Egzotikus csók és gyilkosság 3.

Hannah felpillantott a csengettyűszóra. Andrea
lépett a helyiségbe. Gyilkos indulat látszott rajta, és
Hannah felsóhajtott.

– Beszélnünk kell! – Andrea a pult mögé lépett és
megragadta nővére karját. – Most, Hannah!
– Most nem tudok beszélni veled, vendégeim
vannak.
– Inkább vámpíroknak nézem őket. – Andrea hal-
kan beszélt, az őket kíváncsian szemlélő vendége-
ket pásztázva. Feszes kis mosolyt küldött feléjük,
bár felfelé kunkorodó ajka senkit sem tévesztett
meg az őszintesége felől, és megszorította Hannah
karját.
– Szólj Lisának, hogy jöjjön a pulthoz, és tarts
egy kis szünetet. Fontos dologról van szó.
Andrea nagyon idegesnek tűnt. Hannah bólintott.
– Jól van. Menj, mond meg Lisának, hogy jöjjön
ide, és utánad megyek a sütödébe.

A csere gyorsan lebonyolódott, és a sütödébe lép-
ve Hannah a helyiség közepén álló munkasziget
mellett találta a húgát egy széken kucorogva. Úgy
meredt a tűzhelyekre, mintha egy hibernált grizli-
vel nézne farkasszemet.

– Valami baj van a sütőkkel? – kérdezte rémülten
Hannah.
– Nem kifejezetten. Lisa azt mondta, hogy mindjárt
jelezni fognak a beállított órák, és akkor ki kell venni
a süteményeket. Tudod, hogy én nem tudok sütni.
– Majd én megcsinálom. – Hannah nevetve nyo-
mott húga kezébe egy doboz narancslevet. Andrea
sokkal előbb érezné magát otthon egy idegen or-
szágban, mint egy konyhában. Kulináris erőfeszíté-
sei örökösen kudarcba fulladtak. Mielőtt vissza-
ment dolgozni, és felvett valakit, aki főz rájuk, a
Todd család nem evett mást, mint mikróban felme-
legített készételeket.

Hannah felhúzott egy pár fogókesztyűt, és kivet-
te a tepsiket a sütőből. A helyükre berakta a Lisa ál-
tal előkészített mazsolás zabpehely-szeleteket, az-
tán odahúzott egy széket a munkaszigethez, és
maga is helyet foglalt.

– Mi a baj, Andrea?
– Tracey. Most keresett meg Janice Cox a Kölyök-
saroktól. Azt mondja, Tracey azzal tömi a társai fe-
jét, hogy látta Ron holttestét.
– Ez igaz… Látta.
– Hogy tehetted ezt, Hannah? – Andrea nagyon
csalódottnak látszott. – Tracey – pont ahogy én –
nagyon érzékeny az őt ért benyomásokra. És ez az
egész életére kiható sebet ejthet a lelkén.
Hannah kinyitotta a narancslé dobozát, és bele-
csúsztatta a kis műanyag szívószálat.
– Igyál, Andrea, sápadtnak tűnsz. Próbálj meg-
nyugodni.
– Hogyan nyugodhatnék meg, amikor megmuta-
tod a lányomnak egy gyilkosság áldozatát?
– Nem én voltam, hanem Bill. És Tracey nem lá-
tott mást, csak a hullazsákot. Akkor tették be a ha-
lottkém kocsijába, amikor Bill átvitte a gyereket az
óvodába.
– Akkor tehát valójában nem látta Ront.
– Nem bizony, hacsak nincs röntgenszeme. Kér-
dezd csak meg Billtől. Még mindig kint van a siká-
torban, ő biztosítja a bűntény helyszínét.
– Majd beszélek vele. – Andrea ivott a narancslé-
ből, és az arcába visszatért egy kis szín. – Sajnálom,
Hannah, tudhattam volna, hogy te semmi olyat
nem tennél, ami kárt okozna Tracey-nek. Néha úgy
hiszem, hogy jobb anyja vagy, mint én.

Hannah lakatot tett a szájára. Az időpont nem
volt alkalmas arra, hogy előadást tartson Andreá-
nak a gyereknevelésről.

– Tracey szeret téged, Andrea.
– Tudom, de az anyaság valahogy nem a termé-
szetem. Ezért alkalmaztam a legjobb bébiszit-
tereket, és mentem el dolgozni. Úgy gondoltam, ha
igazi karriert csinálok, akkor Bill és Tracey büszkék
lesznek rám, de a dolog nem egészen úgy alakul,
mint reméltem.
Hannah bólintott, mert rájött húga szokatlan
rosszkedvének valódi okára.

