Alma-répa torta, a szaftos bejglialternatíva

Mert igenis az edények tudnak járni, ezt volt szerencsém megtapasztalni! Ha például max.-ra állított habverőt merítek a tálba, de elfelejtem lefogni a másik kezemmel, olyan táncot mutat be, hogy Fred Astaire is csettintene. Vagy mikor nincs elég hely a hűtőben, s egy kupacba halmozom az edényeket: a látszólag acéltoronyként álló építmény elemei hihetetlen ügyességgel képesek centiről centire eltávolodni egymástól, egészen a zajos végkifejletig.

Sógornő-alternatíva

E mérsékelten szellemes bevezető után :) térjünk át a bejglialternatívára. Igen, alternatíva... Mert mit tehet például az az ember (jelesül én), akinek a sógornője nem szereti se a mákos bejglit, se a túrós pitét, egyedül a lekváros – pontosítok: sárgabarack-lekváros – süteményt kedveli, amit viszont a múltkor sütöttem? Alternatíva 1.: lecserélem a sógornőmet (nem kivitelezhető, és különben is imádom). Alternatíva 2.: ráerőszakolom a mákos bejglit (nem kivitelezhető, sportos a csaj). Alternatíva 3.: sütök neki valami egészen szokatlan dolgot – mondjuk almás répatortát (kivitelezhető, sikerült!)... Mindjárt önöknek is megsütöm!

Pörköltszaft helyett

A „szaftos” kifejezést egészen addig nem alkalmaztam süteményre, amíg – Mártuci kolléganőm receptje nyomán – el nem készítettem az alma-répa tortát. Amelyre viszont tökéletesen illik a szaftos jelző: nedvdús, nehéz, sűrű sütemény, szenzációs ízzel, amihez tökéletesen passzol a fahéj és szegfűszeg aromája. Csokimázzal borítva, répakarikákkal díszítve pedig elegáns karácsonyi torta válhat belőle.

Hozzávalók (a bögre 3 dl-es):
4 nagy alma (kb. 80 dkg)
4 nagyobb sárgarépa (kb. 50 dkg)
2 egész tojás
1 bögre fehér kristálycukor
1 bögre barna kristálycukor
½ bögre étolaj
1,5 bögre finomliszt
½ bögre teljes kiőrlésű liszt (tönköly, graham)
1,5 teáskanál só
4 teáskanál őrölt fahéj
2 teáskanál őrölt szegfűszeg
2 púpos teáskanálnyi szódabikarbóna
1 bögre darált dió

A 24/26 cm-es tortaforma abroncsának kikenéséhez vaj/margarin, a kerek fémlapjára sütőpapír.

A torta bevonásához: csoki- vagy cukormáz (enélkül is nagyon finom), répakarikák vagy marcipánrépa, üstökös- vagy csillagpor stb.

Elkészítés: Az almát felnégyelem, magházából kilakoltatom, héjától megfosztom, sőt nagy lyukú reszelőn még le is reszelem. A répát megpucolom és citromreszelőn szétforgácsolom. Egymásra halmozom a kétfajta reszelményt, majd nem túl erősen kinyomkodom a levüket (maradjon bennük némi nedvesség). A kinyert léből kb. 1 dl-nyit félreteszek, a többit kedves egészségemre elfogyasztom. A reszelményes tálat letakarva félreteszem.

(Figyelem! Kezdjük el felfűteni a sütőt 240 fokra!)

A kibögrézett cukrot nagy, mély tálba öntöm, ráütöm a két tojást, és krémesre (a szakzsargonban: habosra) keverem. Ezután apránként, folyamatosan kevergetve beleöntöm az étolajat. Most az előzőleg gondosan elegyített liszt-szódabikini-só-fűszer keveréket három-négy részletben, magasról a tojáskrémes edénybe öntöm, mindvégig folyamatosan kavarom. Ez utóbbi nem is olyan egyszerű, mert jó sűrű a masszánk, éppen ezért a félretett lével könnyítsük meg a dolgunkat (öntsük bele) :). A darált diót is keverjük a pépbe, végül adjuk hozzá a félretett reszelményt, s jól átforgatva egyneműsítsük a masszát.

Kapcsoltam!

Ha elkészültünk, nyissuk szét a kapcsos tortaformát (átmérő: 24/26 cm), annak kerek alját tegyük sütőpapírra, rajzoljuk körül, a kivágott körlapot pedig helyezzük rá. Az „abroncsot” vékonyan kenjük ki vajjal, végül zárjuk össze a formát. (Minderre azért van szükség, hogy a megsült tortát könnyebben el tudjuk majd választani.)

Nem maradt más hátra, mint a massza formába öntése és meglapogatása – ha nem muszáj, ennek folyamatát nem részletezném. :) A sütését már annál inkább: a formát alsó-közép rácsra tegyük, és 10 percig 240 fokon, további 40-50 percig 200 fokon süssük (gázsütőre vonatkozó adatok.) Akkor van kész, amikor szép sötétbarna, kissé rücskös, esetleg picit repedt a teteje, és középen sem folyós már, hanem ruganyos (tűpróba).

Pistucos praktikák

Az abroncs kinyitását követően a kihűlt torta aljáról még le kell ügyeskednünk a körlemezt és a sütőpapírt, vagyis meg kell fordítani (aztán meg vissza a talpára). Én ezt így csinálom: sütőpapírt teszek egy nagy vágódeszkára, meghintem pici liszttel, és óvatosan ráborítom a tortát (csak el ne törjön). Így nem ragad le. Aztán az aljáról lemez le, sütőpapír le, majd visszafordítom egy tálcára (ami befér a hűtőbe). Persze a kobakjáról is leveszem a sütőpapírt. Aki nem akarja visszafordítani, nyugodtan hagyja úgy – ez esetben a lisztezett sütőpapírra sincs szükség. Az ízét nem befolyásolja, melyik oldala van felül. :)

A vaníliakiflitől a répatortáig

Minden családi receptgyűjteménynek megvan a maga „törzsállománya” – azoké az ételeké, amelyek szinte mindig sikerülnek, igazán finomak, és akár már csukott szemmel el tudná készíteni a ház szakácsa, cukrásza. Az édességek frontján maradva, nálunk ide tartozik a vaníliakifli, a mákos pite vagy a fűszeres keksz, a legújabb jövevény pedig az alma-répa torta. Ő a kevert sütik császára, ez vitán felül áll. Ám mivel az ízeket nehéz szavakba önteni, ezért javaslom, tegyenek egy próbát. Van még egy érvem mellette: sok-sok alma és répa van benne, márpedig a zöldség-gyümölcs egészséges.

Festés-mázolás

Ez a torta bevonat nélkül, natúr állapotban is kitűnő, de ha fel akarjuk dobni (nem szó szerint értem!):), adjunk rá egy finom, édes köpenyt. Én most kivételesen vaníliás cukormázzal vontam be, de jobb szívvel ajánlom a csodatortás epizódomban közölt csokimázat, rém egyszerű elkészíteni. S noha tudom, hogy nehéz megállni, azért elmondom, hogy néhány órányi hűtőben állás kifejezetten előnyére válik a sütinek (a máz megszilárdulásához 1-2 órányi hűtésre mindenképpen szükség van).

Vadat, halat, kismacit és űrhajót

Kedves Olvasóim! Karácsonyig már nem találkozom önökkel, ezért itt, újraindult blogom végén kívánok minden szépet és jót. Legyenek minél többet szeretteikkel – azt gondolom, ez még a terített asztalnál is előbbre való.