A hütteségek közül az egyik nagy kedvenc a gőzgombóc, amely tulajdonképp nem más, mint egy édes töltelékkel készített, személyre szabott knédli. A gőzgombóc otthoni elkészítésének egyetlen sarokpontja van, a gőzölés. A tészta ugyanis – ahogy a nevéből is következik – se nem fő, se nem sül, hanem a vízgőznek köszönhetően párolódik.
A legjobb, ha van gőzpárolónk, de ha nincs, akkor egy nagyobb lábas, s egy azon fixen megálló szita is megteszi. A gőzgombóc készítésekor az édes, tojássárgájával és tejjel készített kelt tésztából zsemlényi darabokat vágunk, majd ezekből kisebb köröket nyújtunk. A kör közepére kerülhet a bő teáskanálnyi lekvár. A legjobb, ha valamilyen régebbi, már kissé szikkadt, nem folyós lekvárral dolgozunk.
Jó választás lehet a sült szilvalekvár, de tavalyi sárgabarack vagy bármilyen más, nekünk kedves íz is megteszi. Ezek után – a buktához hasonlóan – alaposan összeillesztjük a tészta széleit, s a gombócokat a szitába helyezzük, olvasztott vajjal megkenjük, a gőz fölé helyezzük a szitát, lefedjük, s a gombócaink nagyjából 10-15 perc alatt meg is gőzölődnek.
A kész gombócokat már csak tálalni kell. Ehhez érdemes előmelegíteni a tányérokat, majd házi vaníliasodóval beburkolni a ráhelyezett gombócot és cukorral kevert darált mákkal megszórni. Ahogy a belbecs, úgy a külcsín sincs kőbe vésve, nyugodtan kedvünk szerint alakíthatunk a gombócon, a sodó helyett akár olvasztott csokoládéval vagy gyümölcsökből készített raguval is nyakon önthetjük. A mák helyett darált dió vagy más csonthéjas is kerülhet rá. Készíthetünk akár gundel gőzgombócot is: a sárgabaracklekvárral töltött gombóchoz narancsos csokoládéöntetet kínálhatunk és darált dióval szórhatjuk meg a végeredményt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.