– Kútba esett az eladás?
– Igen, a pasas úgy döntött, hogy nem felel meg
neki a birtok. És amikor felajánlottam, hogy meg-
mutatok néhány helyet a listámról, még csak meg
se akarta nézni. Nagyon szerettem volna azt a sző-
nyeget, Hannah, gyönyörűséges, és teljesen feldob-
ná a hálószobámat.
– Majd legközelebb – Hannah biztató mosolyt
küldött a testvére felé. – Nagyszerű ingatlanügynök
vagy.
– Ahhoz nem elég jó, hogy meggyőzzem Mr. Har-
rist. Rendszerint egy mérföldről kiszagolom, ha va-
laki csak kíváncsiskodik, de kezdem azt hinni, a pa-
sas sosem gondolta komolyan, hogy megveszi a régi
Peterson-tanyát.

Hannah felállt, hogy megkínálja Andreát a fris-
sen kisült, még langyos egzotikus csókokkal. Húga
mindig is szerette ezt a sütit, és Hannah gyorsan az
agyába véste, hogy figyelmeztesse Billt, nehogy
megemlítse a nejének, hogy Ron épp ilyet evett, mi-
előtt meghalt.

– Edd ezt meg, jobban fogod érezni magad, ha
van egy kis édesség a szervezetedben.
– Az lehet. – Andrea beleharapott a süteménybe,
és halványan elmosolyodott. – Imádom ezeket a
sütiket. Emlékszel rá, amikor először sütöttél ne-
kem ilyet?
– Emlékszem – felelte mosolyogva Hannah. Esős
szeptemberi nap volt, és Andrea bent maradt taní-
tás után a pom-pom lányok válogatásra. Mivel első-
évest még sosem választottak be az egyetemi pom-
pom csapatba, Hannah nem túlzottan bízott abban,
hogy Andreának sikerülni fog. Így aztán hazasie-
tett, hogy valami finomságot süssön a húgának, ab-
ban a reményben, hogy ezzel enyhíteni tudja majd
Andrea csalódottságát. És mivel talált otthon egy
marék aszalt déligyümölcsöt, azt is belekeverte a
tésztába. Az eredmény fantasztikusan finom lett,
Andreának pedig sikerült bejutnia a pom-pom lá-
nyok csapatba, és azóta is áradozik Hannah egzoti-
kus süteményéről.

– Azt hiszem, Mr. Harrisről nem lehetett megál-
lapítani, hogy csak „kirakatot nézeget”. – Andrea
megint harapott egyet a süteményből, és felsóhaj-
tott. – Igazi vevőnek látszott. Még Al Percy is így
gondolta. Úgy értem, nem kellett kapacitálnunk, ő
jött el mihozzánk!

Hannah úgy ítélte meg, hogy talán jót tesz And-
reának, ha kibeszéli magából a csalódottságát.

– Mikor történt ez?
– Három héttel ezelőtt, kedden azt mondta, hogy
nagyon tetszik neki a ház, meg azt, hogy történelmi
levegőt áraszt. Amikor bevittem az épületbe, még
annál is jobban odavolt.
– Arra viszont nem tudtad rávenni, hogy ajánla-
tot tegyen?
– Nem. Azt mondta, előbb ki kell dolgoznia né-
hány részletet. Rájöttem, hogy ez csak kifogás volt,
és leírtam a pasast. Néha az emberek nem akarnak
egyenesen elutasítani, hanem valami suta kifogás-
sal jönnek elő. Komolyan azt hittem, hogy nem hal-
lok többet felőle, de múlt héten felhívott és azt
mondta, még mindig érdekli a dolog.

Hannah úgy döntött, helyénvaló némi testvéri vi-
gasztalás.

– Talán valóban meg akarta venni, de nem en-
gedhette meg magának.
– Nem hiszem. Azt mondta, nem a pénzen múlik,
csak mégis úgy látja, hogy nem felel meg neki. Az-
tán beszállt a bérelt kocsijába és elhajtott.
– Bérelt kocsit vezetett?
– Igen, azt mondta, nem akarja tönkretenni a Ja-
guarját a köves utakon. Amennyire én tudom, nincs
is Jaguarja. És ha még egyszer meglátok egy paró-
kás férfit, egyetlen szavát sem hiszem el. Az a pa-
sas, aki hazudik a haját illetően, mindenben hazud-
ni fog.

