Csanoju vagy csado, azaz japán teaszertartás. A pontosan kimért mozdulatok, a csészék, a szalvéták elhelyezése évszázadok óta begyakorolt, előírt módon történik. Japánban a tea az első helyen áll az italok sorában.
Eredete a 6. századra nyúlik vissza. Bodhidharma 520-ban vezette be a teaivást a meditáció idejére Kínában azért, hogy a résztvevők figyelme ne lankadjon. A 700-as években komoly kínai hatás érvényesült Japánban, és a buddhizmus átvételével a tea is megérkezett a szigetországba. Eleinte csak az uralkodó és a szerzetesek itták, pár száz év múlva egész Japánban elterjedt. Valamikor az 1200-as évek környékén egy japán pap hazatért Kínából, és behozta az első teacserjemagokat. Aztán egy fazekas utazott tanulmányútra ugyanoda, hogy ő is el tudja készíteni a ceremóniához szükséges kerámia- illetve porcelánedényeket. A 16. századra kialakult a japán szertartás maihoz hasonló rendje. Végső formájának megteremtése Rikyju teamester nevéhez fűződik, aki egyszerű, gyakran népi motívumokkal díszített edényeket használt, és az egész szertartást művészei tökélyre emelte.
A teakert
A meghívottak a szertartásra egy órával korábban érkeznek, és először egy szobában várakoznak. Csészényi forró vizet kapnak, hogy megízlelhessék a tea alapanyagát. Ha elfogyasztották, kimennek az örökzöldekkel, bokrokkal, páfrányokkal díszített kertbe, s a padokra ülnek. Amint elhelyezkedtek, a házigazda kilép a teaházból, és a kertben lévő kőmedencébe vizet tölt. Vendégei felállnak, csendben meghajolnak. A gazda visszamegy a házba, a többiek kezet, szájat mosnak a medence vízében, majd követik vendéglátójukat.
A teaház
Lehet egy picinyke szoba, vagy hatalmas, elegáns pavilon is. Berendezése azonban mindenütt azonos: faoszlopok, emelt padló, eltolható fából készült falak, bambuszplafon, papírral borított ablakpanelok, alacsony tolóajtó, hogy a vendégnek meg kelljen hajolnia. A teaszobából nyíló ablaktalan alkóvban helyezik el azt a tekercsképet - általában egy buddhista pap kalligráfiáját -, amit a szertartás előtt a vendégek megcsodálnak, majd letelepszenek a teafőző edénnyel és a parázstartóval szemben. Így várják, hogy bejöjjön a házigazda, akit üdvözölnek.
Az előkészületek
A szertatás első lépése, hogy szénserpenyőben felizzítják a szenet, hogy majd ezen forralják fel a teavizet. A házigazda eközben édességeket szolgál fel. Tojás alakúra formált édes babpürét, friss vagy szárított gyümölcsöket. Elfogyasztásuk után a vendégek ismét kimennek a kertbe, hogy meghívójuk előkészíthesse a szobát a ceremóniára. Leveszi a falról és kiviszi a tekercsképet a szobából, kisöpri a helyiséget, és virágokat – kaméliát, klemátiszt, harangvirágot – helyez el az alkóvban. Miután behozta a teázáshoz szükséges edényeket és eszközöket, gongütéssel jelzi: a résztvevők bejöhetnek. Újabb kéz- és szájöblítés után mindenki visszatér.
Ceremónia I.
Maga a ceremónia még az előkészületeknél is körülményesebb. A gazda belép a teásedénnyel, tetején a teaszalvétával. Behozza a bambuszból készült csaszent is, amely nagyjából borotvaecsethez hasonlít, és a víz, illetve a tea habosra keverésére szolgál. Minden eszközt pontosan meghatározott szögben elhelyez maga előtt. Amikor elkészült, a résztevők bólintanak, és évszázados mozdulatokkal kezdődhet a szertartás. A házigazda eközben többször kiöblíti és kitörli az edényeket. A kész teát végül leteszi a tatamira, ahonnan a fővendég veszi el először. Megízleli, biztosítja vendéglátóját, hogy az ital kiváló, majd három kortyra megissza a tea negyedrészét. Nedves kendővel megtörli az edény szélét, és átadja a következő vendégnek, aki szintén fogyaszt belőle. Míg az edény körbejár, a házigazdától megkérdezik, milyen teát használt, és érdeklődnek az édességek elkészítésének módjáról. Az utolsó vendég alaposan kitörli az edényt, majd mindenki megszemléli azt. Végül az első vendég adja vissza a házigazdának, aki elöblíti a többi eszközt is, majd mindet átadja a meghívottaknak megtekintésre. Ezután kiviszik az eszközöket és az edényeket a szobából. A szertartás következő lépéseként cukor és liszt keverékéből különböző alakúra préselt édességeket fogyasztanak.
Ceremónia II.
A házigazda újabb teásedényeket hoz be, és mindenkinek külön-külön készít egy adagot. Miután az utolsó vendég is ivott, megint megnézik az eszközöket, majd befejeződik a szertartás. A résztvevők köszöntet mondanak a teáért. A házigazda az ajtóban búcsúztatja őket. A meghívottak másnap újra megköszönik a vendéglátást.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
