

Történetünkben itt a kezükre játszik, hogy a csak ebben a belga régióban a levegőben természetes módon jelen lévő élesztő a levegőből kerül bele a keverékbe.

Az Európai Uniós rendelkezések értelmében a sterilitást előíró higiéniai szabályozásoknak megfelelően működő sörfőzdékkel ellentétben a lambic pincékben szándékosan meghagyják a port, mert ez teszi lehetővé a nélkülözhetetlen gombás erjedési folyamat beindulását. Még szerencse, hogy nem gondolunk ilyesmire, amikor a kellemes végterméket kortyolgatjuk...

No igen, és persze elérték azt is, hogy az Európai Uniós szabályozások alóli hivatalos kivételnek számítsanak ezek a lambic pincék. Kezeletlen fahordókban öt évig érlelik ezeket a söröket.

Legfőbb jellemzőjük a kellemesen savanykás íz és a mérsékelt alkoholtartalom, ami átlagban öt százalék körül mozog, Linedamsék almasöre pedig, amit Vlezenbeekben készítenek és palackoznak, még ennél is enyhébb. Valódi, ínyenceknek bártan ajánlható különlegesség.

Sarnyai Ödön

Kwak - 7. rész
tovább a következő részhez >>>