Hannah nevetett és a sütőkhöz lépett, hogy kive-
gye a mazsolás zabpehely-szeleteket. Mire megfor-
dult, a húga felállt és indulni készült.

– Rohannom kell – jelentette be Andrea. – Anya
mesélte, hogy Mrs. Robins esetleg beköltözne az
Idősek Tóparti Panziójába. Azt hiszem, benézek
hozzá, hátha sikerül meggyőznöm, hogy engem bíz-
zon meg a háza eladásával.

Hannah megkönnyebbült: Andrea szemlátomást
visszanyerte az önbizalmát.
– Csak köszönök Billnek, és megkérdezem, el
tudja-e hozni Tracey-t az óvodából. És még kellene
valamit találnom Mrs. Robins számára, végül is ba-
rátságtalan dolog lenne üres kézzel állítani be hoz-
zá.
– Vigyél neki ebből, tudom, hogy a kedvence. –
Hannah fél tucatnyi mézes ropogóst rakott egyik
különleges zacskójába. Olyan volt, akár egy minia-
tűr piros fogantyús bevásárlótáska arany betűkkel
rányomtatott Süti Éden felirattal.
– Ez igazán kedves tőled – mondta hálásan And-
rea. – Nem mondom eleget, de csodálatos nővér
vagy. Nem is tudom, mi lett volna velem, ha nem
jössz vissza, amikor apa meghalt. Anya olyan volt,
mint egy kéz és láb nélküli hadirokkant, Michelle
pedig nem tudta, mit kezdjen vele. Én megpróbál-
tam ide-oda rohangálni, de Tracey még csecsemő
volt, és nem bírtam a hajtást. Egyszerűen nem ju-
tott más eszembe, minthogy felhívjalak és hazakö-
nyörögjelek, hogy segíts mindnyájunkon.
Hannah megölelte Andreát.

– Jól tetted. Én vagyok a nagy testvér, te meg
gyakorlatilag akkor mentél férjhez. Az én felelőssé-
gem volt, hogy segítsek.
– Néha mégis lelkiismeret-furdalásom van, ami-
ért felhívtalak. Megvolt a saját életed, és mindent
feladtál miattunk.

Hannah félrefordította fejét, hogy elrejtse a sze-
mébe szökő könnyeket. Talán jót tett Andreának,
hogy elveszített egy üzletet. Még sosem hallott tőle
ilyen elismerő szavakat.

– Igazán nem kell bűntudatot érezned. Nem volt
áldozat a részemről, hogy hazajöjjek. Kétségeim
voltak a tanítást illetően, és tulajdonképpen valami
másba akartam kezdeni.
– De annyira közel voltál már ahhoz, hogy meg-
szerezd a doktori címet. Mostanra tanár lehetnél
egy igazán jó egyetemen.
– Talán. – Hannah csak megvonta a vállát. – A sü-
teménysütés sokkal jobb szórakozás, mint időmér-
tékes verselést tanítani, vagy halálosan unalmas
tanszéki értekezleteken ücsörögni. És tudod, mi-
lyen nagyon szeretem a Süti Édent.
– Ezek szerint boldog vagy Lake Edenben?
– Remekül megy az üzletem, saját lakásom van,
és nem kell együtt laknom anyával. Mi lehet ennél
jobb?
Andrea elmosolyodott.
– Hát ebben van valami, főleg ami az anyával va-
ló együttlakást illeti. De mi a helyzet a pasikkal?
– Ne erőltesd a témát, Andrea. – Hannah figyel-
meztetően nézett a húgára. – Ha megtalálom az
igazit, az remek lesz. Ha meg nem, úgy is jó. Én jól
megvagyok magamban is.
– Hát, ha biztos vagy ebben, akkor rendben –
Andrea megkönnyebbültnek látszott, amikor az aj-
tó felé indult.
– Biztos vagyok benne. Sok szerencsét Mrs. Rob-
binshoz!
– Szükségem lesz rá. – Andrea széles mosollyal
fordult vissza. – Ha dicsekedni kezd az orvos-fiával,
lehet, hogy kidobom a taccsot.

Hannah pontosan tudta, mire gondol a testvére.
Mrs. Robbins a múlt héten bejött a kávézóba, és az
egekig dicsérte az ő orvos-fiát. Az anyja szerint dok-
tor Jerry Robbins hamarosan felfedezi a szklerózis
multiplex, a rák és a közönséges nátha gyógymód-
ját. És mindezt egycsapásra.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság